Az ember a technológia mögött

Mint minden technológia, az infokommunikáció és a mesterséges intelligencia egyszerre lehet áldás és átok is. Megannyi előnyük mellett nem kevés veszélyt is rejtenek magukban. Az idei Infotér Konferencia programjában mind a két terület megjelenik, és sok szó esik majd a technológiának a társadalomra és az egyénre gyakorolt hatásáról is.

◼︎ Infotér 2024

Ember és technológia, kultúra és technológia találkozása, fenntarthatóság – ismét számos olyan téma megjelenik az októberi Infotér Konferencia programjában, amely túlmutat az infokommunikáció köré épülő konferenciák hagyományos. „Folytatódik az elmozdulás a tisztán technológiai beszélgetések felől egy olyan irányba, ahol azt vizsgáljuk, milyen hatással van és lesz életünkre, környezetünkre a technológia”, mondja a téma kapcsán Kulcsár Sándor, az Infotér szakértője.

Így jelennek meg például olyan kérdések, hogy miként tud együtt dolgozni a munkahelyeken négy olyan generáció, amelyek közül kettő még a digitális forradalom előtt, kettő pedig utána szocializálódott, vagy miként hat a csúcsvezetők döntéseire a mesterséges intelligencia. Az MI kapcsán pedig szóba kerül a biológiai párhuzamok és az azokból levonható tanulságok is. (Erről lásd az „Amikor veszélyes az innováció” című keretet!)

Kicsik és nagyok egy asztalnál

A konferencia nulladik napja immár harmadik éve az űr- és védelemiparról fog szólni a „Space&Defense” cím alatt. „A kettő amúgy is kéz a kézben a jár, vegyük csak például azt, hogyan befolyásolta, befolyásolja az orosz-ukrán konfliktust az Elon Musk-féle Starlink”, illusztrálja a két terület szoros összefonódását Kulcsár Sándor.

A hazai neves előadók (mint Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter vagy dr. Ferencz Orsolya, az űrkutatásért felelős miniszteri biztos) mellett idén a korábbiaknál több nemzetközi szereplőt is várnak annak ellenére is, hogy az Infotérrel párhuzamosan Milánóban rendeznek egy nagy európai űripari konferenciát. A tavalyi évhez képest újdonság lesz, hogy külön blokkban foglalkoznak a nemzetközi űripari ökoszisztéma fejlesztésével, egyebek mellett azzal is, miként tudnak elindulni a startupok ezen a területen, illetve miként lehet fokozni az űripar exportképességét – például a földmegfigyelések feldolgozásából nyert információ, tudás értékesítésével.

A nemzetközi jelenlét erősítése a konferencián azért is fontos, teszi hozzá Kristóf Péter, az Infotér innovációs szakértője, mert akár a hadi-, akár az űripart nézzük, a hazai piac önmagában nem értelmezhető, csakis nemzetközi kontextusban, ezért a hazai cégeket is fel kell tenni a globális térképre. Ezt segíti majd, hogy nem csak az Európai Űrügynökségtől és az Európai Unió Űrprogram-ügynökségétől várnak képviselőket, hanem a legnagyobb európai űripari vállalkozásoktól, mint az Airbus vagy a Thales, illetve jelen lesznek kifejezetten az űr és védelmi szektorokat célzó kockázatitőke-társaságok szakemberei is.

