Európa országaiban nagymértékben öregedik a lakosság, csökken az egészségügyben dolgozók száma, s mindennek tetejében az egészségügy állami finanszírozása is egyre kérdésesebb. Ilyen körülmények között a technológia szerepe megkérdőjelezhetetlen. Az informatika egyik legfontosabb feladata, hogy segítsen az emberek egészségének megőrzésében, a betegség megelőzésében és a gyógyításban.
A 65 évnél idősebb európai állampolgárok száma 2008 és 2030 között 45 százalékkal, 123 millióra emelkedik, s arányuk az összlakosságban meg fogja haladni a 30 százalékot. (Magyarországon ez az arány az Eurostat becslése szerint 2050-re 28 százalék lesz.) Az olyan krónikus betegségek száma, mint a cukorbetegség, akár kétszeresére vagy háromszorosára is nőhet a következő 20 évben, s ezek kezelésére nem áll majd rendelkezésre elegendő orvos és ápoló.
Nem mellékesen már ma is a személyi költségek teszik ki az egészségügyi ráfordítások 50-70 százalékát, s az időtényező is kedvezőtlen: az egészségügyi szakemberek idejük 30-50 százalékát töltik adminisztrációs feladatokkal a betegellátás rovására – sorolta a szomorú adatokat Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke és digitális menetrendjéért felelős biztosa a hazánk európai uniós elnöksége okán Budapesten tartott eHealth Week 2011 konferencián.
Növelő tényező
Az sem elhanyagolható tényező, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint Európa többszörös problémával szembesülő egészségügyi rendszerei a gazdasági növekedést meghaladó ráfordítást igényelnek. A nemzetközi szervezet elemzői szerint számos kormánynak kell majd olyan nehéz döntéseket meghoznia egészségügyi rendszerének fenntartása érdekében, mint az egészségügyre fordított növekvő közkiadások megfékezése, a forrásmegvonás más területekről vagy az adóemelés.
Franciaország például ma bruttó hazai terméke (gdp) 11 százalékát, Németország 10,6, Belgium 10,3, Magyarország mindössze 4,4 százalékát költi egészségügyre – hazánk 1,5 százalékkal van lemaradva a visegrádi országok átlagától. A legtöbb európai országban a költségvetési kiadások növekedéséért legnagyobb arányban az egészségügy felelős.
Látható tehát, hogy az egészségügyi ellátás jelenlegi módszerei nem tarthatóak fenn a demográfiai változásokkal és a várható krónikus betegségek hullámával szemben. Az egészségügyi ellátórendszer szükségletekhez igazítása, az ágazatban egyre nagyobb kihívást jelentő humánerőforrás-hiány kezelése nem lehetséges korszerű információtechnológia, hiteles nyilvántartások, térinformatikai elemzések és távgyógyászati megoldások alkalmazása nélkül. A németországi Asklepios kórházcsoport számításai szerint az e-egészségügyi megoldások használatával 36,7 százalékkal csökkenhet az egy betegre jutó éves költség.
A Healthcare Information and Management Systems Society Europe elnöke, Stephen Lieber pedig úgy véli, az e-egészségügy új lehetőségeket is teremt, hiszen kialakulóban van az új üzleti és munkalehetőségeket kínáló vadonatúj piac, amelyben Európa valódi vezető hatalommá válhat. Az európai e-egészségügyi piac jelenleg körülbelül 15 milliárd euróra becsülhető, növekedésének mértéke évi csaknem 3 százalék.
It mint szalmaszál
Láttuk, Európában sem rózsás az egészségügy helyzete, hazánkban viszont egyenesen katasztrofális. Az alacsony költségvetési ráfordítás mellett a finanszírozás kiszámíthatatlan, a kormány alacsonyan tartja az orvosok, ápolónők és más egészségügyi szakemberek fizetését, ami melegágya a korrupciónak (bocsánat, paraszolvenciának), és elvándorlásra kényszeríti a szakképzett munkaerőt.
