A magyarországi blues zene kőbányai hazájában megtanultam verekedni, állni az ütéseket, és ha olyat kaptam, hogy padlót fogtam, azt is el kellett sajátítanom, hogy az utca porából miként kell felállni. Tudom, hogy vannak jobb helyek, de ott, az elszakított területekről repatriált tisztviselőknek az 1920-as évek elején épített Pongrác út 17. szám alatti lakótelepen kaptam életem meghatározó reziliencia kiképzését – csak akkor erről még fogalmam sem volt.
Az ötvenes években a telep lakossága sajátos keveréke volt a lecsúszott egzisztenciáknak, az egykor jobb napokat megélt polgároknak és a társadalom mindig mellőzött szegényeinek. Nem gondoltam volna, hogy az ott töltött csaknem két évtized tapasztalataiból egyszer majd a digitálisan reziliens vállalatokról szóló írásom elején éppen az előbbiekre fogok visszaemlékezni. Eljött az ideje, hogy visszavegyünk a korábbi évek nagy sikerei miatt egyre nagyobb arcunkból, és nézzünk szembe a ránk nehezült kihívásokkal, amelyek legalább annyira hirtelenek és váratlanok képesek lenni, mint az utcagyerek ökle.
Hajlamos vagyok egyetérteni azokkal az ipari elemzőkkel, akik szerint a digitális átalakulás híveinek táborába állt vagy átállt üzleti vezetőké a jövő, mert övék a digitális jövő országa. Azért vélem így, mert legalább nekik van valami elfogadható elképzelésük arról, hogy a mostani zavaros időkből miként lehet vállalkozásukat átvezetni egy megélhető jövőbe. És azért is gondolom így, mert magam sem látok más utat előre – igaz, abban az irányban sem tűnik tükörsimának az aszfalt.
A mostanában egyre sűrűbben emlegetett digitálisan reziliens vállalat koncepciója megkapó és érthető. Az ilyen vállalat magától értetődően minden eszközével és tehetségével törekszik minimalizálni az üzleti kockázatokat, ám képes arra, hogy az előre nem látható veszélyeket is elhárítsa és így megőrizze kulcsfontosságú üzletének folytonosságát és sértetlenségét.
Minden vállalat, üzleti vállalkozás ökoszisztémában létezik, működik, ügyfelekkel, partnerekkel áll kapcsolatban és kölcsönhatásban, és természetesen a saját munkatársainak közreműködésével tartja fenn a működését. E relációk digitalizáltságának foka és minősége meghatározó jelentőségű akkor, amikor az üzleti vállalkozás rezilienciáját próbára teszi az élet.
A saját munkatársak számára a pandémia ideje alatt általánossá vált virtuális munkavégzés lehetősége és elterjedtsége az egyik olyan elem, ami alapvető jellemzője a digitálisan reziliens vállalkozásnak. Az eleinte szükségmegoldásnak tűnő távmunka voltaképpen kritikus kritériummá nemesedett.
Megbízható a digitálisan reziliens vállalat az ügyfelei számára, ami azt jelenti mindenekelőtt, hogy a legcudarabb időkben sem áll le, mindig elérhető, lehet rá számítani, ha esik, ha fúj. Egy ilyen vállalkozás nagy figyelmet fordít arra, hogy minél személyesebb szolgáltatást nyújthasson, ami agilitás nélkül elképzelhetetlen.
Ami pedig a technológiai réteget illeti, a reziliencia a digitális térben egyenlő a számítási felhő intenzív alkalmazásával, továbbá a mesterséges intelligenciának az üzleti működésbe való teljes beágyazottságával.
Mester Sándor
