Az e-learning hasznos és kényelmes dolog, adott esetben hosszú utazást, drága tanári óradíjat válthat ki. Ám nem mindenkinek adatik meg, hogy éljen a lehetőséggel.
Vidékiné Reményi Judit, BME
Semmiben sem vagyunk egyformák, legyen szó az élet bármely területéről, akár a tanulásról is. Az emberekre semmilyen tanulási vagy oktatási sémát sem lehet ráhúzni; bár évszázadokon keresztül az volt az uralkodó modell, hogy a diák hátratett kézzel ült a padban, s magolta a könyvek tartalmát. S ha értette, ha nem, vissza kellett mondania az ismeretanyagot. Ahogyan azonban megváltoztak a tanulási tartalmak, a tanulás eredményével szemben támasztott elvárások, úgy kell változnia a tanulásnak és a tanításnak is – hívja fel a figyelmet Vidékiné Reményi Judit, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem idegen nyelvi központjának docense.
Testre szabva
Mára széles körben elterjedt az e-learning, ám sokak számára nem jelent megoldást. Ezek az emberek idegenkednek a számítógéptől; eleve nem is próbálják meg még a legegyszerûbb feladatokat sem elvégezni rajta, s nem jutnak túl a bekapcsolás szintjén. Ez a típus elsősorban az idősebb generációra jellemző, s akad olyan a vezető pozíciót betöltők között, aki erre még büszke is.
A másik véglet a tinédzserek, illetve a 20-25 évesek generációjáé, akik már a számítógépen szocializálódtak, így számukra semmi problémát nem jelent, hogy például a játék mellett tanulási eszközként is használják a pc-t. Olyannyira nem, hogy ma már csak elvétve látni olyan diákot, aki ne hurcolna magával noteszgépet tanulási vagy jegyzetelési célból. S minél több helyen lesznek hozzáférhetők vezetéknélküli hálózatok, annál inkább terjed a használatuk.
A két véglet közötti nagy többségben bizonyosan akadnak olyanok, akik próbálkoznak, de feladják, s akadnak olyanok is szép számmal, akik megpróbálnak tanulási lehetőséget keresni maguknak az új eszköz használatával, illetve igyekeznek a maguk igényeihez igazítani a gép használatát. Ebbe az is belefér, hogy kinyomtatják az e-tananyag egy részét, s ebből (is) tanulnak akár vonaton, buszon vagy otthon. Ahogy fejlődik a technológia, az e-learning programok készítői egyre nagyobb választékot tudnak kínálni, s egyre jobban meg lehet felelni az egyéni igényeknek.
Van olyan nézet, hogy a nemek megoszlása szerint is lehet vizsgálni az e-tanulás iránti hajlandóságot, s eszerint a nőkben kevesebb lenne az affinitás. Ez legfeljebb a középkorosztálytól felfelé lehet részben igaz, ott, ahol a nők kevésbé voltak olyan helyzetben, hogy számítógépet kellett (vagy lehetett) volna használniuk. Ugyanakkor számos 70-80 éves nagymama veti bele magát a számítógép és az internet világába. A fiatal generációban pedig végképp nincs különbség a nemek között az e-learning esetleges használatában.
Fő a motiváció
Ezen a téren is, mint minden másban, az egyéni akarat és a motiváció a meghatározó. Idős házaspár a távol élő unokák kedvéért például sokkal nagyobb kedvvel tanul meg számítógépezni. De aki az iskolában sem akar tanulni, s végigbukdácsolja az éveket, annak biztosan nehéz dolga lesz az e-tanulással is – s nem azért, mert nem alkalmas a tanulásra, vagy idegenkedik a számítógéptől, hanem mert probléma van a motivációjával.
Ami a tanulótípusokat, illetve a személyiségeket illeti, ha valaki képes az önálló munkavégzésre, s nem kell minduntalan a határidőkre figyelmeztetni napi munkavégzése vagy életvitele során, az bizonyosan alkalmas erre a fajta tanulásra is. Aki viszont önállótlan, halogató, az sohasem lesz sikeres tanuló ebben az új formában.
Teljes értékben
De azonos értékû-e az e-learning a hagyományos tanulással? A vállalati képzésekben egyre gyakrabban alkalmazzák az e-learninget, nem kell elmenni ugyanis a munkahelyről, a számítógép és a hálózat adott, a tananyagot meg testre lehet szabni. Remélhetőleg a hazai cégek, intézmények is hamar belátják ennek előnyeit, s a továbbképzésekből rövidesen kiszorul a hagyományos oktatás.
A nem vállalati továbbképzésekben, tehát például rész-szakképesítés megszerzésében, OKJ-s képzésben, a felnőttoktatásban, esetleg a hobbi célú felnőttképzésben is bizonyosan nagyobb teret fog kapni a távtanulás – már csak azért is, mert utazási költséget és időt lehet megtakarítani.
A nappali tagozatos felsőoktatásban viszont nem lehet nagy áttörésre számítani a közeljövőben, nagyrészt mert az egyetemi oktatók meglehetősen hagyományos gondolkodásúak, és nehezen tudják elképzelni, hogy a több évtizede tanított tananyagot nélkülük is meg lehet tanulni. Mondhatják azt is, hogy bizonyos szimulációkat, kísérleteket sem lehet távtananyaggal oktatni. Ez csak részben van így, a számítástechnika ugyanis már fejlődött odáig, hogy a virtuális térben el lehessen végezni bizonyos kísérleteket. Sőt, orvosokat is képeznek távoktatással. Természetesen az ő esetükben nem mellőzhető a jelenléten alapuló gyakorlati képzés (hibrid képzés).
Egyre többet tudunk az irányított önálló tanulás didaktikájáról, az alkalmazható módszerekről, az alkalmazások testreszabhatóságáról és pedagógiai potenciáljairól, s így még jobban lehet tananyagot és képzést tervezni, ami könnyebbé teszi az irányított önálló tanulást.
Mártonffy Attila
