Jelentős átalakítások kezdődtek a Műegyetemen a fenntartóváltás nyári hivatalossá válása óta: megszűnt a kancellári rendszer, jelentős jogkörök kerültek a rektorhoz és az egyetem elindult a jól mérhető, teljesítményalapú működés felé. Charaf Hassan rektor hisz abban, hogy a BME sokkal nagyobb teljesítményre képes, mint amit most nyújt, és alapvető feladatának tartja, hogy ezt a teljesítményt kihozza a szervezetből. A végcél eléréséért pedig vállalja a teljes felelősséget.
◼︎ A langyos víz korszaka véget ért
– Már tavaly év végén felröppent a MOL neve mint a BME fenntartásába beszálló cégé, a szerződés megkötésére pedig a nyáron került sor. Mi történt ebben a fél évben, és miért a MOL lett a befutó?
– Az elvi megállapodás már valóban nagyjából egy éve megszületett, de ugye az ördög a részletekben rejlik, számtalan részletkérdést kellett tisztázni, különösen, hogy itthon eddig még nem alkalmazott fenntartói és működési modellt valósítottunk meg.
És hogy miért a MOL? Ennek több oka is van. Egyrészt, régi partnere az egyetemnek, jól ismerjük a menedzsmentet és nekem személyesen is jó a kapcsolatom Hernádi Zsolt elnök úrral, aki a saját befolyásával is segítette a folyamatot. De azt is látni kell, hogy Magyarországon kevés olyan cég van, amelyik be tud szállni egy ilyen partnerségbe, amelyben az anyagi és szellemi erőforrások mellett a szándék is megvan, hogy ezt a nagy múltú egyetemet hozzásegítse a még nagyobb sikerek eléréséhez. Félreértés ne essék: ez nem igazán jó üzlet a MOL-nak, ebből klasszikus értelemben profitot nem fog tudni kivenni. Azt viszont nem lehet pénzben kifejezni, hogy a legnagyobb magyar iparvállalat elmondhatja magáról: részese, sőt motorja annak a sikersztorinak, amely a BME következő időszakát jellemzi majd. Mert azt is állítom, hogy a BME nem egy a magyar egyetemek közül, hanem a nemzet kincse, a nemzet műszaki egyeteme.
– Hogyan néz ki akkor most a MOL, a BME és a magyar állam viszonya az egyetem fenntartásában?
– Van egy negyedik szereplő is, a BME Fenntartó Zrt. Ezt még a magyar állam alapította idén tavasszal, és ez a Zrt. kötött feladatfinanszírozási szerződést az állammal. Az államtól megkapja a szükséges forrásokat, cserébe vállalja a képzéssel, a tudományos tevékenységgel, a szabadalmakkal és még sorolhatnám tovább, kapcsolatos indikátorok teljesítését. Ennek a részvénytársaságnak a 100 százalékát vásárolta meg a MOL az államtól 50 milliárd forintért. Tehát nem a MOL az egyetem fenntartója, hanem – egyelőre – kizárólagos tulajdonosa a fenntartásért felelős cégnek, és a fenti összeg nem az egyetemhez került, hanem az államkasszába.
A feladatfinanszírozási szerződésnek ugyanakkor az egyetem a kedvezményezettje. Ez azt jelenti, hogy a fenntartásra szánt források az államtól közvetlenül az egyetemhez érkeznek, mi gazdálkodunk ezekkel. A fenntartó cég csak annyit kap, amennyi a működési kiadásait fedezi. Szóval továbbra is az állam finanszírozza az egyetemet, nem a MOL-tól kapjuk a pénzt.
– Mi a helyzet az egyetemi vagyontárgyakkal, különösen az ingatlanokkal? Ez különösen érzékeny pont volt az alapítványi fenntartásba került egyetemek esetében…
– Nem véletlenül dolgoztunk ki saját modellt. Minden vagyonelem, ingatlan és ingóság, ami az egyetemnél volt március 1-ig, az az állam tulajdona maradt, azok nem kerültek át a fenntartóhoz. Ezekre az egyetem – és nem a fenntartó! – kötött 99 évre vagyonkezelési szerződést a magyar állammal. Mit jelent ez konkrétan? A karbantartás a mi dolgunk, de az amortizáció nem jelentkezik költségként. Vagyonkezelőként természetesen nem tudom eladni az épületeket, de az egyetemnek elővásárlási joga van azokra.