Amikor veszélyes az evolúció Nem a megszokott aspektusból fog a mesterséges intelligenciáról beszélni az Infotér Konferencián Szathmáry Eörs, evolúcióbiológus, az MTA rendes tagja: azt vizsgálja, hogy milyen veszélyei lehetnek az evolúcióra képes mesterséges intelligencia megjelenésének. Biológusként azt kutatja, hogyan jönnek létre új típusú evolúciós egységek, hogyan zajlanak le az evolúciós átmenetek, például a baktériumokból a valódi sejtmagvas sejtbe vagy az egysejtű organizmusokból a többsejtűekbe. És hogy miért foglalkozik a mesterséges intelligenciával? „Már iskoláskoromban olvastam a mesterséges intelligenciáról, főleg a kiváló Stanislaw Lem látnoki műveiben, követtem a fejlődését, így nem ért meglepetésként a generatív MI megjelenése sem. Most viszont komolyan fennáll a lehetősége annak, hogy a biológiai evolúció mellett megjelenik az autonóm technológiai evolúció is. Ha az MI bizonyos fajtái képesek lesznek részben megváltozott másolatokat készíteni magukról (biológiai kifejezéssel szaporodni), akkor evolúcióképes egységekké válnak. Ahol pedig a darwini evolúció megjelenik, ott azonnal felüti a fejét az önérdek is, ez pedig az MI esetében bajt jelent”, mondja. Az önérdek nem jelent öntudatot, csak a Richard Dawkins-i értelemben vett „önző génre” kell gondolni: csupán arról van szó, hogy az evolúcióra képes egységnek az az érdeke, hogy minél hatékonyabban elterjedjen. Ezt pedig annál is könnyebben megteheti, mert míg az egysejtűek esetében 20 percig is eltart az új egység létrejötte, az MI-rendszereknél ez ezredmásodpercekben mérhető. A másolatok mindegyik kicsit különbözik az elődjétől, és az fog fennmaradni, amelyik a legjobban alkalmazkodik a környezetéhez, amelyik a legjobb a túlélésért folytatott küzdelemben. Az ilyen „elszabadult” evolúcióban nem a víz vagy az élelem jelenti az erőforrásokat, hanem a CPU és a tárhely, és az ilyen algoritmusok ezekért fognak versenyezni. Ha pedig ezért le kell állítani más programokat, szoftvereket, akkor megteszik, mert a saját önérdeküket fontosabbnak tartják az emberi érdekeknél. „Már ez is komoly veszélyt jelenthet, de képzeljük el, hogy ebben a versengő kibernetikus ökoszisztémában valamelyik algoritmus rájön arra, hogy maga is gondoskodhat az erőforrásokról, és átveszi a vezérlést egy hardvergyártó cég felett, hogy újabb processzorokat, memóriát és tárhelyet készíttessen magának, és azok el is jussanak az adatközpontokba. Kicsit távolabbra nézve pedig az sem elképzelhetetlen, hogy a robotok felett is átveszik az uralmat, és akkor már a nyersanyagokról és az energiaellátásról is gondoskodhatnak. Nem szabad elfelejteni, hogy az evolúció borzasztóan opportunista és rendkívül találékony – soha nem tudhatjuk, hogy milyen irányból jön a veszély”, vezeti le az MI evolúciójának veszélyeit Szathmáry Eörs. Mit lehet tenni, hogy elkerüljük ezt az apokalipszist? Egyrészt, olyan mechanizmusokat kell építeni az MI-megoldásokba, amelyek megnehezítik, hogy szaporodóképes állapotba kerüljenek. Itt fontos megkülönböztetni a szaporodás képességét az öntanulástól – az utóbbi akkor jelent veszélyt, ha a tanulási mechanizmusok is evolválódnak. Másrészt nagy gondot kell fordítani a szabályozásra, és azt a kormányzatoknak és a civil szervezeteknek kell a kezükbe venniük, mert a nagy techcégekre nem lehet bízni. „Folyamatosan monitorozni kell a rendszereket, és ha megjelennek az evolúciós képesség korai jelei, azonnal be kell avatkozni”, figyelmeztet a kutató.

Velük nem csak a panelbeszélgetéseken lehet találkozni: a területen érdekelt startup- és scaleup-cégek külön tárgyalásokat foglalhatnak le velük. „A kiválasztott vállalkozások vezetői lehetőséget kapnak arra, hogy negyedórában személyesen is bemutassák vállalatukat és felkeltsék a befektetők és a nagy gyártók érdeklődését. A felkérés egyébként a befektetőktől érkezett, ők mondták, hogy érdeklik őket a magyar vállalkozások”, említi az egyik idei újdonságot Kristóf Péter.

