A lelkesítést rögtön a kijózanítás követte. Március elején Egerben a Modern Vállalkozások Program (MVP) keretében konferenciát tartottak, ahol a nyitóelőadást György László, az ITM államtitkára tartotta. Ahogyan kell, szavaival lelkesítette a hallgatóságban ülő helyi vállalkozások képviselőit, majd mondandóját azzal zárta, hogy felhívta a figyelmet az optimizmus és a sikeresség összefüggésére a vállalkozások világában. Nem azért optimisták a vállalatok irányítói, mert sikeresek, hanem azért sikeresek, mert optimisták. A jövőben való hit, a vízió nélkül nincs siker – szűrhette le a tanulságot az egyszeri hallgató. És ekkor jött az a kijózanító dia.
Évente megjelenő uniós tanulmányból idézett Kelemen Csaba, az ITM főosztályvezetője, mégpedig a Digital Economy and Society Index (DESI) 2021-es jelentéséből. (A DESI 2014 óta követi az uniós tagországok digitalizációs fejlődését, azt, hogy milyen mértékben aknázzák ki a digitális technológiák adta lehetőségeket a gazdaságban és a társadalomban – e jelentések szabadon elérhetők a világhálón.) A főosztályvezető az ominózus dia alapját a 2021-es DESI jelentésből vette, kivett belőle néhány sort, és kiegészítette a várható – előzetes – 2022-es értékekkel, a diának pedig a „A vállalati digitalizáció hazai helyzete” címet adta. Mielőtt azonban rátérnénk e slide kijózanító számaira, álljon itt egyetlen bekezdésnyi információ hazánk e dimenziókban elfoglalt helyéről.
A DESI-ből első ránézésre is láthatjuk, hogy Magyarország a digitalizációt illetően nem tünteti ki magát az uniós összehasonlításban. Az index négy területéből – humán tőke, konnektivitás, a digitális technológia integrációja, digitális közszolgáltatások – egyetlen egy esetében, a konnektivitásban járunk évek óta valamivel az uniós átlag felett, a többiben masszívan a közösségi átlag alatt produkálunk.
Kelemen Csaba a 2021-es DESI-ből a digitális technológia integrációjára vonatkozó, hazánkról szóló táblázatot emelte ki, és egyebek között hangsúlyozza: „A magyar vállalkozások csak korlátozott mértékben alkalmazzák a digitális technológiát, jellemző, hogy minél kisebb egy vállalkozás, annál kevésbé használja ki a digitalizáció révén elérhető versenyelőnyöket. A magyar vállalkozások döntő többsége a leggyengébb teljesítményt nyújtó, egyben legkevésbé motivált és tőkeerős mikrovállalkozások körébe tartozik, amelyek felkészítése a digitális átalakulásra kiemelten fontos.” És kiemeli: „Egyes ágazatokban nagyobb digitális lemaradás mutatkozik: turisztika, építőipar, élelmiszergazdaság, kiskereskedelem és logisztika.”
Ha hátralépünk, hogy jobban láthassuk, összefüggéseiben vizsgálhassuk, hogy mi is folyik hazánkban a digitalizációban és nem mellesleg a vállalatok vezetésének dimenzióiban, arra a következtetésre is juthatunk, hogy a vállalatmenedzsment az a terület, amelyen évtizedekben mérhető hátrányban vagyunk. A mikromenedzselésben elégő, a vállalatát üzleti terv és ennélfogva rendszeres visszatekintés nélkül irányító, a rendszeres képzést, önképzést nem igénylő vezető számára nem a digitalizáció a prioritás, hanem a túlélés.
A képzett és tapasztalt üzleti vezetőnek sem magasra priorizált feladat a digitalizáció, hanem az üzleti lét alapja.
Mester Sándor
