A felhő jó dolog, de a felhőbe költözni és ott céges infrastruktúrát működtetni már korántsem olyan egyszerű. Az egyik alapfeltétel, hogy a vállalat teljes egészében lássa át hálózata működését, a felhőben és a földön is.
◼︎ Teljes körű láthatóság nélkül nincs felhő
„Nemcsak a világon, de Magyarországon is egyre inkább kezdik belátni a szervezetek, hogy a jövőt a hibrid felhős infrastruktúra jelenti. Sokáig lehet sorolni egy ilyen rendszer előnyeit, de ettől még számos kihívással kell szembenéznie annak a vállalatnak, amelyik elhatározza: legalább részben a felhőbe költözteti infrastruktúráját”, kezdte előadását Szemes Tibor, az Exclusive Networks üzletfejlesztési menedzsere a januári ITBUSINESS Clubon.
Elkerülni a vakfoltokat
Az első felmerülő kérdés technikai: a saját adatközpontban működő szoftvereket, eszközöket, adatokat a felhőben is elérhetővé kell tenni. Sok esetben erre nincsenek kész programok, megoldások, ezért fejleszteni kell ilyeneket, ami plusz időt és költséget jelent.
A következő nagy kihívás a biztonság megteremtése. A hibrid felhős környezetek összetettsége megnöveli a „vakfoltok” kialakulásának veszélyét. A vakfoltok azok a rendszerek, adatforrások, kapcsolatok, amelyekre a szervezetnek nincs igazi rálátása – emiatt viszont ideális terepet jelentenek minden támadó számára, akik az esetleges sérülékenységeket kihasználva észrevétlenül kompromittálhatják az infrastruktúra egyes elemeit.
Végül pedig mindeközben figyelni kell arra is, hogy a költségek ne szálljanak az egekbe. A várható kiadásokkal viszont csak akkor lehet legalább elfogadható pontossággal kalkulálni, ha a vállalat előre tudja, hogy mennyi adatot akar mozgatni a felhő és a saját infrastruktúra között, milyen sávszélességre, mekkora tár- és processzorkapacitásra lesz szükség. Ha az infrastruktúrában ott rejtőznek a már említett vakfoltok, akkor kiszámíthatatlan rejtett és felesleges költségekkel kell számolni.
Minden adat ott, ahol kell
| Mit kínál a Gigamon Deep Observability Pipeline?
– Megszünteti a vakfoltokat az on-premise és a felhős hálózati környezetekben. |
„A gond igazából nem azzal van, hogy az infrastruktúrát menedzselő mérnökök számára ne állna rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat; sokkal inkább az a baj, hogy túl sok adat érkezik túl gyorsan a hálózati eszközökből”, vette át a szót Lipcsei Attila, az Exclusive Networks presales tanácsadója. Az ellentmondás látszólag feloldhatatlan: egyszerre kellene figyelni mindent a hálózaton, miközben meg kell óvni az elemzőeszközöket a túlterheléstől. A hagyományos infrastruktúrákban az úgynevezett „észak-déli” (azaz a hálózatba be- és onnan kilépő) forgalom figyelhető meg könnyen, a „kelet-nyugati” (vagyis az egyes hálózati eszközök közötti) adatforgalom jórészt láthatatlan.
Itt jön a képbe a Gigamon Hawk Deep Observability Pipeline. A megoldás lényege, hogy amolyan csővezetékként (innen a neve is) összeköttetést biztosít a saját adatközpontban, a virtualizált környezetekben vagy a felhőben futó munkafolyamatok, valamint az ezek kezelésére szolgáló hálózati, biztonsági és teljesítményelosztó eszközök között. A forgalom úgynevezett packet brokereken megy keresztül: ezek olyan moduláris eszközök, amelyek különféle szabályok alapján osztják szét az adatcsomagokat a passzív hálózati eszközöknek.