A jövő katonája

A fentiek mellett hangsúlyosan foglalkozik a 0. nap tematikája az űrbéli földmegfigyelés polgári hasznosításával, és szóba kerülnek a településfejlesztéshez, az agráriumhoz vagy éppen a közlekedéshez kapcsolódó lehetőségek. Kristóf Péter szerint már vannak magyar szolgáltatók ezen a piacon, de a cél az lenne, hogy a potenciális ügyfelek meséljék el, mire lenne szükségük, és erre fejlesszenek megoldásokat a szállítók. Lenne itt keresnivalója a magyar cégeknek, mert robbanásszerűen nő a kis műholdak és az azokon keresztül elérhető szolgáltatások piaca – a lényeg az, hogy a műszer, a műhold megjárja az űrt, mert ez az „örökség” jelenti az igazi belépőt a piacra.

A védelmi ipar kapcsán megrendezendő panelbeszélgetés elsősorban a technológiára koncentrál: hogyan lehet használni például a kiterjesztett valóságot a hadviselésben, és milyen lesz a „digitális katona”. Ha Magyarország nagyobb hozzáadott értéket akar megjeleníteni a hadiiparban, akkor muszáj specializálódni, és ennek például jó terepe lehet a digitális katona, mondja Kristóf Péter. Hogyan lehet úgy felszerelni, felerősíteni és felokosítani a technológia révén, hogy harci helyzetben minél magasabb legyen a hatékonysága?

Középpontban a digitális állampolgár

A konferencia két fő napján előkerülnek mindazok a kérdések, amelyek nem hiányozhatnak egyetlen hasonló rendezvényről sem, például az ipar digitalizációja, az infokommunikációs fejlesztésekre fordítható EU-s és hazai források elérhetősége és felhasználásának mikéntje vagy éppen az információbiztonság. Ezek mellett viszont szóba kerülnek olyan témák, amelyek komoly aktualitással bírnak, illetve olyanok, amelyek az utóbbi időben kerültek az érdeklődés homlokterébe.

A digitalizációra építenek Az Infotér Konferencia 0. napjával egy időben, most először megrendezik a ConTech Konferenciát is. „Az építőiparban nincs olyan konferencia, amely átfogóan szólna minden célcsoportnak, és számbavenné a stratégiai, szabályozási és gazdaságélénkítési kérdéseket, kiegészítve a digitalizáció témájával”, indokolja Soltész Attila, az Infotér Egyesület elnöke a rendezvény szükségességét. A szektor – és azon belül a nagy létszú kis- és középvállalat – versenyképességén számos módon tudja javítani a digitalizáció, különösen a jelenlegi, dekonjunktúrát jelentő időszakban. A kisebb szereplőknél a legnagyobb hatást a folyamatmenedzsment magasabb szintre emelése válthatja ki, erre pedig számos informatikai eszköz áll rendelkezésre. Fontos hatékonyságnövelő lehetőség a projektek teljes életciklusán átívelő digtializáció, amelynek egyik eszköze a tervezés, kivitelezés és üzemeltetés hármasát összefogó BIM. „Meg kell mutatni a hosszú távú előnyöket, mert azok kevésbé érzékelhetőek”, mondja Soltész Attila. További lehetőségeket teremt a mesterséges intelligencia és a szektor karbonlábnyomának elkerülhetetlen csökkentése. Európa elképesztő mennyiségű épület energetikai felújítását vállalta be – ez önmagában is óriási üzletet jelent az építőipari vállalkozásoknak. Az örökségvédelemben is fontos kérdés, hogy miként lehet modernizálni a védett épületeket úgy, hogy közben megőrizzük az értéküket. Az építőiparban is probléma a szakemberek hiánya. „Külön blokkot szentelünk a felsőoktatásnak, ahol egyik fontos kérdés, hogy egy építő- vagy építészmérnöknek mennyire kell informatikusnak lennie, és mit kell tennie az államnak, hogy magasabb szintű szakképzés alakuljon ki”, teszi hozzá végül Soltész Attila.

