Szemes Péter:
Miért van az, hogy csak a robotok létrehozásához szükséges technológiák jelentek meg a mindennapi életünkben?
Az önálló helyváltoztatásra, az akadályok elkerülésére képes otthoni robotoknak a mechanikája és az irányítása is nagyon bonyolult, és ezért egyelőre rendkívül drágák.
– De ettől még el fognak terjedni a hétköznapokban?
– Csak idő kérdése. A robotpiaci trendek egyértelműen azt mutatják, hogy a háztartásban használatos robotok részaránya a mostani 1-2 százalékról pár évtizeden belül nagyjából kétharmadra fog nőni. (A többi az iparban használatos robot.) Ennek egyik legfőbb oka, hogy az öregedő társadalmakban egyre több idős ember szorul fizikai segítségre a mindennapi tevékenységeihez vagy egészségi állapotának figyeléséhez.
– Önök nem egyszerűen a robotikával foglalkoznak, hanem az ember és gép közötti érzelmi kapcsolattal. Szükségszerű, hogy legyen ilyen érzelmi kapcsolat?
– Bizonyos érzelmi kapcsolat mindig is volt az ember és az általa használt gépek között: sokan ruházzák fel valamilyen személyiséggel például az autójukat vagy lesznek dühösek a számítógépre, a telefonra, ha az nem úgy működik, ahogy szeretnék. Valószínűleg könnyebb lehet elfogadni és kezelni egy háztartási robotot, ha pozitívan viszonyulunk hozzá.
– Mitől lesz kedves, szerethető számunkra egy gép, egy robot?
– Japán kutatások már évtizedekkel ezelőtt kimutatták, hogy annál kedvesebb lesz, minél inkább emberi formát ölt. (Nem véletlen, hogy a rajzfilmekben a tárgyaknak is szemet, szájat, orrot rajzolnak: így lesz nagyon aranyos például Thomas, a gőzmozdony.) Van viszont egy szűk határ: ha valami már majdnem emberi, de mégsem az, akkor már nem kedves, hanem rémisztő (gondoljunk csak Voldemortra a Harry Potter-sorozatból).
Valahol igaz ez a mesterséges intelligenciára is. Ha az emberi intelligenciát akarjuk leutánozni a robotban, akkor emberi reakciókat várunk el tőle. És ha csak közelít az emberihez, akkor idegenkedést, borzongást válthat ki belőlünk. De nem biztos, hogy egy géppel emberi szinten kell kommunikálni, emberként kell szeretni.
| Korondi Péter egyetemi tanár, BME MOGI |
|---|
|
Nemcsak a robotokkal, hanem más eszközökkel is lehet érzelmi kapcsolatot kiépíteni. Az MTA SZTAKI-ban készítettek egy iPhone-alkalmazást, amely még kísérleti stádiumban van, így igazából a szakembereknek szól. A lényege az, hogy különféle eseményeket lehet beállítani (például a telefon elejtése, szokatlan időpontban beérkező sms); ehhez érzelmeket, azokhoz pedig iPhone-aktivitásokat (zene lejátszása, háttérkép megváltoztatása) lehet rendelni. De egyelőre túl sok a beállítási lehetőség, és aki nem tudja, mi van mögötte, az nem fogja átlátni a működését sem. Igazából még mi sem tudjuk, mely működési elemek lesznek a leghatásosabbak. Még csak az első lépéseket tettük meg; ahhoz hogy szélesebb körben használni lehessen, egyszerűbb modellek közötti választási lehetőségeket kell felkínálni a felhasználóknak. Azt sem látjuk még pontosan, hogy milyen üzleti haszna lehet ennek; kutatóként csak azzal foglalkozunk, hogy megoldható-e az érzelmek átvitele, kiváltása. Még érdekesebb, hogy működhet-e a telefonnál az összeszokás. Megveszi az ember a telefont, és a használat során alakulna ki az a működési forma, ami a legpozitívabb érzelmeket váltja ki a gazdából. |
– Ezért kezdték el a kutyák viselkedését tanulmányozni?
– A kutya azért jó minta, mert az a legjobban szocializált állat, és így példaként szolgálhat a fajok közötti sikeres kommunikációra. Az ember az elmúlt 20 ezer évben megtanulta, hogyan kell egy kutyával bánni. A robotok esetében is elég, ha olyan szinten tudunk vele kommunikálni, mint egy kutyával: tedd ezt, tedd azt, ne csináld amazt. Szeretni is szeretjük a kutyát, de mégsem úgy, mint egy hozzánk közel álló embert.
Etológusok segítségével vizsgáljuk a kutyákat: például azt, hogy milyen viselkedésformákkal tudnak olyan érzéseket kiváltani az emberből, amely alapján elhisszük, hogy szeretik az embert. Ezeket a viselkedéseket próbáljuk mi matematikai formába önteni, modelleket alkotunk, amelyeket egyszerű szabályokkal működőképessé teszünk. A modellt beépíthetjük a robotba: annak ettől nem lesznek érzelmei, de mégis úgy viselkedik – és olyan érzést kelt bennünk –, mintha lennének.
– Mi a helyzet az emberi érzelmek felismerésével és az arra való reagálással?
– Ezzel kapcsolatban is régóta folynak kísérletek: az emberi arckifejezésből, annak feldolgozásából igyekeznek következtetni az érzelmekre. Léteznek adatbázisok is, ahol több ezer fényképhez rendeltek hozzá érzelmeket; ezeket lehet felhasználni az érzelemfelismerő szoftverek tesztelésére. Ezen a téren már elég jó eredményeket érnek el, de a valós idejű alkalmazások valós környezetben egyelőre még meglehetősen gyerekcipőben járnak.
