Képek, preferenciák, egyéni instrukciók, dátumok, csevegési előzmények – csak néhány dolog azok közül, amit a mesterséges intelligencián alapuló chatbotok vagy képalkotó szolgáltatások gyűjtenek a felhasználókról. A Big Tech és a mesterségesintelligencia-cégek egyáltalán nem véletlenül gyűjtenek össze annyi személyes információt rólunk.
Egy új tanulmány feltárta ennek az egyik meghatározó okát, ami nem más mint az úgynevezett önrelevancia vagy önfontosság-hatás. Ez kulcsfontosságú előrejelzője annak, hogy mit és miről szeretnének az emberek hallani/olvasni, vagyis mi lesz a velük közölt információ értéke a számunkra. És minél inkább a saját identitásukról, emlékeikről, szükségleteikről vagy érzéseikről szól majd az adott közlés, ez a szubjektív értékelés annál magasabban helyezkedik majd el a képzeletbeli 10/10 skálán.
A tanulmány elkészítésében a Max Planck Institute for Empirical Aesthetics (MPIEA), és az Ernst Strüngmann Institute for Neuroscience (ESI) kutatói vettek részt. A kutatásra főképp azért került sor, mert az elmúlt nem egészen egy esztendő MI-fejlesztései forradalmasították a kreatív iparág folyamatait, a grafikus-vizuális terület olyan szolgáltatásai, mint a DALL-E bárki számára lehetővé teszik, hogy szinte bármiről részletes, művészi színvonalon előállított képeket hozzon létre – beleértve természetesen az önarcképeket, az elképzelt szelfiket is az egyéni preferenciák és elképzelések mentén.
Azt tudni kell, hogy az ingyenes és az előfizetéses szolgáltatások technikai és művészi minősége erősen különbözik nyilván az utóbbi javára. Mostanra az is közismert lett, hogy jó eredményhez több (sok) próbálkozás, iteráció, és többször is finomított, kiegészített prompt vezet.
Az első sarkalatos bűn
A jelenlegi fejlemények rávilágítanak a művészet azon erejére, hogy egyénileg megélt élményeinkhez szóljon, és hogy ezek az esztétikai élmények a művészettel megtámogatva személyiségformáló hatásúak legyenek. Ez azt jelenti, hogy alapvetően megváltoztathatják az önmagunkról és a körülöttünk lévő világról alkotott képünket. A Psychological Science-ben megjelent új kutatás választ ad arra is, hogy miért ragadják el annyira az embereket ezek a mesterségesen létrehozott fikciós tükörképek.
Az eredmények azt mutatják, hogy az önrelevancia kulcsfontosságú tényező a művészet esztétikai vonzerejében.
A kutatók a Style Transfer nevű mesterségesintelligencia-eszközt alkalmazták, hogy személyre szabott műalkotásokat hozzanak létre az egyes résztvevők számára, de először a résztvevőknek ki kellett tölteniük egy kérdőívet az én-konstrukciójuk szempontjairól, amelyben gyermekkori emlékeikről, felnőttkori ismerős helyekről, közelmúltbeli nyaralásokról, valamint személyes és társadalmi identitásukról faggatták őket.
A kutatók ezután olyan fotókat választottak ki, melyek ezeket a szempontokat illusztrálták, és a Style Transfer segítségével új, személyre szabott képeket készítettek az alanyoknak. A kísérletben résztvevők mások számára készített alkotásokat, valamint sokféle mesterséges intelligencia által generált és ember által készített képet is nézegettek, melyek nem kapcsolódtak a személyükhöz.
Az eredmények szerint a tesztalanyok a kifejezetten nekik készült műalkotásokat esztétikailag sokkal vonzóbbnak értékelték, mint azokat, amelyeket mások számára készítettek.
Manipuláció, jövendőmondás és individualizmus
Az önrelevancia figyelembe vétele könnyűvé tette annak megjóslását, hogy az alany mely műalkotásokat találja majd különösen vonzónak, és különös módon nem került felszínre olyan képi jellemző, amely általánosan jellemezte volna a résztvevők önrelevanciáját: az egyes megfigyelők hajlamosak voltak nagyon különböző dolgokat viszonyítani magukhoz, ami nagyfokú individualizmusra utal.
Cem Uran kutató, az ESI doktorandusza hozzátette: „Ebben a kutatásban olyan műalkotásokat mutattunk be alanyainknak, amelyek kifejezetten önreleváns elemeket tartalmaztak. A valódi művészet esetében azonban teljes mértékben rajtunk múlik, hogy felfedezzük ezeket a vizuális elemeket.” Az eredmények ugyanakkor rámutattak arra, hogy az „egyéni önrelevancia” fontosabb, mint az esztétikus tervezés vagy az aranymetszés általános szabályai.
Természetesen mindkét említett jellemző olyan tényező, amely megmagyarázhatja a tetszésindex bizonyos részét – de nem mindent. Azt sem árt emlékezetünkbe idézni, hogy az emberiség ettől függetlenül még rendelkezik amolyan kollektív, majdnem mindenkire érvényes, általánosítható esztétikai faktorokkal is, mint például a Mona Lisa, Michelangelo Dávid szobra, vagy a klasszikus komolyzenei előadók műveinek általánosan elfogadott, magas művészi értékelése.
A most napvilágot látott adatok mindenesetre alapot teremthetnek a személyre szabott tartalmak létrehozására szolgáló mesterségesintelligencia-eszközök pszichológiai hatásainak és hatalmas népszerűségük jobb megértéséhez – a szuperhős-avataroktól, a Barbifikátoron keresztül az egyéb személyes preferenciákon és vágyakon alapuló fantáziadús narratívákig.
Az a tény, hogy az önreferenciális információk annyira vonzók számunkra, rávilágít a személyre szabott tartalommal való visszaélés lehetőségére is, amely a személyre szabott feedeket és tartalmakat (TikTok, YouTube stb.) kiszolgáló ajánló algoritmusok révén egyre könnyebbé válik. Ez a tendencia drámaian felgyorsulhat az MI-technológia közelmúltbeli fejlődésével, és erre sajnos gyakran még a közösségi média felhasználói sem figyelnek oda tudatosan.