– Milyen viszonyrendszer áll fenn a BME Fenntartó Zrt. és az egyetem között?
– Nagyon lényeges, hogy az egyetem önálló jogi entitásként létezik, és ebbéli minőségében kötött szerződést a fenntartóval, vállalva bizonyos célszámok elérését. Például évente ennyi és ennyi végzett mérnököt bocsátunk ki az egyetemről; növeljük a szakcikkek, rangos publikációk számát; több pénz folyik be az ipari együttműködésekből; nő a beadott szabadalmak száma és így tovább. A KPI-okat az egyetem dolgozta ki, és ezek ambiciózus, de teljesíthető mérőszámok.
– Szóval ha jól értem, az állam felé a fenntartó tett olyan vállalásokat, amelyeket az egyetemnek kell teljesítenie… Milyen eszközök vannak a kezében, ha veszélyben lennének a vállalások?
– A fenntartó, és annak tulajdonosa, a MOL bízik az egyetem vezetésében, ezért is ad esélyt nekünk, hogy megmutassuk: képesek vagyunk hozni az „üzleti tervet”. Ugyanakkor a kettőnk közötti szerződés gyakorlatilag mindent részletesen szabályoz. A fenntartónak nem csak kötelezettségei, hanem jogai is vannak. Az egyetem működési rendjét, az SZMR-t, a költségvetést és az 500 millió forint feletti kötelezettségvállalásokat neki kell jóváhagynia. Vagyis számos eszköz van a kezében, amellyel kontrollálni tudja az egyetem működését. Az viszont rendkívül fontos, hogy az akadémiai, oktatási kérdésekbe nem szól bele. Bővültek a rektori jogköreim, de a célszámok teljesítéséért az enyém a végső felelősség.
– Említette korábban, hogy Hernádi Zsolt MOL-elnök személye milyen fontos volt a fenntartói modell kialakításában, a szerződés megkötésében, és hogy önök között személyesen is jó a viszony. Nem áll fenn az a veszély, hogy két ember kapcsolatán múlik az egyetem hosszú távú fenntartása?
– Nem, erről szó nincs. A kettőnk közötti jó személyes viszony megkönnyítette az előzetes tárgyalásokat, az ötlet átbeszélését, de a szerződések már egyáltalán nem a személyektől függnek, ott egyértelmű szerződések vannak. A fenntartó vállalatnak van egy elfogadott, nyilvános alapszabálya, azt mindenki megismerheti. A vezetőség sem egy főből áll, hanem egy kezdetben háromtagú igazgatóság irányította a vállalatot. Az igazgatóság elnöke Ratatics Péter, aki jól ismeri az egyetemet, mert öt évig volt a konzisztórium elnöke, egyébként pedig a MOL Csoport fogyasztói szolgáltatásokért felelős ügyvezető igazgatója. Az igazgatóság tagjai között van még Simola József, a MOL Csoport pénzügyi vezérigazgató-helyettese, valamint az egyetem rektora, vagyis jómagam. Simola Józsefről azt is érdemes tudni, hogy két évfolyammal előttem végzett a BME villamosmérnöki karán, és még a konzulensünk is ugyanaz volt…Tehát az igazgatóságban mindenkinek erős kötődése van az egyetemhez, szívükön viselik a BME sorsát,
– Biztosan jó az, ha az igazgatóságban mindenki a BME köpönyegéből bújt ki, és erős érzelmi szálak fűzik az egyetemhez? Nem lehet ez gátja az elfogulatlan döntéshozatalnak?
