Jön a kolléganő, hogy ő bizony szívesen feldolgozná, mennyire hajlandók a cégek letolni a gatyájukat annak érdekében, hogy megnyerjenek egy tendert vagy egy projektet. Hát rajta, kevés ennél aktuálisabb téma van!
Nagyhirtelen vagy egy tucat történet jutott eszembe, s gondolom, ez azért nem az összes, amely az ict-pagonyban beszédtéma. S arra voltam kíváncsi, vajon lesz-e olyan delikvens, aki széles e nagy ict-társadalomban kötélnek áll, s névvel, arccal vállalja ez ügyben a véleményét. Mert ugyebár mégsem olyan hiteles a cikk, ha a magát megnevezni nem kívánó piaci informátorra hivatkozva dolgozzuk fel azt a jelenséget. És láss csodát, e heti „Vélemény” rovatunkban nem anonimek a nyilatkozók.
Tudom én, nem egyszerű dolog kiállni, és elmondani olyan dolgokat, amelyeket ugyan mindenki tud, de senkinek nem akaródzik publikusan kitenni az asztalra. Mert az addig csak városi legendárium nem válik ténnyé. Sok olyan beszélgetés is felrémlik, amikor arra próbálnak meg rávenni minket, hogy például keressük meg X cég Y cio-ját, hogy mondja már el, hol bukott bele a projektjébe, mit rontott el. Kérdem én: ki az a vezető, aki ország-világ elé kiáll, és „ide lőjetek” alapon elmondja a valóságot. A székébe kerül, nemcsak én vagyok biztos ebben, hanem ő maga is… Ez nem cinkos összekacsintás az alannyal! Az itbusiness nem bulvárlap, hogy a bizonyítható információ hiánya ne zavarja, vagy hogy valamilyen aktuális piaci érdeknek szépen bedőlve írjunk meg szóbeszédeket.
Az etikus magatartás hiánya nemcsak az ict-területen veri ki nálunk a biztosítékot, hanem a média világában is. Itt is fel lehet tenni a kérdést: egy-egy kiadó vagy sajtóorgánum mennyire megy le kutyába, hogy elhozzon egy-egy kampányt vagy akár csak egy oldal hirdetést? A választ a (potenciális) hirdetők biztosan tudják. Mint ahogy mi is tudjuk egymásról.
Gyakran fordul elő, hogy az itbusiness által adott kedvezményeknél először elmosolyogja magát az ügyfél. Azt gondolja: a mai világban ennyit az utcáról besétálva, alapban megkap, és 75 százalékos kedvezményszintről indít. De nálunk egy kam (key account manager) a már ügyvezetői szinten egyeztetett, 40-50 százalékos engedményt csak a nagyon fontos, nagyon kiemelt, „nagyon-nagyon” ügyfélnek kínálja.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kedves ügyfél mégiscsak végiggondolja: ha egy kiadó ilyen könnyen enged az árból, az bizony enged a minőség oltárán is… Ellenkezőleg! Egyre inkább azt tapasztalatom, hogy a média a professzionalizmus irányába halad. Ahol nem az árban egymás alá ígérgetés a mérvadó, hanem a minőségben egymás fölé teljesítés. Lehet, hogy közben felére zsugorodott a médiapiac – ami kedves a szakmai elhivatottsággal működő médiacégeknek… Ennek köszönhető, hogy az ilyenek nem is panaszkodnak a válság hatásaira.
Sziebig Andrea
