Exportcikk lehet a DÁP-ból

A DÁP alkalmazás minőségének legjobb mutatója, hogy milyen sokan használják rendszeresen az appot, mondja Both András, a Digitális Magyarország Ügynökség (DMÜ) vezérigazgatója. Ő nem is az új funkciókra büszke igazán, hanem arra a megvalósítási képességre, amely a fejlesztési csapatban létrejött, és amelyet az államigazgatás más szereplőivel is folyamatosan megismertetnek. A magyar know-how, például a kialakított design system iránt pedig már külföldről is nagy az érdeklődés.

◼︎ Nem a cég, a feladat a fontos

– Egy évvel ezelőtt vette át a DMÜ vezetését, amikor már javában zajlott a hozzá tartozó intézményrendszer átalakítása. Milyen elgondolásokkal, célkitűzésekkel vágott neki a munkának?

– Három dolgot fogalmaztam meg magamnak. A legfontosabb talán az, hogy legyen a cégcsoport egészének és a leányvállalatok mindegyikének stratégiája. Ezek a stratégiák alkossanak egy koherens egészet, legyenek nyilvánosak, és ebből tudjuk levezetni majd a konkrét feladatokat. Létezik a Nemzeti Digitális Stratégia, ami hasznos és átfogó, csak van egy hibája: nehezen olvasható. Ebből készítettünk rövidebb, egy oldalas stratégiákat a cégeknek, amelyekből kiderülnek az értékek, a vízió, a misszió. Az is lényeges, hogy a stratégiát minden dolgozó értse, a magáénak vallja és kommunikálja is, és ebből kialakuljon egy újfajta vállalati kultúra a teljes cégcsoport egészére.

– Mennyiben függ össze az új cégkultúra a DMÜ leányvállalatainak és azok feladatainak az elmúlt időszakban zajló átszervezésével?

– Nem az indította el, de jó alapot szolgáltat hozzá. Teljesen nyilvánvaló, hogy a piaci szereplőkkel versenyzünk a munkavállalókért, ezért valami olyasmit kell kínálni nekik, amire büszkék lehetnek. De ez a valami nem feltétlenül az egyes leányvállalatok „személyében” keresendő, hanem az elvégzett feladatokban, a projektekben, amelyeken dolgozhatnak. A DÁP vagy a Gigabit Magyarország szerintem fontosabb, mint az, hogy ezeket az IdomSoft vagy a DKF intézi-e. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy meg kell szüntetni vagy be kell olvasztani a leányvállalatokat. De azt igenis el akarom érni, hogy az ott dolgozók számára ne az állami cég fennmaradása legyen a fontos, hanem az ügy, amelyen dolgoznak. Ahhoz képest az már másodlagos, hogy milyen cégér alatt teszik azt.

– A munkavállalókra szeretnék majd még visszatérni, de most először vegyük végig az említett célokat. Mi a második a sorban?

– Az, hogy nyitni kell, több irányba is. Nyitni kell egyrészt az államigazgatás más szereplői felé, hogy erősítsük az együttműködést a különböző szereplők között. Óriási eredménynek tartom, hogy sikerült elindítani a CIO Fórumot, ahol az MVM-től kezdve a NAV-on át az egészségügyig az összes nagy állami vállalat és szervezet informatikai vezetője leül egymással, és a legkülönfélébb témákról beszélgetnek. Külön öröm számomra, hogy a témák között nemcsak technológiák szerepelnek, hanem soft skillek, vezetési módszertanok is, amelyeket legalább olyan fontosnak érzek.

Nyitni kell másrészt a külföldi együttműködések irányába. Jól látszik, hogy az uniós támogatások súlypontja a kohéziós források felől a közvetlen EU-s finanszírozási projektek felé mozdul el. Ha részesülni akarunk a jövőben ezekből a forrásokból, akkor be kell kapcsolódnunk a nemzetközi digitális vérkeringésbe, aktív kapcsolatokat kell kialakítani, és fenn is kell tartani azokkal, akik már régebb óta részt vesznek ilyen projektekben.

– Az államigazgatási informatika nem eleve az adott ország, kormányzat számára készül? Milyen együttműködéseket lehet akkor elképzelni?