– De, lehet. Most bővítjük ötfősre az igazgatóságot, és a két új tag között lesz valaki, akinek nincs ilyen kötődése, ezért hideg racionalitással tudja szemlélni a kérdéseket. Elképzelhető, hogy megnehezíti majd a dolgunkat, de ezt egyáltalán nem bánjuk, sőt. Az a jó, ha van opponens, aki a számunkra egyértelműnek tűnő dolgokat is megkérdőjelezi. (Az interjú készítése után hozták nyilvánosságra, hogy a két új igazgatósági tag Prof. Dr. Haller György, a svájci ETH Zürich professzora és Anthony Radev, a MOL és a Wizz Air igazgatóságának tagja lett.)
– Beszéljünk akkor a konkrét számokról is! Mekkora összegből gazdálkodhat az egyetem, és ez milyen forrásokból jön össze?
– Tavaly 21 milliárd forintot kapott az egyetem, idén ez 31 milliárd, jövőre 34 milliárd lesz, a tervek szerint pedig 2027-ben már 61 milliárd forint. Ez az összeg azonban csak a fele a kiadási főösszegnek, a másik felét az egyetem teszi hozzá saját bevételeiből. Ezek számos forrásból származnak. Fizetnek tandíjat a külföldi hallgatók, illetve sokkal kisebb mértékben az önköltséges képzésre járó magyar hallgatók is. A Stipendium Hungaricum program keretében nálunk tanuló külföldi hallgatók képzését a Külügyminisztérium finanszírozza. Nem kevés pénz érkezik uniós és hazai pályázati forrásokból is, illetve az ipari együttműködésekből. Végül pedig lehetőségeinkhez képest hasznosítjuk a vagyonelemeinket, amikor például filmforgatásokhoz vagy rendezvényekhez adjuk bérbe egyik vagy másik ingatlanunkat, annak egy részét. Mindenképpen az a célunk, hogy az államtól kapott forrásokat minden évben ugyanolyan összegben saját forrásokkal is kiegészítsük.
– A BME által bevezetett modell mennyire lenne alkalmazható más egyetemek esetében?
– Ezt egyeteme válogatja, és igazából azoknál működhet jól, amelyek akarnak és tudnak nyitni az ipar felé. A lényeg az, hogy mekkora értékteremtő képessége van az adott egyetemnek, és a BME esetében ez jelentős. Ami pedig a legfontosabb, hogy legyen meg a szándék, az a szellemiség, amely végigviszi az egész átalakulást. A szellemiség lényege pedig az, hogy nem félünk a versenytől, sőt, kimondottan versenykörülmények között akarunk bizonyítani.
Azt mondjuk magunkról, hogy kiválóak vagyunk, egyértelmű vállalásokat tettünk a fenntartó felé. De innentől kezdve nincs mese: ezeket a vállalásokat teljesíteni kell, mert annak fejében kapjuk a finanszírozást. A kellemes langyos víz, a nyugodt evickélés véget ért. Ez az egyetem többre képes, mint amennyit most teljesít, és ezt a többletteljesítményt én ki is akarom belőle hozni.
– Milyen gyakorlati következményekkel jár ez az egyetem belső működésére nézve?
– Sokkal erősebb és egyértelműbb lesz a belső számonkérés, bevezettünk egy új teljesítményértékelési rendszert. Ez alól egyébként én sem vagyok kivétel. Ha egyetemi szinten nem tudjuk teljesíteni a vállalásainkat, akkor az az én felelősségem, és rajtam kérik számon. De én nem félek, mert elkötelezetten hiszek az egyetemben, az új modellben és a kollégáimban. Biztos vagyok benne, hogy sikerre fogjuk vinni a terveinket.
– Hogyan fogadták a kollégák ezt az új működési rendszert?
– Összességében pozitív a visszhang. Természetesen mindig vannak és lesznek, akiket rosszul érint a változás, akik nem akarnak semmi újat, akik panaszkodnak. Ez nem fog eltántorítani minket attól, hogy végrehajtsuk mindazt, ami a célok eléréséhez szükséges. Tavaly volt béremelés, a jövőben is lesznek béremelések, de ez is teljesítményalapon történik majd.