A nagy varázslat abban áll, hogy a packet brokerek a továbbítás mellett számos más műveletre is képesek. Így elvégzik a deduplikációt (nem küldik kétszer ugyanazt az adatot); szűrést hajtanak végre (nem küldenek minden adatot minden eszközre); és az adatcsomagokat is fel tudják szeletelni, hogy az egyes eszközök ténylegesen csak azokat az adatdarabkákat kapják meg, amelyekre szükségük van – a teljesítménymenedzser (APM) csak a fejléceket, a VoIP-elemző csak a VoIP-adatokat. Mindezek révén az infrastruktúra üzemeltetői úgy férhetnek hozzá a hibrid infrastruktúra teljes forgalmához, hogy közben a ténylegesen átvitt adatmennyiség (és ezáltal a szükséges sávszélesség) nagymértékben csökken, magyarázta el a működés lényegét Lipcsei Attila.
Nincs egymásra mutogatás
Arról, hogy mindez milyen kézzelfogható előnyöket jelent a gyakorlatban, az Exclusive Networks két partnerétől hallhattak az ITBUSINESS Club vendégei. Váraljai Kristóf, a Schoeller Network Control Hungary hálózati szakértője egy kis visszatekintéssel kezdte. Mint mondta, tevékenységük már évtizedekkel ezelőtt a hálózati forgalom elemzésére irányult. Eleinte az volt a probléma, hogy nem jutottak hozzá elég adathoz az eszközökből, anélkül pedig nehéz volt a magasabb szinten jelentkező problémák gyökérokát felderíteni.
Az első generációs forgalomaggregátorok megoldották ezt a kérdést: akár forgalomelemzés, akár biztonsági vizsgálat szempontjából volt szükség az információra, átfogó képet kaphattak a hálózatról. Az infrastruktúrák bővülésével azonban az áthaladó adat mennyisége olyan mértékben nőtt meg, hogy az már nehezítette az elemzést. A Gigamon eszközei ezen segítettek fejlett funkcióikkal.
„Ha valamiért akadoznak az alkalmazások, minden üzemeltetési csapat hajlamos a többiekre mutogatni, hogy náluk van a hiba. És tényleg lehet, hogy mindenkinél hibahatáron belül vannak a teljesítményértékek, de a végeredmény mégis katasztrofális. Ilyenkor jön nagyon jól a Gigamon és a mélységi hálózatelemzés, mert a csomagok soha nem hazudnak”, mondta Váraljai Kristóf.
Pár nap alatt eredmény
Palásti Péter, az NTT Magyarország hálózati rendszermérnöke pontosan erre hozott példát. Az egyik nagy magyar vállalatnál akadozott az internetes értékesítési rendszer, rendkívül lassan működött a webes felület. Összetett architektúráról volt szó, a webes frontend mögött terheléselosztó rendszerek működtek, azokon keresztül futottak be a kérések az alkalmazásba és a mögöttes adatbázisba. Itt is az volt a helyzet, hogy az egyes területek monitoring rendszere nem jelzett hibás működést, a szolgáltatás mégis lassú volt.
Beállítottak a hálózatba egy Gigamon-eszközt, amely egyben tudta monitorozni és elemezni az összes hálózati adatot. Alig néhány nap alatt kiderült az akadozás oka: a terheléselosztó infrastruktúrában egy hibás beállítás miatt a négy eszközből mindig egy kapta meg a teljes forgalom 80 százalékát, a maradék 20 oszlott meg a három másik között. Átlagos tranzakciószám mellett ez nem okozott gondot, de csúcsidőben az az egy terheléselosztó már nem birkózott meg a kérésekkel. Innentől kezdve már könnyen lehetett orvosolni a problémát, és helyreállt a szolgáltatás.
Szemes Tibor szerint is tipikus ez a forgatókönyv. Az ügyfelek rendszerint nem úgy keresik meg őket, hogy valamilyen Gigamon eszközt szeretnének vásárolni, hanem problémájuk van a hálózat teljesítményével vagy biztonságával. Amikor aztán megmutatják, hogy miként oldják meg az adott problémát, általában a többi funkció is felkelti a figyelmet. „Rájönnek, hogy mennyi mindent meg tudnak oldani, amit eddig nem, az eszköz pedig szinte eladja magát”, fogalmazott az Exclusive Networks menedzsere.
