A magyar agrárinformatikai fejlesztések semmiben nem maradnak el a nyugati színvonaltól, ám az ágazat it-ellátottsága nemcsak a Nyugatéhoz képest csekély, hanem más hazai ágazatokhoz viszonyítva is. Vélekedések szerint a gazdák és a vállalatvezetők szemléletét kellene megváltoztatni a mélyrehatóbb változáshoz.
A számítógépek mezőgazdasági alkalmazása több évtizedre tekint vissza. Az Egyesült Államokban az 1970-es évektől foglalkoznak agrárinformatikával, s rövidesen a nagyobb magyar termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, illetve kutatóintézetek is csatlakoztak a számítógép-felhasználók táborához. Kezdetben a nagygépek számítási tudományát könyvviteli és számviteli feladatokra alkalmazták, a nyolcvanas-kilencvenes évektől azonban felhasználták őket a termelésirányításban és a termelési szerkezet optimalizálásában is – emlékszik vissza Herdon Miklós, a Debreceni Egyetem docense, a gazdaság- és agrárinformatikai tanszék vezetője, valamint a Magyar Agrárinformatikai Szövetség (Magisz) elnöke hozzátéve, hogy hazánk agrárinformatikai fejlesztésekben semmiben sem maradt el a fejlett nyugati államoktól.
Központi rendszerek
A 90-es évektől, az információtechnológia rohamos fejlődése jóvoltából aztán széles körben épültek ki nagy nyilvántartási, statisztikai és elemzési rendszerek. Létrejött például a gazdaságok helyzetét, jövedelmezőségét vizsgáló s az Európai Unió közös agrárpolitikájának formálásában részt vevő Tesztüzemi Rendszer vagy az uniós agrártámogatások elosztásában szerepet játszó integrált irányítási és ellenőrzési rendszer. Ehhez kapcsolódik egy térinformatikai megoldás, a Mezőgazdasági Parcellaazonosító Rendszer (Mepar), amely digitális légi felvételek alapján könnyíti meg az ellenőrző hatóság munkáját.

Ami a mezőgazdasági vállalatoknál, gazdálkodóknál meglévő it-rendszereket illeti, ezek összetettsége függ a gazdaság, a cég nagyságától. A nagyoknál komoly, agrárspecifikus alkalmazásokkal kiegészített vállalatirányítási rendszerek üzemelnek, míg az egyéni gazdálkodók adott esetben beérik sima internetkapcsolattal és Excel-táblával.
Lemaradásban
Differenciáltabban látja a helyzetet Maróti Miklós, a vezetői információs rendszerek fejlesztésével foglalkozó Agrovir Kft. külföldi tapasztalatokkal is felvértezett ügyvezető igazgatója. Szerinte Magyarországon az agrárágazat informatikai ellátottsága messze elmarad Nyugat-Európáétól, s ez az eszközpark mellett érinti a gazdálkodók vezetői gondolkodásmódját és tudását is. A hazai mezőgazdaság it-tudás szempontjából ráadásul a többi ágazathoz képest is hátrébb kullog. Ezt jól példázza, hogy a magyar gazdálkodók még mindig a számvitelt használják döntéstámogatásra, holott ez erre nem alkalmas. Változás már látszik; legalábbis a cég mintegy három tucat ügyfele pontosabb költségszámítás alapján akarja tervezni tevékenységét, illetve erp-gyártók is érdeklődnek agrárkiegészítések, vezetői információs rendszerek (vir) iránt.
A vezetői információs rendszer nem helyettesíti az ügyviteli alkalmazásokat, de újraírhatja a teljes ügyvitelt, ahol a cél nem az adminisztráció csökkentése, hanem az, hogy a vezetés naprakész, pontos és számon kérhető információkhoz jusson döntéseihez. A vir a könyvelési modul előtt helyezkedik el, és szerepe, hogy feldolgozhatóvá, emészthetővé tegye a feladott adatokat.
Azt, hogy miért is van szükség vezetői információs rendszerre a mezőgazdaságban, az indokolja, hogy a felsőszintű vezetők vagy a tulajdonosok nem tudnak hatásos döntéseket hozni, mivel még azt sem tudják, hogy például egy tonna termény előállítása mennyibe kerül – a nagy késéssel elemezhető könyvelésből ezt lehetetlenség is megtudni. A költségtényező azért is fontos, mert az értékesítési árakat nem a ráfordítások, hanem a piac diktálja. Egy döntéstámogatási rendszerből az is kiolvasható, hogy bevezethető-e valamiféle technológiai korszerűsítés, kihagyható-e egy szántás.