Az előbbiek közé tartozik a szeptember 1-jén hivatalosan is elindult Digitális Állampolgárság Program (DÁP). „Ez nem csak az állampolgárok millióit fogja érinteni, hanem a gazdaság szinte minden nagyobb szereplőjét, a közműszolgáltatóktól a bankokig. Nekik is számtalan feladatuk lesz, hogy az állampolgár valóban digitális lehessen, hogy olyan újszerű mechanizmusokat kapjon, amelyek révén sokkal egyszerűbben tudja elintézni napi ügyes-bajos dolgait. Külön panelben beszéljük át, hogyan jelenik majd meg mindez a mindennapokban”, említ egy különösen aktuális témát Kulcsár Sándor.

Több blokkban és beszélgetésben megjelenik a fenntarthatóság kérdése. Így például az egyik panelben az energiaközösségek technológiai, üzleti és jogi kihívásai kerülnek terítékre, míg egy másik a vízgadálkodást járja körbe. Egy aszállyal és árvízzel is sújtott évben nem kell különösebben magyarázni, hogy a komplex probléma megoldásában mekkora szerep juthat a modern infokommunikációs technológiáknak, kezdve a monitorozástól az előrejelzéseken át a vízhasznosítást szem előtt tartó településtervezésig. A körforgásos textilipar is a fenntarthatóság egyik mind fontosabb összetevőjévé válik: a modern társadalmakban egyre többet vásárolunk, miközben a használt vagy eldobott ruhadarabok újrahasznosítása csak nagyon kis részben megoldott – az itt felmerülő kérdésekre is válaszokat keresnek egy panelbeszélgetésben,

IT-biztonság: régi téma, új kérdések

A kiberbiztonság terén is számtalan, a technológián túlmutató kérdés merül fel. Idén nyáron a Crowdstrike szoftver elrontott frissítése miatti globális leállások nyomán az iparnak újra kell gondolnia sok mindent a beszállítói láncról, a kockázatkezelésről vagy a fejlesztésekről. „Ez az incidens megmutatta, hogy még a világ legnagyobb cégei is mennyire kitettek az ehhez hasonló nagy, központi szolgáltatásoknak. Vagy amikor leáll a Facebook hitelesítési szolgáltatása, és hirtelen emberek milliói azt veszik észre, hogy a Facebook-fiókjukkal nem tudnak belépni a megszokott online szolgáltatásaikra. Nem is gondolnánk, hogy két, egymástól nagyon távol lévő cég és szolgáltatás milyen szorosan összefügg, és ezért is kell újraértékelni a felhőszolgáltatásokat és a beszállítói láncokat”, fejti ki Erdei Csaba, az Infotér információbiztonsági szakértője.

Van ennek nemzetbiztonsági kockázata is, teszi hozzá. Miközben az Európai Uniónak célkitűzése, hogy 2030-ra elérje a kiberszuverenitást (éppen a fentiekhez hasonló incidensek elkerülése érdekében), addig a valóság az, hogy továbbra is kínai hardvereken futtatunk amerikai szoftvereket. „Kérdés, hogy hat év alatt milyen változást tudunk elérni ezen a téren”, teszi fel a költői kérdést Erdei Csaba. Az egyik lehetséges kiút a terméktanúsítás már sokszor javasolt, de még csak ritkán alkalmazott módszere lenne: bizonyos ágazatokban, bizonyos helyzetekben csak olyan szoftvert lehetne használni, amely rendelkezik független fél által kiállított minőségi és/vagy biztonsági tanúsítvánnyal. „Tudjuk, hogy ez lassú, körülményes és drága, de előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz bizonyos érzékeny ágazatokban, például az egészségügyben vagy az energetikában, és ez ügyben az államoknak, illetve az EU-nak kellene lépnie”, véli az Infotér szakértője.

Az utólagos ellenőrzés helyett pedig az előzetes minőségbiztosítás is fontos lépés lenne. Erdei Csaba az élelmiszeripart hozza fel példának: ott, mielőtt bárki belefogna bármilyen élelmiszer gyártásába, bizonyítania kell, hogy megfelel az iparági előírásoknak. Egy ötfős kisvállalkozás nem kínálhat kritikus szolgáltatást az atomerőművekben, mert fel sem merülhet szállítóként, ugyanakkor manapság egy ötfős pénzügyi startup nyugodtan kezelheti (kezelhetné) több tízezer ember pénzügyeit.