Egyértelmű visszajelzésnek gondolom, hogy az egyetem oktatói létszáma márciushoz képest 55-60 fővel nőtt. Nem lett igaza azoknak, akik azt jósolták, hogy a fenntartóváltás miatt tömegesen hagyják majd itt az egyetemet a kollégák. Talán lesznek, akik nem bírják a felgyorsult tempót, de biztos vagyok benne, hogy a kollégák látják a működési modell megváltoztatásának az előnyeit, eredményeit.
– Hol tartanak most az átalakulásban, mit sikerült eddig végigvinni és melyek lesznek a következő nagy feladatok?
– Eddig a külső peremfeltételek megteremtése volt napirenden: a működést biztosító szerződések, az alapszabályzat, a struktúra létrehozása. A most induló időszakban a belső folyamatok átalakítását végezzük el: átvilágítjuk a működést, felülvizsgáljuk a folyamatokat, drasztikusan visszavágjuk a bürokráciát. Ebben segít az is, hogy megszűnt a kancellári rendszer, számos felelősség átkerült rektori hatáskörbe.
| Teljes megújulás
A fenntartóváltás nemcsak az egyetem belső felépítésében és működésében hoz változásokat, hanem a fizikai térben is. Charaf Hassan elmondta, hogy elkezdődött a campusfelújítási program, amely a BME egészét érint, a Gellért tértől az IQ campusig. Az Építészmérnöki Kar munkatársai már készítik a felméréseket, a terveket, amelyekkel várhatóan egy éven belül elkészülnek. „Hosszú projekt lesz, de mindenképpen végigvisszük”, mondja a rektor. |
A fenntartóval egyeztetve új főigazgató érkezett hozzánk a MOL-tól, Bauer Dávid. Ő is abszolút partner abban, hogy megvalósítsuk a rektori pályázatban írt víziót. Az ő feladata ennek a belső átalakításnak a végigvitele, éjjel-nappal azon dolgozik, hogy kiiktassuk a rendszerből, a folyamatokból a hatékonyságot csökkentő fékeket.
– Az akadémiai, oktatási területen melyek a legfontosabb változások?
– Indítottunk új képzéseket, például 2026 szeptemberében indul a gazdaságinformatikus alapképzés és reményeink szerint a mesterséges intelligencia mesterképzés is. Létrehoztuk a Nemzetközi Tudományos Tanácsadó Testületet, amelybe a világ vezető egyetemeiről – MIT-ről, Harvardról, az ETH Zürichről, az Imperial College-ről – fogadták el a felkérésünket neves professzorok. Kettős feladatot látnak el: egyrészt viszik a BME jó hírét a világban, másrészt tanácsokkal segítik a rektori vezetést és keményen kritizálják, ha valamit nem csinálunk jól. Ha a nemzetközi színtéren akarunk tényezővé válni, márpedig ez a cél, akkor szükségünk van erre a tudásra. Hasonlóképpen, most alakul egy ipari tanácsadó testület, amely az ipari partnerek hangját csatornázza be szervezett módon az egyetemre, hogy jobban tudjunk reagálni a piac igényeire.
– A rektori programjának is egyik kiemelt területe volt az iparral folytatott együttműködés erősítése. Ezt milyen más módszerekkel szeretnék elérni?
– Elindul egy új partnerprogram, amelynek több pillére lesz. Egyrészt több, de jobban átlátható szolgáltatást akarunk kínálni a partnereinknek: legyen egyértelmű, hogy mit kínálunk és annak milyen költsége van. Másrészt transzparenssé tesszük az oktatóink által létrehozott cégek és az egyetem kapcsolatát. Harmadrészt létrehoztunk egy techtranszfer céget az egyetem 100 százalékos tulajdonában, amely mellett egy tőkealap is működni fog. Ennek célja egyértelműen az lesz, hogy az egyetemen született kutatási eredményeket piacosítani tudjuk, és abból mind több bevételre tegyünk szert.
