Aki ki akart okosodni mobiltelefóniából, meg mindenféle mobileszköz céges és privát használatából, volt rá alkalma épp elég az elmúlt hetek konferenciáin. De arról, hogy a média mindezt hogyan használja, mire használja, kevés szó esett.
Pedig húsbavágó kérdés ez mind a médiatartalom fogyasztójának, mind pedig az előállítójának. Az okos- meg „félokos”-telefonokat szorongatja mindenki, és nem sok olyan élethelyzetet tudnék mondani, amikor megválunk tőlük – nemtől, kortól, iskolázottságtól függetlenül. Hogy mobiltartalmat mennyire élvezet olvasni egy iPhone-on, HTC-n vagy BlackBerryn, arról azért megvan a véleményem, mindenesetre „funkcionális”. Na jó, annál azért kicsit emberbarátibb… De a táblagépeken, amit hasonlóképp ott szorongat a nap nagy részében boldog-boldogtalan, határozottan kellemesebb mobiltartalmat fogyasztani.
Bár hivatalosan itthon még csak alig egy éve jelentek meg ezek a masinák, eddigi rövid életpályájuk alatt máris letarolták a piacot, s valóságos státusszimbólummá váltak. Mit tagadjam, én is beléhabarodtam egybe, mondhatnám, munkaköri kötelességből is! A kiadók egy része ezekben az eszközökben látja a „megváltást”, a továbbélés lehetőségét. Én ezzel az itbusiness célcsoportja miatt azért nem értek teljesen egyet. Mert a mi olvasóink nem szoktak, nem szoknak át teljesen az online-re, még az internetes generáció sem.
Emlékszem, a 2000-es évek elején több nagy reklámügynökség, nemzetközi kutató harsogta tele a médiát, hogy a nyomtatott magazinok 2010-re szinte eltűnnek az életünkből. A reklámügynökségi érdekek ellenére ma már olyan kutatások is megjelentek, amelyek azt jelzik, hogy print-lapok, azon belül a magazinok újra fénykorukat élik. Akik pedig az online-ra hagyatkoztak marketingjükben, azok jó nagyot buktak.
Azt tudom, egy kiadónak meg kell oldania, hogy ugyanahhoz a tartalomhoz több platformon is hozzá lehessen jutni. Mi tagadás, szép kiadói feladat… És persze egy médiacégnek azt is szem előtt kell(ene) tartania, hogy az emberek máshogy használják az iPadet, másképp a mobiltelefont, máshogy a notebookjukat, és megint másképp egy nyomtatott magazint.
Ami engem illet, én többnyire továbbra is printlapokat olvasok, de „rákaptam” arra is, hogy tableten olvassak újságot. Mobilon inkább csak muszájból. Azt tudom, hogy a mobilplatformmal számolni kell – mert terjed, mint hajdan a pestis. Ez persze nem csoda, hisz ezeken a platformokon érdemben bárkit el lehet érni. Kiadói mivoltomban pedig abban is biztos vagyok, hogy ha egy platformnak ilyen kondíciói vannak, azon előbb vagy utóbb hirdetni is fognak a cégek, méghozzá volument. És tapasztalatból tudom azt is, hogy ezekre a platformokra elő is fizetnek, igaz limitáltan – egyelőre ez csak töredéke a print-előfizetéseknek.
Én úgy gondolom, hogy a mobilplatform fontos, divatos platform. Aki haladni akar a korral, annak ezen a platformon természetesen ott kell lennie. De a jelentőségét túllihegni nem kell.
