Zsizseg az egész szerkesztőség. Pláne a sales! Érdekes figyelni, hogy muzsikálnak, amikor valami nagyon kedvükre valót csinálnak, és hogy működnek, amikor a megszokottól kissé eltérő pályán kell produkálniuk. Azt a ritka esetet nem emlegetem, ha valamihez nem fűlik a foguk…
Rutinok nincsenek, hiába készítjük közel ötszázadik címlapsztorinkat, és hiába írunk már vagy századszor a digitális írástudásról vagy az információs társadalom aktuális kérdéseiről, minden cikk más és más. Nem igazán tudnánk olyan, az információs társadalom formálásában meghatározó szerepet betöltő döntéshozót mondani, akit ne interjúvoltunk volna meg, aki ne jött volna el előadóként hozzánk a klubba, ne vállalta volna el felkérésünket valamelyik rendezvényünkre. És hát egy újságíró szereti – a gonosz főszerkesztők meg egyenesen elvárják tőlük –, hogy lehetőleg első kézből származó információt szerezzenek. Mert úgy hiteles…
Ezen a héten biztos nem lesz dorgálás! A címlapsztoriban megannyi, a maga területén első ember szólal meg: Fekete Gábor, Laufer Tamás, Soltész Attila, Szalai Annamária, Vályi-Nagy Vilmos, Vetési Iván. Emlékszem, egyszer Barcelonában, egy Oracle-rendezvényen az újságíróknak adott vacsorán felsorakoztatták nekünk az Oracle teljes menedzsmentjét, sajna Larry Ellison nem volt a „tornasorban”. Ahogy vizslattam az urakat, nagy megelégedéssel nyugtáztam magamban: ők nekem már mind megvoltak! A félreértések elkerülése végett: mindannyiukkal készítettem interjút… Valami ilyesmit érzek most is.
Büszke is vagyok ma. Itt járt nálam egy francia piackutató cég menedzsere, és azt próbálta nekem bemagyarázni, hogy ő nekünk valami fantasztikus értéket tud adni azzal, ha a kutatásaik alapján megmondja például, ki a top 10 outsourcing cég most Magyarországon. Kerek szemekkel néztem rá, és mondtam: de hát mi azt tudjuk. Nemigen hitte, és firtatta az okát. Elmagyaráztam neki, hogy mi olyan (szak)újságírókkal dolgozunk, akiknek van komoly ict-tudása, piacismerete, kapcsolati hálója. Lehet, hogy azt nem mondjuk meg, most épp ki a 8. vagy 6. helyezett a hazai outsourcing piacon, de hogy a tíz legmeghatározóbb céget jól ismerjük, az faktum. És ez igaz minden további szegmensre is. Na, ekkor ő nézett rám elkerekedett szemekkel, és csendben megjegyezte, más országokban nincs ez így, ott szükség van az ő supportjukra, ott az újságíróknak nincs ilyen szofisztikált tudásuk. Csendben, magamban hozzátettem: valószínű, hogy ilyen szintű és minőségű kapcsolati tőkéjük sincs.
Ettől szakmai egy médium. Egy igazi szakújság mindenkit meg tud szólaltatni, aki mértékadó. Nekünk eddig sikerült. Minek köszönhető ez? Nem igazán tudnék egzakt választ adni. Nőként nem szívesen mondogatom mindenkinek, hogy hát 22 éves a szakmai múlt. Vagy, hogy tulajdonképpen az itbusiness olyan palántából kelt ki, amelynek elődje volt a valaha és még most is működő összes ict-szaklap. Azt pedig kiemelném, hogy az ITB első perctől kezdve él és nem visszaél a neki adott „megmondó” szereppel!
Sziebig Andrea
