A mesterséges intelligenciáról szóló általános narratíva szerint a fiatalabb felnőttek lelkesen fogadják az AI-t, míg az idősebbek ellenállóbbak vele szemben, és lassabban veszik át. Bár ez bizonyos mértékig igaz, a különböző korosztályok valósága ennél jóval árnyaltabb.
A fiatal felnőttek nem „vetették bele magukat teljesen” az AI világába. Miközben rendszeresen használják a mesterséges intelligenciát, egyben ők fejezik ki a legtöbb aggodalmat is az AI környezetre gyakorolt hatása és az életükben betöltött szerepe miatt.
A Shift nemrég 1448 amerikai felnőttet kérdezett meg az „AI Usage in America: A Generational Divide” című jelentés elkészítéséhez. Alábbiakban Michael Foucher, a Shift Browser termékfejlesztésért felelős alelnöke magyarázza a felmérés eredményeit.
A jelentés szerint a 18–24 évesek 47 százaléka ma már az AI-eszközökhöz fordul a hagyományos keresőmotorok előtt. Összehasonlításképpen: a 65 év felettieknek mindössze 12 százaléka mondta ugyanezt. Az eredmények jelentős viselkedésbeli szakadékot rajzolnak ki, különösen annak fényében, hogy az amerikaiak 58 százaléka számára összességében továbbra is a Google és a Bing jelenti az elsődleges kiindulópontot.
A gyakori használat nem jelent feltétel nélküli elfogadást
A gyakori használat azonban nem egyenlő azzal, hogy az emberek kérdés nélkül elfogadják az AI-t. A 18–24 évesek 34 százaléka gondolja, hogy az AI már most „túlságosan domináns”, szemben a teljes népesség 19 százalékával. Eközben 67 százalékukat aggasztja az AI energiafelhasználása, 27 százalékuk pedig kifejezetten nagyon aggódik a technológia környezeti lábnyoma miatt.
Arra is vannak bizonyítékok, hogy az AI nem mindig javítja a felhasználói élményt. A Z generációs válaszadók 18 százaléka szerint a mesterséges intelligencia rontott a mindennapi digitális élményén. Ez meglepőnek tűnhet egy olyan csoport esetében, amely ilyen gyakran használja az AI-t, ugyanakkor jól mutatja, hogy a felnőttek szélesebb összefüggésben is mérlegelik a technológia szerepét.
Ez az első generáció, amely egy olyan digitális korszakban nőtt fel, amelyet algoritmusok, ajánlórendszerek, azonnali kielégülés és azonnal elérhető válaszok uralnak. Ugyanakkor kritikusan viszonyulnak az ezekért cserébe feladott dolgokhoz is: a kényelemért cserébe elveszíthető kontrollhoz és a magánszféra csökkenéséhez.
A mesterségesintelligencia-eszközöket gyors ütemben fejlesztő, illetve meglévő termékeiket AI-funkciókkal kiegészítő vállalatok számára ez jó alkalom arra, hogy megálljanak egy pillanatra, és feltegyék a kérdést: vajon ezek valóban olyan funkciók, amelyeket a fogyasztók akarnak? Az alkalmazást nem szabad összekeverni a bizalommal.
Tudjuk, hogy az AI gyorsan terjed, és nehéz elkerülni, de ez nem jelenti azt, hogy a felhasználók azt akarják, hogy a mesterséges intelligencia minden döntést meghozzon helyettük, vagy minden általuk használt alkalmazásban jelen legyen. Sok esetben a középiskolás és egyetemista fiataloknak világos határokra van szükségük, és olyan munkákat kell beadniuk, amelyek valóban a saját munkájuk, és nem használnak hozzájuk AI-t.
A következő szakaszban a választás lehetősége lehet a kulcs
Az AI-fejlesztés következő szakaszának kevésbé kellene arra összpontosítania, hogy minden interakcióba intelligenciát kényszerítsen, inkább arra, hogy választási lehetőséget adjon a felhasználóknak. Az embereknek tudniuk kellene, mikor aktív a mesterséges intelligencia, milyen információkhoz férhet hozzá, és hogyan lehet kikapcsolni. Azt is el kellene dönteniük, hogy mikor szeretnének hagyományos webes keresést, mikor AI által generált eredményt, illetve mikor szeretnék mindkét lehetőséget megkapni.
Az adatok arra is utalnak, hogy a 35–54 év közöttiek a lassan, de folyamatosan alkalmazkodó felhasználók. Közülük 46 százalék arra számít, hogy a következő évben többet fog használni AI-eszközöket. Ez 41 százalékkal magasabb arány az országos átlagnál.
A spektrum másik végén a 65 év felettiek 44 százaléka azt mondja, hogy nem tudja, mikor vagy hogyan használja az AI-t. Az idősebbek 30 százaléka szerint a mesterséges intelligencia semmilyen érzékelhető hatást nem gyakorol rájuk – ez a legmagasabb „nincs hatás” arány az összes korosztály közül.
Az AI elterjedése tehát nem egyetlen, egyenes vonal mentén történik. A fiatalabb felhasználók nagyobb kontrollt szeretnének, a középkorúak arra készülnek, hogy egyre többet használják majd, az idősebb felnőtteknek pedig egyértelműbb belépési pontokra van szükségük.
Egy dolog biztos: azok a vállalatok, amelyek felismerik a különböző korosztályokhoz tartozó felhasználóik eltérő igényeit és érdeklődését, jobb termékeket fognak fejleszteni. Azok viszont, amelyek minden felhasználót egyformán lelkesnek, tájékozottnak és az AI használatában magabiztosnak tekintenek, azt kockáztatják, hogy a használatot az elfogadással tévesztik össze.
Végső soron a Z generáció és az általa használt AI-eszközök kapcsolata valóban lehet „bonyolult”, de nem feltétlenül kell diszfunkcionálisnak lennie. Mint minden egészséges kapcsolatban, itt is szükség van világos határokra, kölcsönös tiszteletre, és mindenekelőtt arra, hogy az embereknek legyen lehetőségük egy kis távolságot tartani, amikor erre van szükségük.
