Nincs még vége, de nagy a készülődés azokra az időkre, amikor már nem lesz rajtunk a járvány nyomása. Szakmai berkekben összegzések születnek arról, milyen tapasztalatokkal gazdagodtunk az immáron egy éve tartó különleges helyzet kezelése során, mit felejthetünk el és mit őrizzünk meg örök időkre. Közeleg a felszabadulás, ám még egyáltalán nem világos, milyen is lesz az. Érdemes egy kis időt szánni a felkészülésre.
Amikor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kinyilatkoztatta, hogy a COVID-19 ragály világjárvány méreteit öltötte, 2020. március 11-ét írtunk, és most nekem úgy tűnik, hogy az a nap hosszú évekkel ezelőtt volt a naptárban. A soha korábban nem tapasztalt történések és megpróbáltatások sora az azóta eltelt összes napot hosszúvá tette.
Ha lenne az informatikának valós időben íródó történelemkönyve, akkor e műnek különös lapjai lennének azok, amelyek az utóbbi egy év eseményeit írják le. Képzeletben lapozzuk most vissza e könyvben, hogy feltöltekezhessünk az eljövendőkre.
Instant home office
Az otthonról való dolgozás korábban sem volt ismeretlen, ám az informatikusoknak még soha nem volt olyan feladata, hogy lényegében egyik napról a másikra tömeges méretekben, nem egy vállalkozást illetően szinte az egész szervezetre vonatkozóan, tegyék lehetővé a munkatársak számára a biztonságos otthoni munkavégzést. Az oktatás legkülönbözőbb szintjein pedig az online edukációt kellett lehetővé tenni ugyancsak egyetlen szemvillanásnyinak tűnően rövid idő alatt. Az informatikusok a maguk területén nagyot alkottak a pandémia első heteiben, a számítási felhőre alapuló megoldások pedig visszavonhatatlanul a mindennapjaink részévé váltak.
Távmenedzsment
A távmunka fő ellenzői a pandémia előtti időben azzal érvéltek, hogy ha a munkatárs otthonról dolgozik, nehezen ellenőrizhető, hogy valóban az elvárásoknak megfelelő mennyiségű időt tölti-e munkavégzéssel. Nagy volt a keletje az utóbbi évben azoknak a megoldásoknak, amelyek gépi úton monitorozzák a számítógépes munkát végzők tevékenységét. A munkaadók igyekeztek érdekeiket érvényesíteni, megkapni az új körülmények között is, azt, amire a munkatársakat szerződtették. Csak egy bizonyos idő eltelte után, amikor már kellő tapasztalattal rendelkeztünk a tömeges otthondolgozás okozta megpróbáltatásokkal és azok következményeivel, kellett szembesültünk azzal, hogy a tartós otthonról való dolgozás, illetve dolgoztatás számos korábban nem tapasztalt nehézséggel jár. Felborult a járvány előtti hosszú évtizedek alatt kialakult munka-magánélet egyensúly, kiderült, hogy az úgynevezett „home office” egyáltalán nem „office”, vagy nem tud az lenni, ha a család többi tagjai is otthoni munkavégzésre vagy tanulásra kényszerülnek. A vezetőknek pedig azzal kellett, szembesülniük, hogy egy ilyen elrendezésben, távol a munkatársaktól, másként kell irányítani, vezetni, ellenőrizni, motiválni.
Nem a hely a fontos
Ha a pandémiás idők számomra legfontosabb tanulságát kellene megfogalmazni, akkor én azt mondanám, hogy nem az a fontos, hogy hol van éppen az a számítógép, amelynek segítségével a munkaadót szolgáljuk, hanem az számít, hogy a fejünkben és a szívünkben milyennek tartjuk azt az ügyet, amelyet szolgálni elszegődtünk.
Mester Sándor