Ilyen körülmények között nem csoda, ha Magyarország is szalmaszálként kapaszkodik az e-egészségügyi megoldásokba. A kormánynak az egészségügy megreformálását célzó Semmelweis-tervében vázolt elképzelések – átlátható rendszer, a nagytérségi ellátás alapját képező funkcionális integráció – megvalósításához it-támogatás szükséges. Legfontosabb célkitűzései feltételezik, hogy az egészségpolitikai döntések a valós szükségleteket tükröző, megbízható, naprakész adatokon alapuljanak. Ennek érdekében megfelelő összetételű és minőségű, hiteles, jól elemezhető adathalmazra van szükség.
Szócska Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős államtitkára szerint az információtechnológia alapvető szerepet játszik az egészségügy korszerűsítésében, az innováció pedig elengedhetetlen a modern ellátási modellekhez vezető új megoldások fejlesztéséhez. Az ágazat informatikai fejlesztése több program elindításával – például az elektronikus recept előkészítésével – még az idén megkezdődik. Az egészségügyi rendszer állapotának felméréséhez számos adatot begyűjtöttek, s már működik egy egységes kataszter, az adatbázisok összekötését szolgáló, egyfajta digitális szakmai vetületet adó kapacitás-, térkép-, tervező- és monitoringalkalmazás. Az e funkciók alapján „Katéter Mónika” névre keresztelt döntéstámogatási rendszer eddigi adatainak felhasználásával egyebek mellett megismerhetők a természetes betegutak, aminek alapján a jövőben meg lehet szervezni a területi egészségügyi ellátást.
Hagyomány és valóság
Pedig Magyarországon az egészségügyi informatikának komoly hagyományai vannak, akár a hatvanas évekre visszamenően. A kétezres évekre azonban az ágazati informatika a szakpolitikai prioritásokban és a forrásallokációkban rendre hátrébb sodródott, az Új Magyarország fejlesztési terv forrásaiból pedig ki is maradt.
A nagy rendszerek (például taj-kártya, egységes sürgősségi bevetésirányítás) átalakítása elbukott a kormányzati hatalmi központok vitájában, s eddig a kormányváltás sem gyorsította a folyamatokat – sorolta a Larix Kiadó által rendezett IX. Országos Egészségügyi Infokommunikációs Konferencián Kincses Gyula egészségügyi informatikai szakértő, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI) volt főigazgatója, hogy elsőből hogyan lettünk utolsók.
| Csaknem mindenütt szélessáv |
|---|
|
Egy Európai Unió által elvégeztetett felmérés szerint az európai köz- és magánkórházak, valamint az egyetemi klinikák többnyire élnek az e-egészségügy kínálta lehetőségekkel:
Kevésbé jó hír viszont, hogy az intézmények mindössze 30 százaléka ír fel gyógyszert e-receptre, 8 százalékuk monitorozza távolról a betegek állapotát, s 5 százalék oszt meg online módon betegadatokat más EU-országbeli kórházzal vagy más egészségügyi szolgáltatóval. A kórházak és klinikák mindössze 4 százaléka ad csak hozzáférést pácienseiknek saját betegadataikhoz. |
Nem megfelelő az ellátórendszer stratégiai tervezése, illetve ennek menedzsmentje sem, bár ezen talán némileg segíthet Katéter Mónika és a kormányzati szintű elkötelezettség. Az alacsonyabb szinteket pedig telemedicinával lehetne megerősíteni, az intézményi elhelyezést bizonyos esetekben távfelügyelettel, monitoringgal lehetne kiváltani. A telemedicina szolgáltatásai részben ellensúlyozhatnák a krónikus szakemberhiányt is. Az ellátórendszer szereplőinek jelenleg nem megfelelő együttműködését az ágazati adatmodell korszerűsítésével és az intézményi adatcsere szorgalmazásával kellene megoldani.
A gyógyszerkassza még hatékonyabb felhasználását e-recepttel és mögöttes, összehasonlító adatbázisokkal lehetne javítani. A pácienseknek pedig oktatással egybekapcsolt technológiai segítséget kellene nyújtani ahhoz, hogy jobban együttműködjenek gyógyítóikkal, valamint hajlamosabbak legyenek részt venni egészségmegőrző, betegségmegelőző programokban, illetve ilyen életmódot tegyenek magukévá.
Aal és eVita
Ez ránk is fér, ugyanis Magyarország gazdasági fejlettségéhez képest rossz a lakosság egészségi állapota: átlagban 6 évvel élünk rövidebb ideig, mint az európaiak többsége. A rossz egészségi állapot a kezelési és ápolási költségeken kívül jelentős termeléskiesést is okoz, számítások szerint a gdp 5 százaléka (tehát több, mint amennyit az egészségügyre fordítunk!) vész el az idő előtti megbetegedések és halálozások miatt.