Sok gazda azonban még nem fogja fel, hogy neki a költségeket kellene racionalizálnia, s nem arra törekednie, hogy minél magasabb terméshozamot érjen el – úgy, hogy közben nem tudja, mennyi volt a tényleges ráfordítás. Az esetek többségében a szép terméshozam ráfizetéssel érhető el, mert a tulajdonos nem mérlegel. Ilyen körülmények között megkockáztatható az az állítás, hogy azok a mezőgazdasági üzemek működnek jól, ahol a felsővezető inkább közgazdasági, semmint agrárszakember.
Széles körben
Egy vezetői információs rendszert széles körben lehet alkalmazni a mezőgazdaságban, használhatja egy 200 hektáron termelő családi gazdaság éppúgy, mint egy 9 ezer hektáros nagybirtok. Mindegyikén egyformán fontos, de egy nagyobb cég bizonyára jobban érzi szükségét – vélekedik Maróti Miklós. A legnagyobb problémát ugyanakkor az jelenti, hogy az agrárium Magyarországon elöregedő szakma, az idős(ödő) gazdák vonakodnak a számítástechnikától, s nem is igen tudják használni. A cégvezetők viszont érzik, hogy szükség lenne informatikán alapuló döntéstámogatásra, csakhogy nincs meg az az apparátus, amelyik használná is a technológiát. Üdítő kivételek vannak, de gyakran előfordul, hogy egy 45 éves agronómus sem hajlandó leülni a számítógép elé. Kisebb vállalkozásoknál sok esetben az alap-infrastruktúra (szerver, hálózat, internet) is hiányzik.
| Kérelmek csak online |
|---|
|
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) az agrár- és vidékfejlesztési támogatások hazai kifizető ügynökségeként egyre több, hatáskörébe rendelt intézkedés esetében nyújt lehetőséget elektronikus adatszolgáltatásra és kérelembenyújtásra. Az online elektronikus kérelembeadás lehetővé teszi az űrlapok pontosabb kitöltését és a gyorsabb ügyintézést. Ehhez nem kell az igénylőnek külön programot telepítenie, az űrlapok a hivatal weboldalán érhetők el, ott történik az adatok bevitele és a kérelem benyújtása. A legnagyobb ügyfélkört érintő (nagyjából 180 ezer ügyfél) terület alapú támogatást is magába foglaló Egységes Kérelmet 2009 óta kötelező elektronikusan benyújtani. Az MVH először 2007-ben a 200 hektár feletti termőfölddel rendelkező ügyfelek számára tette lehetővé az önkéntes alapú elektronikus kérelembeadást, majd 2008-ban a pozitív tapasztalatok után, már minden ügyfél számára fennállt a lehetőség. Ekkor az érintettek több mint 95 százaléka elektronikusan nyújtotta be kérelmét, így 2009-ben már kizárólagossá vált az online eljárás. A nyomon követés és az éves EU-s jelentéskészítés érdekében az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program intézkedéseiben támogatott ügyfeleknek adatszolgáltatási kötelezettségük van, s ezt szintén elektronikus úton kell megtenni. |
Másutt viszont – s ezek a cégek vannak kevesebben – annyira előreszaladnának már a technológia használatában, hogy akár tábla-pc-kkel a hónuk alatt mennének ki a vetést vagy az aratást ellenőrizni. Noteszgépre telepített mobilmegoldást már most is használnak ilyesmire, de az nem praktikus erre a feladatra. Egyre több helyen veszik igénybe a térinformatikát is a költségek és a terméseredmények összevetésére, helyrajzi számok, blokkok, parcellák követésére.
Precíziós mezőgazdaság
A gazdák életét azonban nem csak irodai szoftverek könnyítik, például az űrtechnika is rendelkezésükre áll, mégpedig műholdas helymeghatározás (gps) formájában. A precíziós növénytermesztésnek is titulált gazdálkodási forma segítségével könnyebben és hatékonyabban lehet munkát végezni, továbbá a talaj minősége szerint szabályozható a tápanyagellátás és a vetőmagmennyiség, amivel csökken a környezetterhelés, a víz- és üzemanyagfelhasználás.
