Üzletfejlesztés, forrásbevonás, új piacra lépés, összeolvadás, vállalatfelvásárlás, exit – a start-up lét különféle stációi.
Jó néhány évvel ezelőtt egy cég akkori vezetője azzal keresett meg, hogy adjak neki 27 percet az életemből, hogy bemutassa akkor még indulófélben levő cégét. Nem fél órát, nem egy órát, hanem 27 percet kért. Gondoltam, fogadom, lássam, mit produkál ennyi idő alatt! És bizony pont ennyi idő kellett neki ahhoz, hogy képbe kerüljek velük kapcsolatban. Az említett úr bizonyára remek pszichológiai vénával rendelkezik, mert nemcsak hozzám jutott be pillanatok alatt, hanem potenciális ügyfelekhez is. Tudhat arról valamit, hogyha ennyi idő alatt valaki nem tudja átadni a kulcsüzeneteket a cégéről, akkor az már a veszett fejsze kategóriájába tartozó dolog lenne. No meg azt is szem előtt tartotta, hogy a „fogadó fél” ideje menedzsmentposztokon igencsak limitált, s minden menedzser „hálás” érte, ha ezt egy sales figyelembe veszi.
Persze, nem mindenki tudja ilyen stílusosan előadni magát, no meg a cégét. Egy egykor volt gazdasági miniszter – aki korábban nemegyszer cégvezérként is tündökölt – szinte kérkedve mesélte: ha a beosztottja nem tudta 5 mondatban összefoglalni mondandóját, egyszerűen nem hallgatta tovább, bármit is akart a tudomására hozni. Értem én, hogy se kedve, se ideje nem volt sem piacgazdasági viszonyok közepette, sem pedig az államigazgatásban fölösleges locsogásokat hallgatni, de talán ez a retorzió kissé eltúlzott, s biztos vagyok abban is, hogy sok okos gondolat bennrekedt a verbalitásban nem jeleskedő beosztottjában.
Médiamunkásként és cégvezetőként egyaránt van praxisom abban, hogy nekem akarnak „eladni” valakit vagy valamit, s bizony én már a beszélgetés elején tudom, hogy az a valaki vagy az a dolog érdekel-e engem vagy sem. Pár perc elegendő mindehhez. Akár 2 perc! Mint ahogy ezt a start-up cégekről szóló címlapsztorink címe is sugallja.
Az, hogy pár perc alatt, ráadásul „kötetlen beszélgetés” keretein belül kelljen bemutatniuk induló cégüket, nem egyszerű feladat. De ez alatt az idő alatt a cég stratégiáját, célcsoportját mindenképp meg kell tudni fogalmazniuk, nem beszélve a jó szlogenről… S persze el kell jutniuk a mondókában odáig, hogy mindez miért jó annak, akinek bemutatják. Vagyis a start-upoknak el kell sajátítaniuk a koncepcióértékesítés tudományát! Méghozzá úgy, hogy már a bemutató közben tudjanak igazodni ahhoz, akinek mindezt előadják. Vagyis úgy kell alakítaniuk a mondandójukat, hogy a nagyjából 80 százalékig kész termékük vagy szolgáltatásuk illeszthető legyen valamilyen formában annak az embernek, a cégnek a termékéhez, szolgáltatásához, akinek bemutatják.
A mai modern üzleti életben nem az a lényeg, ki mennyit beszél, hanem az, hogy sikerül-e egy kis álmot csempészni a hallgatósághoz.
Sziebig Andrea