– Ott van például az adattárca. Annak az alapja az uniós EIDAS, és a végső cél, hogy egységes legyen az európai tagállamok között. Ehhez viszont egymás között tesztelni kell a megoldásokat, és erre is jó az együttműködés. Az is kiderült, hogy sokan érdeklődnek a DÁP-hoz kidolgozott design system iránt is, amiből akár kelendő exportcikk lehet. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a munkánkkal felkeltettük Martin Jordan figyelmét. Ő a brit kormányzati fejlesztési ügynökségnél, a Government Digital Service-nél vezette a dizájnért felelős csapatot, és alkotott maradandót. Három éve a német szövetségi kormány meghívta, hogy náluk is vezesse a felhasználói kutatásokat és a tervezési csapatot. Óriási név a szakmában, vezetője egy olyan dizájnközösségnek, ahova csak próbaidő után nyerhetnek bebocsáttatást a fejlesztési ügynökségek. Sikerült bejutnunk hozzá, és annyira tetszett neki, amit mutattunk, hogy egyből bevett minket a közösségbe, ajánl bennünket konferenciákra, mások figyelmébe. Hatalmas elismerése ez az eddigi munkánknak.

– És mi a harmadik megfogalmazott célkitűzés?

– A harmadik része az elképzeléseknek a konkrét, megvalósítandó feladatok: maga a Digitális Állampolgárság Program, az öröklött, sokszor már nem elég korszerű infrastruktúra fejlesztése, vagy a designszemlélet továbbvitele.

Hadd kezdjem az infrastruktúra kérdésével. A nagyvállalatokhoz hasonlóan az államigazgatás is szenved az öröklött rendszerek fenntartásának kényszerétől. Én azt mondom, hogy nyúljunk hozzá ezekhez bátran: bontsuk le, és ne féljük lekapcsolni azokat, amelyeket gyakorlatilag senki nem használ. Nemrég az IdomSoftban leállítottuk a központi rendszer egyik elemét, a BS2000 nevű rendszert. A 2000 a nevében a fejlesztés évszámát jelenti… A másik fele ennek, hogy ha digitalizálunk, azt tegyük fenntartható módon! Ez alatt azt értem, hogy a fejlesztés, a tesztelés és a frissítés legyen folyamatos és minél inkább automatizált, fusson a felhőben, hogy könnyen méretezhető legyen, és vezessük ki a már nem használt funkciókat.

Szerintem óriási versenyelőnyt kovácsolhatna Magyarország abból, ha ezeket a legacy rendszereket fenntartható digitális szolgáltatásokká alakítanánk át. Ma ugyanis az erőforrásainknak, a kapacitásunknak a 80 százaléka az öröklött rendszerek működtetésére megy el, és csak a maradék 20 százalékot tudjuk innovációra fordítani. A mesterséges intelligenciát is használhatnánk arra, hogy a régi kódbázisokat, adatbázis-kezelő rendszereket minél automatizáltabb módon tudjuk modern környezetre költöztetni. Az ebből kialakuló rendszerszintű tudást sokrétűen alkalmazhatnánk országon belül, de ez külföldön is érdeklődésre tarthatna számot, hiszen mindenütt működnek ilyen régi rendszerek.

– Hogyan élték meg belülről, a fejlesztő oldaláról a Digitális Állampolgárság Program kibontakozását? Amikor tavaly beszélgettünk, még csak néhány hónapja indult a DÁP, de azóta nagyon sok minden történt. Milyen tapasztalatokat szereztek?

– Most visszatekintve, egy évvel ezelőtt elégedett lettem volna azzal, ahova mostanra eljutottunk. És itt elsősorban nem is a megvalósult funkciókra, a partneri körben lévő piaci szereplőkre gondolok, hanem arra a szállítási képességre, amely a DÁP körül kialakult. Nem ismerek más példát a hazai államigazgatásban, ahol ekkora portfólióban ilyen gyorsan jönnek ki az újabb és újabb frissítések, release-ek. Ráadásul mindezt úgy, hogy közben számos partnerrel, alvállalkozóval dolgozunk együtt, és nem egy esetben a szolgáltatások háttérében futó nyilvántartásokat is meg kellett újítani.

Érdekes lesz látni, hogy az IdomSoftban meghonosodott fejlesztési módszertant és kultúrát hogyan tudjuk példaként állítani más szereplők elé. Az életesemény-alapú ügyintézés kapcsán egyre több partnerrel fogunk közösen fejleszteni, és olyanokkal is, amelyek nem a DMÜ alá tartoznak, például a NAV-val vagy az egészségüggyel. Még több és még nagyobb csapatokat kell majd egyszerre mozgatni, ami izgalmas élmény lesz.

– A felhasználók is elégedettek a DÁP-pal?

