A szolgáltatás alapjai

A számítási felhők az informatikai szolgáltatásmenedzsment területén is új elvárásokat támasztanak a vállalatokkal szemben.

Lehet, hogy sokan csak egy újabb informatikai divathullámnak tartják, és a hátuk közepére kívánják a számítási felhőket, azok ennek ellenére minden bizonnyal meghatározó tényezői lesznek az adatközpontok és a vállalati informatika fejlődésének a következő néhány évben. A jellemzőivel megismerkedni, a szolgáltatások igénybevételére felkészülni azoknak is muszáj, akik egyelőre nem tervezik a bevezetését.

Amire figyelni kell

A számítási felhő számos tekintetben gyökeres szakítást jelent a korábbi informatikai működési modellekkel. Érdemes tisztában lenni a felhő sajátosságaival és az azokból fakadó következményekkel, mert számos kellemetlen meglepetéstől óvhatja meg magát a szervezet és annak informatikai vezetője.

• Szerződni tudni kell
  Először is, bármennyire újszerű jelenség a számítási felhő, végső soron csak egy újabb külső szolgáltatás, és ekként is kell kezelni. A tárgyalások során és a szerződés megkötésekor gondosan ki kell térni a kereskedelmi, a műszaki és a jogi részletekre, és meg kell állapodni konkrét, mérhető szolgáltatási szintekben (sla-kban). Ez ugyan jó kiindulási alapot teremt, de nem érdemes túlbecsülni az sla-k jelentőségét. Egy felhőszolgáltatás néhány órás kiesése akár tízmilliós veszteségeket is okozhat, és nem valószínű, hogy az sla révén teljes egészében megtéríthető lenne ez az összeg. Az viszont biztos, hogy a kölcsönösen megállapított és mérhető sla-k nélkül még rosszabb lenne a helyzet.

• Mérni muszáj
  Hozzá kell szokni ahhoz is, hogy a teljesítmény és a rendelkezésre állás biztosítása a külső fél dolga. A szolgáltató végső célja a haszon maximalizálása, és nem feltétlenül az, hogy az ügyfelek minél nagyobb teljesítményhez és rendelkezésre álláshoz jussanak. A szolgáltatások minőségének folyamatos ellenőrzése hosszabb távon biztosan megtérülő befektetés, és nem szabad azt hinni, hogy egy szolgáltatás külső kézbe adásával annak ellenőrzését, mérését is külső kézbe kellene adni.

• Csak az egész számít
  A házon belül tartott adatközpontok esetében sokan hajlamosak azt feltételezni, hogyha az egyes komponensek (szerverek, hálózati eszközök, alkalmazások) jól működnek, akkor az üzleti szolgáltatás is rendben van. Ez már eddig sem volt teljesen igaz, a felhők esetében pedig végképp nem az: lehet, hogy az infrastruktúra minden eleme a megszabott paraméterek szerint működik, a szolgáltatás viszont nem éri el a kellő szintet. Éppen ezért nem is az egyes komponensek működését kell vizsgálni, hanem a végeredmény szempontjából kell nézni a rendszer működését (például, hogy mennyi idő alatt zajlik le egy tranzakció).

• Készüljünk a legrosszabbra
  A biztonság mindig a felhőkkel kapcsolatos aggodalmak élén szerepel. Bár az adatok nagyobb biztonságban lehetnek a szolgáltató jól kiépített adatközpontjában, mint egy átlagos magyar középvállalat szerverein, a felhőben újra kell gondolni a biztonsági rendszabályokat. A teljes infrastruktúra biztonságának értékelésekor figyelembe kell venni a szolgáltató rendszereit, az adatátvitelre használt hálózatot és a saját kezelésben maradt rendszereket, valamint ezek kapcsolódási pontjait. Külön oda kell figyelni arra is, hogy a rendszer felügyeletére és a szolgáltatások mérésére használt eszközök ne jelentsenek gyenge pontot.

• Érdemes kipróbálni
  Az informatika egyéb ágaihoz képest a felhőszolgáltatások még meglehetősen újnak számítanak (különösen a mi régiónkban). A szolgáltatók (és szolgáltatásaik) többségéről nincsenek évekre visszamenő adatok, és nem lehetünk biztosak abban, hogy pont azt és pont úgy kínálják, amire és ahogy nekünk szükségünk van. A kisebb próbaidőszakok keserű és költséges csalódásoktól menthetnek meg minket.

Más lesz fontos

A fenti jellegzetességek miatt az informatikai szolgáltatásmenedzsment sem lesz ugyanaz a felhőben, mint ami korábban volt. A szolgáltatási szintek mérésére szolgáló hagyományos eszközök az infrastruktúra komponenseinek és a közöttük lévő kapcsolatoknak az ismeretére alapozták működésüket. Sok esetben meghatározott időközönként mérték az egyes eszközök működési paramétereit, és ezekből határozták meg az infrastruktúra állapotát. A felhőben viszont nem lehet előre meghatározni, hogy melyik komponens vesz részt a szolgáltatás biztosításában, így ez a módszer nem alkalmazható.

A mechanikusan alkalmazható, az informatikai eszközökből kinyerhető mérőszámok helyett a szolgáltatás minőségét igazából csak a végfelhasználók tapasztalatai, élményei alapján lehet megítélni. Így aztán a szolgáltatás teljesítményét is úgy kell figyelni, hogy a lehető legpontosabban tükrözze a felhasználók és az alkalmazások viszonyát. Ez viszont annyiban nehezebb, hogy a hálózatban nincs egy kényelmesen kijelölhető pont, ahonnan mérhetjük az alkalmazás teljesítményét. Ha a felhőben futó szolgáltatások teljesítményének mérésére szolgáló eszközt keresünk, akkor annak könnyen alkalmazhatónak kell lennie több mérési ponton is.

Több forrásból

Arra sem lehet számítani, hogy a felhő teljes egészében átveszi a hatalmat az adatközpont fölött. Egy tipikus szervezet több forrásból vesz majd igénybe informatikai szolgáltatásokat: ezek között mindig ott lesznek az adatközpontok, a klasszikus outsource-szolgáltatók és persze a számítási felhő is. Ha a vállalat teljes képet akar kapni informatikai működéséről és az informatikai rendszerek által biztosított szolgáltatásokról, mindezen „szolgáltatási forrásokat” képesnek kell lennie figyelni, mérni, hogy aztán az onnan származó adatokat egyetlen közös, egységes adatbázisba vonja össze. Ehhez természetesen olyan adatmodell és logikai struktúra is kell, amely támogatja az eltérő rendszerek közös kezelését.

Új elem az is, hogy a rendszer és a felügyelete nem különül el egymástól. A számítási felhő rugalmassága vész el, ha az új komponensek, szolgáltatások üzembe állítása után külön kell gondoskodni a felügyeletről – ezt magának az eszköznek kell automatikusan elintéznie.

Schopp Attila