A világjárvány okozta termelés-leállást és a következményeként fellépő ellátásilánc-szakadásokat az ukrán háború kirobbanását követő globális éhínségválság követte – hathatós dupla-duplát kapott az agrárium. A klímaváltozás is folyamatos terméskiesést okoz, világos, hogy a mezőgazdaság jövőjét újra kell gondolni, az évszázad közepére ugyanis közel 10 milliárd embert kell majd etetni a bolygón.
◼︎ Hová költözhet a gazdaság a mezőről?
A fejlett agrárpiacokon egyre több gazdaság dolgozik a precíziós mezőgazdaság módszereivel, a szenzorok, a műhold-technológia vagy drónok és adatelemzés segítségével a korábbinál hatékonyabban és környezetbarátabb módon művelik meg a földeket. Ugyanakkor jelenleg még a mezőgazdaság felelős a globális vízfogyasztás 70 százalékáért és az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 százalékáért. A talajerózió, a magas szintű nitrátszennyezés és a biodiverzitás csökkenése miatt szintén a modern mezőgazdaságot és a nagyüzemi állattenyésztést okolják.
Forradalmi fejlesztések
Szerencsére számos izgalmas fejlesztés érkezett az agráriumba, például a sejtes mezőgazdaság, amelyben laboratóriumi dolgozók állatokból és növényekből származó őssejtekből állítják elő az élelmiszereinket. Ami a jövő táplálkozását illeti, jelenleg két főbb versengő narratíva létezik: az első a csúcstechnológiás mezőgazdaságon, a robotikával való radikális gépesítésen és a mesterséges intelligencián alapul. A másodikban a gazdálkodók megtisztítják a terepet a természet számára, és az élelmiszereink a már említett módszerekkel a laboratóriumban növekednek. A Schleswig-Holstein Energia- és Klímavédelmi Társaság megrendelésére kidolgozott, 2042-ig szóló jövő-forgatókönyv szerint a mezőgazdaság fejlődésének kulcselemei az alábbi öt, jól azonosítható trendbe illenek, amelyekkel a mezőgazdaságnak, az élelmiszeriparnak és a társadalomnak már most el kell kezdenie foglalkoznia.
1. A „mezőgazdaság” szó félrevezető lehet a jövőben
A kifejezés azért válhat elavulttá, mert a jövőben ugyanúgy beszélhetünk majd városi mezőgazdaságról, hiszen a beltéri vagy vertikális gazdálkodás megművelt területté változtatja a várost is. A paradicsom-, a paprika-, a saláta- és a gombatermesztés már ma is többszintes üvegházakban folyik, és nem kell több ezer kilométert utaztatni az árut mint ma, ha a lokális közösségeket ki akarjuk szolgálni vele. Az intelligens IoT-szenzorokkal kombinálva ezek a folyamatok még nagyobb hozamot és kevesebb környezetszennyezést ígérnek.
Mi több, messze felülmúlják a hagyományos termelési módszereket: egy fejlett, üvegszáloptikás, számítógép és MI vezérelte vertikális farmon, ahol a növények egész évben ellenőrzött körülmények között nőnek, egy éven belül akár 15-ször is szüretelnek, ami egy laikus számára is könnyedén érzékelhetővé teszi a technológia versenyelőnyét.
A húsipar területén is gombamód szaporodnak az alternatív fehérjéket, így mesterséges húst vagy sajtot laboratóriumokban és bioreaktorokban termesztő startupok, vagyis az AgriTech-nek és a tisztaélelmiszer-startupoknak köszönhetően növekszik a mezőgazdasági szektor szereplőinek száma. Ez a változás már javában zajlik.
2. Felértékelődik az önellátás
A természeti katasztrófák, a világjárványok, az ukrajnai háború és a geopolitikai feszültségek mentén nemcsak az iparban, hanem az agrárium területén is folyik a globalizáció hatásainak újraértékelése. Ma természetesen az olyan „zöld” költségeket is számításba kell venni, mint a környezeti ártalmak elkerülése, a klímavédelem vagy az ellenállóképesség (reziliencia) okán felmerülő kiadások.
Az ellátási láncokat a Covid-19 tapasztalataiból kiindulva mindenhol diverzifikálni kell, és már csak a környezetvédelmi szempontok miatt is egyre fontosabbá válik a regionalizáció. Még egy olyan hiperfejlett település, mint Szingapúr városállama is saját maga akarja előállítani a jövőben a szükséges élelmiszerek 30 százalékát, ennek jegyében néhol a felhőkarcolók tetején alakítottak ki szántóföldeket.