NIS2: a biztonság érdekében

Az IT-biztonságon belül külön aktualitása van a NIS2 uniós irányelv alkalmazásának. A jogszabály az Infotér Konferencia zárásának másnapján, október 18-án lép hatályba – addigra kell az érintetteknek bevezetni mindazokat a biztonsági kontrollokat, amelyek a rendszereik besorolása alapján szükségessé váltak.

A hatóságok, így az SZTFH és a Nemzeti Kibervédelmi Intézet (NKI) minden lehetséges módon segítették a vállalatok, szervezetek felkészülését. „Az NKI által elérhetővé tett tájékoztatók és segédanyagok nagy érdeklődésre találtak az érintettek körében. A LinkedIn-oldalunkon megjelenő anyagok kimagasló nézettséget hoztak, a weboldalunkon is sokan tájékozódnak. A visszajelzések alapján ezek az anyagok jelentősen hozzájárultak a szabályozás megértéséhez és a felkészülés megkönnyítéséhez, sokan használják, forgatják napi szinten”, mondta el  kérdésünkre Szabó Lajos, az NKI igazgatója.

Az érintettek felkészülése heterogén, de folyamatos, és a hatóság egyértelműen látja az előrehaladást az érintett szervezeteknél. Az NKI hatáskörébe tartozó szereplők különös figyelmet fordítanak a szabályozásnak való megfelelésre, a felkészültségi szint javulása és a felek közti párbeszéd is folyamatos. A hatóság célja, hogy minden érintett szervezet megfelelően készüljön fel a szabályozás hatálybalépésére, ehhez igyekszik folyamatosan tájékoztatni az érintetteket.

Ugyanakkor a NIS2 implementációja nem egyszerű folyamat. Az érintettek jelentős részének eddig nem kellett kiberbiztonsági jogszabályi követelményeknek megfelelniük. Nekik mindenképp célszerű akár külső, akár belső segítséget igénye venniük, hogy be tudják azonosítani, milyen lépéseket kell megtenniük a jogszabályi megfelelés érdekében. A biztonsági osztályba sorolásról és az egyes biztonsági osztályoknak megfelelő védelmi intézkedésről szóló 7/2024-es MK rendelet elég jól definiálja az elvárásokat, az NKI által adott segédlet pedig gyakorlati tanácsokat ad az értelmezéséhez.

Új jogszabályok

Az is igaz ugyanakkor, hogy bizonyos jogszabályok még hiányoznak. „A piaci szereplők nagyon várják, hogy jelenjenek meg a hiányzó rendeletek, jöjjenek ki az iránymutatások, értelmezések”, mondja Erdei Csaba. Különösen fontosnak tartják az auditeljárásokról szóló rendeletet, illetve azt, hogy milyen következményekkel jár az auditokon való meg nem felelés.

Ezzel együtt Szabó Lajos szerint határozottan kijelenthető, hogy európai összehasonlításban a jogszabályi környezet tekintetében nem látszik elmaradás a többi tagállamhoz képest. Magyarországon a Kibertantv. és a követelménykatalógus biztos alapot teremt a NIS2 irányelveknek történő megfelelésre. A tervezett jogszabály-módosítások célja, hogy még inkább összhangba kerüljenek a nemzetközi követelményekkel, és támogassák a NIS2 irányelv hatékony végrehajtását. A jogszabályi változások várhatóan további tisztázásokat és pontosításokat tartalmaznak, amelyek elősegítik a szabályozás betartását és a megfelelés egyszerűsítését. Ezen kívül a 11 éves IBTV felülvizsgálatára is sor kerül az implementáció mellett.

„A jogalkotó célja, hogy az ez idő alatt felgyülemlett tapasztalatokat beépítse a joganyagba, ahol lehet, áramvonalasítsa a folyamatokat, tisztázzon fogalmakat és szerepeket, megkönnyítse az érintett szereplők számára a megfelelést, miközben fenntartja a magas biztonsági elvárásokat. A készülő változások kitérnek majd olyan napjainkban kiemelt fókuszban levő témákra is mint a felhőhasználat szabályozása”, teszi hozzá Szabó Lajos.