Számomra magától értetődő, hogy akik túllépik a rájuk jutó időt, azok simán a pokolra jutnak. Konferenciamoderátorként már több évtizede lépek dobogóra, vállalva, hogy gördülékenyen és lehetőség szerint ne csak informatívan, de szórakoztató elemekkel is dúsítva terelem az előre megtervezett medrében az eseményt. A program szerinti idők betartása alapvető követelmény, ám az, hogy pontosan következzenek egymás után az előadások, nem elsősorban a moderátoron múlik, hanem az előadókon. Közülük viszont igencsak akadnak olyanok, akik láthatóan nem félnek a pokol tüzétől.
Gondolatokat, új ismereteket átadni, új megoldásokat elmagyarázni kétségkívül nem egyszerű, de egyáltalán nem lehetetlen. Tagadhatatlan, hogy időt kell belefektetni abba, hogy majd a rendelkezésre álló időt jól használja fel az előadó, de semmit sem adnak ingyen. Álljon itt néhány bekezdés arról, hogy szerintem miként lehet elérni arra a magaslatra, ahol az előadó képes mondandóját hatásosan és hatékonyan eljuttatni a hallgatóságának, anélkül, hogy a számára rendelkezésre álló időkeretet durván átlépné.
A fő üzenet
Szerény véleményem szerint az ne lépjen konferenciadobogóra, aki nincs tisztában azzal, hogy mi is az előadásának egy-két, nem túl kacifántos mondatban összefoglalható lényege. Pazar, ha szlogenszerűen rövid ez a lényeg, de nem kívánható minden esetben, hogy ezt a csúcsot meghódítsa az előadó. Az azonban elvárható tőle, hogy meg tudja fogalmazni a fő üzenetet, azt, amelynek átadására törekszik fellépése során.
Történetbe ágyazva
Nincs hatékonyabb vivő közege az üzenetnek, mint a történet. Elismerem, hogy az informatika mélyrétegeibe tartozó témákhoz jó történetet találni nem mindig egyszerű, de megéri a fáradságot. Emberek vagyunk, s amíg ez így van, történetet szívesen hallgatunk, még akkor is, ha a végén, mondjuk, a multi-felhős és hibrid-felhős környezet összevetésébe torkollik az előadó. A történet legyen frappáns, és nem árt, ha némi humorral van fűszerezve. És ha ilyen, megbocsátható, ha nem is annyira igaz.
A forma
Nincs kínosabb nézni, ahogy az előadó az idő múlását érzékelve rádöbben, hogy mi mindent kellene még belezsúfolnia előadásába, de már csak egy perce van, vagy már túl is lépte a számára megszabott időt. Ilyenkor hangoznak el az olyasfajta mondatkezdetek, mint amilyen például az „És az, ami még nagyon fontos”. Kiegyensúlyozott előadási forma lehet az [a]+[b]+[a]. Az előadás elején, az [a] részben elmondja az előadó azt, hogy miről fog beszélni (a fájdalmat ismerteti és elmondja, hogy erre milyen orvosságot ígér, tehát a fő üzenetet), majd következik a [b] rész, amelyben meggyőzően érvel amellett, hogy miért is a legjobb az általa javasolt medicina, és végül összefoglalja mondandóját, megismétli a fő üzenetet az [a] részben. Aki jártas a zenében, inspiráció gyanánt tanulmányozhatja a szonátaformát.
Ha az előbbi bekezdésben foglaltakat megszívleli a kedves olvasó, és aszerint készül fel legközelebbi nyilvános szereplésére, nagy lépést tesz a mennyeknek országa felé.
Mester Sándor