3. Megszűnik a mezőgazdaság elszigeteltsége
Tavaly egy ENSZ-jelentés szorgalmazta a mezőgazdasági támogatások rendszerének megváltoztatását. A jelentés szerint az évente 570 milliárd dolláros támogatás, amely a mezőgazdaság mai működtetése számára világszerte előnyös viszonyokat hoz létre, egyben rossz ösztönzőket is teremt, konzerválva az elemeiben gyakran káros és meghaladott gyakorlatokat. A jövőben valószínűleg a klíma- és közjóléti szolgáltatások lesznek az állami finanszírozás mércéi, ezért érdemes újragondolni a mezőgazdasági üzleti modelleket.
| Nem teljesen zöld a vertikális farm (VF) – Alaposan ki kell elemezni a termelékenység és a villamosenergia-szükséglet számszerűsítését. – A VF energiafelhasználása kétszerese az üvegházakénak, és százszorosa a szabadföldi termesztésnek. – A szabadföldi termesztés és a szállítás általában kevesebb kibocsátást okoz, mint a helyi VF. – A víz- és vegyszerhasználatot az üvegházakban is lehet csökkenteni. – A VF-eket nem a szabadföldi termesztéssel, hanem a csúcstechnológiájú üvegházakkal kell összehasonlítani. (Forrás: Cecilia Stanghellini és David Katzin „The dark side of lighting: a critical analysis of vertical farms’ environmental impact”) |
Az agrártevékenység nem egy másik bolygón zajlik, egy nagyobb, rendszerszintű kontextusba ágyazódik be. Az új finanszírozási logika lehetőségeket és kockázatokat egyaránt hordoz, ám kiemelendő, hogy ha a mezőgazdaság segít a klímaváltozás következményeinek megfékezésében, akkor olyan forrásokhoz juthat, amelyeket korábban energia- és klímafinanszírozásra tartottak fenn. Ellenkező esetben azonban veszteségekkel kell számolnia, és nemcsak az elmaradó források, de a nyakába omló klímakatasztrófa és dominószerűen összeroskadó környezeti rendszerek okán. Közepesen pesszimista szakértői elemzések szerint a kevesebb anyagi forrás lesz ilyen esetekben a vidéki és városi emberek legapróbb problémája.
4. Élesedik a verseny a termőföldekért
Németországban a talaj felét vették mezőgazdasági művelésbe a 2022-es esztendőben, ám egyre több vetélytárs jelentkezett a területekért. Vidéken a gazdálkodók új bevételi forrásokat nyitnak meg. Egyes gazdák a közjót szolgáló szolgáltatásokra szakosodtak: lápokat töltenek fel, vagy virágágyás-sávokat, természetvédelmi területeket jelölnek ki a szántójukon. Mások a turizmusba fektetnek, esetleg napelemes rendszereket vagy szélturbinákat építenek a földjükön, és a kibocsátáskereskedelemből tesznek szert bevételre. Sokan a fent említett tevékenységek mindegyikét végzik egyszerre.
Ez a versenypiac az alternatív üzleti modellek malmára hajtja a vizet, ugyanakkor új törésvonalak is keletkeznek, ahogy a vidéki táj képe megváltozik, és nem mindig előnyére. Egy virágzó repcetábla nyilvánvalóan sokkal barátságosabb képet fest, mint egy napelem-kiserőmű.
5. Az in vitro az új bio
Lassan közeleg a nem laborban nevelt hús „legvégső lejárati dátuma”. Ahogy az árérzékeny piac kereslet-kínálati szabályai kikényszerítik majd, várható lesz a tömeges áttérés a mesterségesen előállított, „tiszta” húsra. Az átállást etikai okok is gyorsítják, és ahogy már említettük, ha a jövőben lényegesen olcsóbb lesz a laboratóriumi termék, a „nevelt” hús tömegtermelése véget ér, áttolva ezt a terméket a kisiparilag előállított luxuskategóriába. A növényi és állati eredetű élelmiszerek a szintetikus biológiának köszönhetően egyre inkább high-tech termékké válnak, mentesülve a környezetszennyező anyagoktól.