A gazdák eddigi tapasztalatai szerint az automatikus vezérléssel 20–30 százalékkal kevesebb műtrágyára és más vegyszerre van szükség, üzemanyag-költségben pedig több mint 10 százalékos megtakarítás érhető el – magyarázza Frey Sándor szakértő.
Miért is hasznos tudni, hogy pontosan merre járnak a traktorok vagy a kombájnok? Műholdas navigáció segítségével az egymás melletti sorok nagy pontossággal követhetők, minimális ráállási hibával. Így a munka során csökkenthető az átfedés, a feleslegesen felhasznált üzemanyag, az elszórt vetőmag, műtrágya vagy növényvédő szer. Nem elhanyagolható szempont, hogy a gps alapú automata kormányzású munkagépek csökkentik a vezetőre jutó terhelést. A párhuzamos sorok erős koncentrációt igénylő követése mostantól a robotpilóta feladata, a traktorvezető így akár egy 10–12 órás műszak végére sem fárad el. Korábban sok éves-évtizedes traktorvezetői gyakorlat kellett, hogy közel optimálisan tudjon valaki megművelni egy területet. A gps vezérelte automata kormányzással már 1-2 év gyakorlattal ugyanilyen minőségi munkát lehet végezni. Becslések szerint a szükséges beruházások már 300–400 hektáros terület művelése mellett megtérülnek.
Állomáshálózatok
A traktorok pontos navigációját azonban nem csak egy gps-vevőberendezés biztosítja. Ha csupán a műholdrendszer holdjairól, közvetlenül a Föld körüli pályáról érkező jelekre kellene hagyatkozni, akkor a legjobb esetben is csak jó néhány méteres pontossággal lehetne valós időben navigálni – ennél azonban lényegesen nagyobb precizitásra van szükség a mezőgazdasági alkalmazásoknál. A megoldás egyik módja, hogy további földi referenciaállomást vagy ezek hálózatát hozzák létre. Az ismert, rögzített helyen működő gps-vevőberendezések adatainak segítségével a műholdas jelekből számított pozíciók korrigálhatók, a legtöbb hibaforrás kiküszöbölhető. Ehhez arra van szükség, hogy a mozgó – például a traktorban elhelyezett – vevőhöz folyamatosan, valós időben jussanak el a korrekciók is.

Beszélő földek
Egy új, a TalkingFields nevű európai szolgáltatás helymeghatározó és távérzékelő műholdas adatokat is alkalmaz. A projektet az Európai Űrügynökség (ESA) irányítja. A TalkingFields úgy kombinálja a műholdas helymeghatározás, a műholdas távérzékelés eredményeit a gazdaságirányítási szoftveres megoldásokkal és a növények növekedését leíró modellekkel, hogy az széles körben is érthető, a mindennapi gyakorlatban könnyen alkalmazható legyen – mondja Frey Sándor.
A gyakorlatban ez úgy működik, hogy a gazda egy műholdas helymeghatározó módszerrel pontosan körülhatárolt földterületre rendeli meg az információt.
Távérzékelő műholdak több hullámhosszon, évekre visszamenően végzett mérései alapján megbecsülik az adott terület termőképességét, valamint az ültetvény jelenlegi állapotát. Ezeket helyszíni mérési adatokkal (időjárási információk, talajnedvesség-értékek) összevetve kiszámítható, hogy egy adott területen belül, akár egy parcella részleteire lebontva például milyen mértékű trágyázásra van szükség.
Ideális esetben akár hetente lehetne műholdas megfigyelési adatokat gyűjteni, bár a gyakorlatban a felhőborítás ezt sokszor megnehezíti. Ehelyett elegendő lehet a vegetációs időszakban 2–4 különböző időben készült felvétel, amelyeket a területen termelt növény növekedésére vonatkozó modellel kombinálnak. A lényeg, hogy a rendszer nem „nyers” műholdas adatokat szolgáltat a gazdálkodóknak, hanem a mérések és modellek alapján konkrét tanácsokkal látja el őket. A megrendelők termésbecslést is kaphatnak, még jóval a betakarítás előtt.
Mártonffy Attila








