Hoffmann László

Erőss Zsolt: Mekkora a szerepe az informatikának a megújulóenergia-termelésben?

Onnan nézve, hogy kétévente lecserélhető az irányítástechnika, nagyon nagy. Onnan viszont, hogy mindez magát a mechanikai részt nem érinti, kevésbé.

34906– Három szélenergia erőműben is tulajdonos. Hogyan lett az egykori világklasszis kézilabdázóból a társaság elnöke?

– Mint mindent a mai világban, ezt a kapcsolatot is a globalizáció hozta. Az az üzlettársam, akivel Magyarországon belekezdtem az első megújuló energiás projektekbe, a világ legjobb kézilabdacsapatának, a Cuidad Reálnak a tulajdonosa. Amikor úgy 2000 körül – még az „előző életemben” – beszélgetni kezdtünk ilyen dolgokról, felvetődött, hogy mivel üzlettársaival kelet-európai terjeszkedésben gondolkodnak, ha van kedvem, vigyem én a kelet-közép-európai vonalat.

 

– Jó-jó, de egy élsportoló, aki civilben az orvosi pályán mozog, mit tudott 10 éve a szélenergiáról?

– Mondhatom, hogy nulla információm volt akkor erről az egészről. Annyit tudtam, amennyit olvastam róla. Abban a kezdetektől fogva nem nagyon bíztam, hogy Magyarország ebben valaha is nagyhatalommá nőhet, de érdekes és izgalmas területnek látszott, ez vitt be erre a területre.

 

– Volt-e olyan idő, amikor a váltást akár egy pillanatig is megbánta?

Hoffmann László, a Magyar Szélenergia Ipari Társaság elnöke

Szeretem a természetet és a nyugalmat, és mivel az életem munkaidőben eltöltött része eléggé pörgős, sok utazással, tárgyalással telített, így Győrtől tíz kilométerre, egy falu és egy erdő szélén álló családi házban élek. A magyar informatikai valóságnak köszönhetően a faluban tavalyig nem volt szélessávú internet, még mobilinternet sem.

Szeretem, ha a technikához a megfelelő felhasználói kultúra is társul, de azt nem, ha a technika úrrá lesz az emberen. Ma idehaza a mobiltelefonálók, a tabletet és a notebookot nyilvánosan használók nagy része szerintem ezzel hadilábon áll. Nem hiszem, hogy normális az, ha bárki úgy érzi: hogyha nincs nála öt percig a mobilja, akkor elmegy mellette a világ. Fontos az embernek, hogy legyen kikapcsolódási ideje, ezért nálam tudatos, hogy munkaügyben senki és semmi sem lehet olyan fontos, hogy ne tudna várni este 8-tól reggel 8-ig.

 

– Nem. A kézilabdával mint menedzser 2004-ben szakítottam, ami érdekes módon összecseng az életemnek azzal a ritmusával, hogy tízévente drasztikusan váltani szoktam. A Magyar Szélenergia Ipari Társaság elnöke úgy lettem, hogy egyrészt megfelelően idős vagyok már hozzá, másrészt ebben a körben messze én kezdtem a legrégebben „szeles” projektekbe, így nekem van a legtöbb tapasztalatom.

 

– 2001 óta végigvitt jó néhány engedélyeztetést, és sok projektet befejezett. A tudást a gyakorlatból és a rutinból szerzi?

– Tulajdonos vagyok három szélerőmű-parkban, tanácsadóként más parkoknál is dolgozom, hiszen nálunk hatalmas mennyiségű tapasztalat halmozódott fel; az egyetemeken legfeljebb nagyon rövid kurzusok szólnak erről. A gyakorlati tudás mellett azonban nekem az is segítségemre van és volt, hogy spanyol partnereim a világ vezető cégei ezen a területen, tehát volt és van kitől tanulnom.

 

– Ebben az iparágban is jellemző, hogy főként az informatika fejlődik rohamosan. Ezt hogyan tervezik bele egy több évtizeden át működésre előkészített energiatermelő struktúrába?

– A szélerőmű-parkokra is jellemző, hogy 10 év az előkészítési időszak és 30 év a minimális termelési időszak. Bármely technológia, amit ilyen hosszú távra terveznek, az mind időtálló olyan értelemben, hogy a termelési üzemmód lényegében nem változik meg, legfeljebb a vezérlő elektronikák, a programok és az alkalmazott szoftverek folyamatosan tökéletesítik a rendszer működését. Az, hogy egy szélturbina 30 évig lényegében ugyanúgy működik, nem zárja ki és nem mond ellent annak, hogy például az erőműpark külső kontrollja folyamatosan a legmodernebb technológiát alkalmazza.

 

– Filozofikus kérdés, de Ön szerint mikorra válnak a táj részévé idehaza a szélturbinák?

– Néhány napig most Spanyolországban voltam, és ilyenkor a kontrasztok erősebben érződnek, így azt kell mondjam, hogy ebben is nagyon el vagyunk maradva Európa fejlettebb részeitől. A forgó szélturbinák a környezettudatos energiatermelés jelképei, és természetes elemei a legtöbb európai ország vidéki életképének. Magyarország sajnos, e tekintetben is rendkívül konzervatív ország. A szélerőművek terjedésének legnagyobb akadálya szerintem az, hogy a fejekben nem történik meg a szemléletváltás. Helyette inkább sandán nézünk a németekre, akik az atomerőműveik leállításáról döntöttek; és talán kicsit sajnáljuk is őket, pedig inkább mi vagyunk szánni való helyzetben.

További tartalmak

Legolvasottabb tartalmak

Strategy

Valós idejű adózás

Human

Az egészség hálózatai

Technology

Egy év, amely átírta az emberiség és a mesterséges intelligencia viszonyát

Strategy

Exportcikk lehet a DÁP-ból

ITBUSINESS heti hírlevél feliratkozás

.
Scroll to Top