– Lehetne most azzal jönni, hogy milyen pontszámot kapott a DÁP app az alkalmazásboltokban, de szerintem nem ez a fontos. Sokkal lényegesebb mérőszáma a minőségnek, hogy aki regisztrált, az rendszeresen használja is az appot. Naponta több százezer ember veszi elő a telefonját a DÁP miatt – és ezt nem én mondom, ez látszik a használati adatokból. Hogy csak néhány adatot említsek: 28 millió alkalommal használták a DÁP-ot arra, hogy különféle weboldalakra belépjenek vele. Országos szinten a rendőri igazoltatások majd 8 százaléka már az appon keresztül történik. Mindezt egy olyan rendszerrel, amely alig egy éve indult.

Az elégedetlenség sokszor abból fakad, hogy miért nem tudja az app ezt vagy azt a funkciót. De soha nem ígértük, hogy mindent egyszerre tudni fog. Az a fontos, hogy a már megvalósított funkciók zökkenőmentesen működjenek, és azzal nincs is baj. És látni kell, hogy itt nem csak egy mobilappról vagy most már egy weboldalról van szó: ha a DÁP jól teljesít, az a megbízható állam képét erősíti az állampolgárokban.

– Ezért is nem erőltetik minden áron az azonosítási szolgáltatáshoz csatlakozásra kötelezett piaci szereplők belépését?

– Így van, de a kezdetektől fogva ez volt az alapelv. Eddig 29 piaci és több mint 200 állami szereplő – közműszolgáltatók, bankok, biztosítók, távközlési cégek – tette lehetővé, hogy ügyfelei a DÁP-on keresztül is azonosíthassák magukat, de jelenleg is több mint 300 piaci cég használja a tesztrendszert, így ez a szám hamarosan jelentősen nőni fog. A felhasználói élmény szempontjából sokkal kisebb gond, ha egy szervezet később csatlakozik, mint az, ha nem működik zökkenőmentesen a megoldás. És már ennél a 29 szereplőnél is jó félmillió ember kapcsolta össze a fiókját a DÁP-appal. Látják a piaci szereplők, látják az emberek, hogy ez működik, nem véletlenül kapjuk folyamatosan a megkereséseket a legkülönfélébb helyekről Legutóbb például a horgászszövetség érdeklődött, hogy a horgászigazolványt hogyan lehetne integrálni a DÁP alkalmazásba. De nem csak mi tudunk segíteni a piaci szereplőknek, hanem ők is tudnának segíteni nekünk. (Erről lásd a „Címlista, oda-vissza” című keretes írásunkat!)

– Az ígéretek szerint még az idén elindul az első élethelyzet-alapú ügyintézés a DÁP-appban, a gépjárművek adásvétele. Melyek lesznek a következő szolgáltatások?

– Korábban tízet soroltunk fel, az autó-adásvétel mellett ezekből négyet választottunk ki. Ezekre már rendelkezésre állnak az EU-s források, hamarosan indulnak a közbeszerzések és a tervek szerint egy év múlva már ezek is intézhetők lesznek. A négy élethelyzet a belföldi költözés, a vállalkozás indítása, a munkahely elvesztése és a gyermek születése; az ezekhez tartozó ügyintézési folyamatokat fogjuk egybecsomagolni.

– Említette a munkavállalókért a piaci szereplőkkel folyó versenyt. Hogy állnak ezen a téren?

– A DÁP sikerét mutatja, hogy már nem ciki, hanem sok szempontból menő, ha ezen dolgozik egy szakember, és ezt jól látjuk a kollégáinkon. Gyakorlatilag megállt az elvándorlás, 3 százalék körül van a fluktuáció. A versenyszférából is tudunk felvenni embereket, és nem egy, nem két olyan dolgozónk van, aki kimondottan azért költözött haza külföldről, hogy a DÁP-on dolgozhasson.

– Mivel lenne egy év múlva elégedett?

– Azt szeretném, hogy a DÁP, vagy szélesebb értelemben a digitális állami szolgáltatások közművé váljanak, mint az áram. Arra sem csodálkozunk már rá: hazamegyünk, ott a kapcsoló, átbillentjük és felkapcsolódik a lámpa. Nem kérdőjelezzük meg a hasznosságát. Legyen ilyen a DÁP is. Ott van a telefonon, ott van a weben, megbízunk benne és tudjuk, hogy amikor szükségünk van rá, használhatjuk, mert szimplán teszi a dolgát.