A mesterséges intelligencia egyre több területen képes kiváltani az emberi munkát – legyen szó programozásról, szövegírásról, jogi vagy pénzügyi dokumentumok kezeléséről. Ugyanakkor ez a technológiai előretörés nemcsak megszüntet pozíciókat, hanem újakat is teremt. A Világgazdasági Fórum szerint 2030-ig az MI és más új technológiák 9 millió állást szüntethetnek meg, de akár 11 millió újat is létrehozhatnak – köztük olyanokat, amelyek korábban nem is léteztek.
Az új munkakörök ott jelennek meg, ahol az MI képességei és az emberi igények nem fedik teljesen egymást. A három fő terület, ahol az emberi munkaerő továbbra is nélkülözhetetlen marad, a bizalom, az integráció és az ízlés.
Fő a bizalom?
A bizalom megőrzése újfajta szakmákat hoz létre. Ilyenek például az MI-auditorok, akik dokumentálják, hogyan jutott döntésre egy adott modell, vagy az MI-fordítók, akik a technológia működését közérthető módon magyarázzák el üzleti döntéshozóknak. Az MI használatával ugyanis elkerülhetetlenül felmerülnek a felelősség kérdései – különösen akkor, ha valami hibásan működik, vagy ha az MI által írt dokumentumokat hivatalosan is jóvá kell hagyni. Ebben a szerepben jogi garanciavállalók vagy épp MI-etikusok léphetnek fel, akiknek célja, hogy döntési láncokat alakítsanak ki és tegyenek átláthatóvá.
Számos olyan munkakör is megjelenik, ahol a feladat a rendszeres és következetes működés biztosítása: például divatmárkák esetében annak felügyelete, hogy az MI által generált vizuális tartalmak következetesek maradjanak. Ezt a feladatot elláthatja például egy konzisztenciakoordinátor. Más esetekben emberekre lesz szükség, akik akkor lépnek be, amikor az MI nem képes megfelelően reagálni – ügyfélszolgálatokban, oktatásban vagy bármely olyan helyzetben, ahol az emberi empátia elengedhetetlen. Ők lehetnek az eszkalációs tisztek.
Integráció és ízlés
Az integráció szintén új szerepköröket igényel. Az MI-integrátorok felelősek azért, hogy a technológiát beillesszék a vállalatok folyamataiba – legyen szó adminisztrációról, HR-ről vagy komplex szakmai rendszerekről. Ők ismerik a céget és az MI működését is, így képesek összekapcsolni a kettőt.
Ahogy a mesterséges intelligencia egyre összetettebbé válik, úgy lesz szükség olyan szakemberekre, akik hibák esetén képesek átlátni a teljes rendszert. Ők lehetnek az „MI-szerelők” vagy „csőhálózat-ellenőrök”, akik képesek feltárni, hol romlott el egy folyamat. Emellett megjelennek majd olyan szerepkörök is, mint az MI-értékelő – akik folyamatosan mérik és összehasonlítják a modellek teljesítményét – valamint az MI-trénerek, akik a vállalati adatokkal tanítják be a rendszert.
Az MI egyre több vállalathoz és ügyfélkapcsolathoz kapcsolódik, így megszülethet az MI-perszonalitás igazgató szerepe is, aki finomhangolja, hogy miként „viselkedjen” az adott cég intelligens rendszere. Bizonyos ágazatok – például az egészségügy – különösen érzékenyek az integráció kérdésére. Itt szükség lehet például gyógyszerhasználatot optimalizáló szakemberekre, akik MI segítségével biztosítják, hogy a betegek megfelelő időben kapják meg gyógyszereiket.
Az ízlés – bár nehezen definiálható – ugyancsak kulcsfontosságú készség lesz. Az MI képes ugyan kivitelezni, amit kérünk tőle, de az irányt, a stílust, a célt az ember határozza meg. Azok, akiknek van víziójuk, érzékük a stílushoz, és tudják, mi hat másokra, felértékelődnek majd.
Az MI koordinálása
A jövőben nem feltétlenül lesz szükség kézműves szintű szakértelemre a kivitelezéshez – a hangsúly azon lesz, hogy valaki tudja, mit akar, és képes legyen a megfelelő irányba terelni az MI-t. A „designer” szó jelentése kibővülhet: nemcsak terméktervezőként, hanem például „történetdesigner”, „világépítő”, „HR-designer” vagy akár „különbözőségi designer” szerepkörökben jelenhet meg. Ezek a szakemberek a vállalati kultúrától kezdve a kampányokig, az ügyfélélménytől az adatkezelésig mindenre hatással lehetnek.
Ahogy az MI képessé válik a rutinfeladatok ellátására, a fiatal, pályakezdő munkavállalók már a kezdetektől kreatívabb, stratégiai feladatokat is kaphatnak. Így egyre több szinten válik lehetővé az új ötletek, termékek és irányok megfogalmazása. Ez nemcsak a szervezeti dinamizmust növeli, hanem elindíthat egy újfajta gazdasági korszakot is – az innováció korát, ahol a vállalkozó szellem lesz az alapérték.
Azokon a területeken, ahol korábban a tudás, tapasztalat és szakértelem jelentette a versenyelőnyt, most az ízlés és a kreatív iránymeghatározás válhat döntő tényezővé. A cégek közötti különbséget már nem az MI tudása, hanem annak alkalmazásmódja határozhatja meg – a stílus, a kommunikáció, a márkaidentitás. Ez pedig olyan új szerepköröket hívhat életre, amelyek még nem léteznek – de már nagyon is szükség van rájuk.