Ilyen körülmények között különös jelentőséggel bír a processzorral és programmal vezérelt, úgynevezett beágyazott rendszerek és a vezeték nélküli hálózatok széles körű térhódítása, s az új technológiai lehetőségek egyik legígéretesebb felhasználását az életviteli alkalmazások jelentik. Ide tartoznak az időskorúak, a fogyatékosok, a rehabilitációra, ápolásra, gondozásra szorulók mindennapi életét felügyelő és segítő rendszerek, amelyek a vezeték nélküli vérnyomásméréstől a mért adatok kezelőorvoshoz való azonnali, digitális eljuttatásán át akár az érintőképernyőn programozottan megjelenő gyógytornagyakorlatokig terjedhetnek.
Ezeken kívül az életvitelünkbe beágyazott, úgynevezett ambiens (környezeti intelligencián alapuló) rendszerek körébe sorolhatók a biztonságosabb közlekedést támogató, a járművezetők, sportolók és más szabadidős tevékenységeket végzők életfunkcióit, vagy a veszélyes munkahelyeken dolgozók tevékenységét, mozgását monitorozó rendszerek is.
Az EU több tagországa már 2003 óta szorgalmazza, hogy induljon közös program az ambiens rendszerekkel segített életvitel témakörében. Hosszú, többéves előkészítés után 2008 áprilisában indult a közös program (aal-jp, ambient assisted living joint program), ebben Magyarország az AAL Association alapító tagjaként vesz részt.
Ahhoz, hogy az infokommunikációs technológiák életviteli alkalmazásaiban, illetve az évi több mint 50 millió euró támogatást élvező AAL Közös Programban rejlő lehetőségeket ki tudjuk használni, Magyarországon is nemzeti stratégiára és programokra van szükség. Ezt felismerve hozta létre 2005-ben a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) a Beágyazott és Ambiens Rendszerek Innovációs Műhelyt, 2006-ban pedig javaslatot dolgozott ki az eVita Nemzeti Programra, így 2007-ben megalakult az eVita platform.
Az eVita Nemzeti Program célja kettős: egyrészt a magyar gazdaság gyorsabb ütemű fejlődésének elősegítése az életviteli technológiák és alkalmazások területén; másrészt a már meglévő kutatási-fejlesztési és innovációs eredményeken alapuló alkalmazások kidolgozásának és rendszerbe állításának serkentése több szakterületen, kiemelten az egészségügyben és a szociális ellátórendszerben. Célként fogalmazódott meg az is, hogy a folyamatosan fejlődő infokommunikációs eszközök és alkalmazások minél jobban beépüljenek a mindennapokba.
A gyakorlatban
Gyakorlati megvalósításban nincs is hiány; a Magyar Telekom például – leányvállalatával, az ISH-val karöltve – három megoldást is kifejlesztett a közelmúltban. Az egyik egy magzati szívritmusmérő berendezés, amelynek segítségével a kismama képes a kardiotokográfiai tesztet (vagyis a ctg-t) otthon önállóan elvégezni. A gép akusztikusan rögzíti a szívhangot, s a mérést követően az adatokat a mobilhálózat segítségével közvetlenül az egészségügyi központnak küldi el. Az eredményt egy orvoscsoport elemzi és értékeli, s komplikáció esetén haladéktalanul kapcsolatba lép a kismamával.
Egy másik, interaktív mobiltechnológián alapuló megoldás segíti a betegek egészségügyi intézményen belüli és intézmények közötti tájékozódását. Az egészségügyi intézménybe érkező beteg informálódhat a vizsgálat, a konzultáció helyszínéről, a várakozók számáról, a várakozási idő hosszáról és annak változásáról. Egy további beteginformációs rendszer összekapcsolja és támogatja az egészségügy legfőbb szereplőit: az orvost, a pácienst, a gyógyszerészt, valamint a gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-gyártókat. Emellett bekapcsolódási lehetőséget kínál mások, így például orvosszakmai társaságok és a finanszírozó számára is.
Mártonffy Attila
