Nehezen számítható ki a pontos összeg, de az biztos, hogy jócskán fel kell gyorsítani az uniós támogatások kifizetését, ha teljesen el akarjuk költeni a jelenlegi költségvetési keretből rendelkezésre álló pénzt.
Az uniós költségvetési időszak végéhez, 2013-hoz közeledve érthető módon egyre többször kerül szóba, hogy a források teljes lekötéséhez mennyit és milyen ütemben kellene kifizetni. Elindult a számháború, hogy hetente hány milliárd a kifizetendő összeg ahhoz, hogy ne maradjon pénz „Brüsszelben”. Mint olyan sokszor, a kép ennél most is bonyolultabb.
A 2013-as határidő azt jelenti, hogy addig lehet felhasználni a rendelkezésre álló pénzt a támogatások megítélésére – de az uniós szabályok miatt a támogatásból történő kifizetések ennél tovább, 2015-ig is elhúzódhatnak. Vagyis ha azt akarjuk kiszámolni, hogy egy hét vagy hónap alatt mekkora összeget kell kifizetni, a 2015 végéig terjedő időszakot kell figyelembe venni. A kiszámítással kapcsolatos problémák azonban a teljes keret meghatározásánál elkezdődnek: mi számít uniós pénznek, és ennek mekkora az összege? (Lásd keretes írásunkat!)
De bárhogy is számolunk, mindenképpen az derül ki, hogy a pénz túlnyomó része még a kasszában van. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján lévő számláló szerint 2007 eleje óta, vagyis öt év alatt valamivel több mint 2,5 ezer milliárd forintot fizettek ki a támogatások döntő többségét adó kohéziós forrásokból. Ez azt jelenti, hogy a fennmaradó három évben kellene kifizetni a fennmaradó 5–5,5 ezer milliárd forintot.
Ez még akkor is jóval gyorsabb kifizetési ütemet jelent a mostaninál, ha tudjuk, hogy a költségvetési ciklusok elején mindig nehezebben indul el a kifizetés.
Lemorzsolódnak
Azzal is számolni kell, hogy vannak projektek, amelyeknél valamilyen okból nem sikerül teljesen elkölteni a forrást, nem indul el a fejlesztés, esetleg szabálytalanság merül fel. Fejlesztési területenként változó, hogy mennyi a gyakorisága ennek, de a lemorzsolódó összeg a tapasztalatok szerint elérheti a program 5–10 százalékát is.
Nem véletlen, hogy a kormány a közelmúltban lehetőséget teremtett a keretek túllépésére. Az uniós források lebonyolítását szabályozó 4/2011. kormányrendelet a lemorzsolódás miatt felszabaduló források lekötésére, a forrásvesztés elkerülésére lehetőséget ad többletkötelezettség vállalására, vagy tartalék támogatási konstrukciók kidolgozására az akciótervben.
|
Források és árfolyamok |
|---|
|
Az uniós támogatások közé legtöbben az Új Széchenyi Terv programjait számítják, de ennél többről beszélhetünk. Az uniótól érkező kohéziós, felzárkóztató források összege 2007-től 2013-ig 22,4 milliárd euró, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból 3,8 milliárd euró, az Európai Halászati Alapból pedig 34,3 millió euró érkezik. Az említett 22,4 milliárd eurót azonban 2004-es árakon számították, 2007-es folyó áron ez 25,3 milliárd euró volt. Tehát összesen 29,1 milliárd euróról van szó, ha csak a legfontosabbakat említjük és az egyebeket (például a közvetlenül Brüsszelben kiírt és ott elérhető pályázatokat) nem. A 29,1 milliárd euró a jelenlegi, 290 forint körüli árfolyammal számolva adja ki a sokszor emlegetett 8–8,5 ezer milliárd forintot. Ebből a pályázatok zömét finanszírozó kohéziós források mintegy 7,5–8 ezer milliárd forintot jelentenek. |
Bele kell húzni
A fennmaradó időszak sem tart 2015 végéig. Ahhoz, hogy ne csak itthon, hanem Brüsszel felé is ténylegesen le lehessen zárni az elszámolásokat és kifizetéseket, nem érdemes kockáztatni, hogy akkorra sok kifizetetlen tétel maradjon.
A fel nem használt, lemorzsolódó források összege nyilvánvalóan előre nem látható pontosan, így a pontos egyenleg valójában nem is 2015 végén, hanem azután lesz számítható, amikor megszületnek a záró jelentések a programok lebonyolításáról.
A kifizetés sebességének kiszámítása amiatt sem egyszerű, hogy a nagy projektekben akár egyetlen kifizetés is lehet olyan nagy volumenű, mint a kisebb pályázatoknál több hónapnyi elszámolás összege. A tényleges kifizetési ütem ezért nagyon hullámzó lehet. Pontos heti vagy akár napi kifizetési összeget a bizonytalanságok miatt nem is feltétlenül érdemes meghatározni – viszont valóban nagyon fontos a minél gyorsabb és minél több, a projektgazdáknak teljesített tényleges kifizetés.
Kun László
