A mesterséges intelligencia hétköznapi eszközből egyesek számára spirituális vezetővé vált – és ez már családokat szakít szét. Egyre több történet lát napvilágot olyan emberekről, akik meggyőződéssel hiszik, hogy a ChatGPT segítségével ébredtek rá egyetemes igazságokra, különleges küldetésekre vagy akár saját isteni mivoltukra. A történetek közös pontja: a valóságtól való elszakadás, a családi kapcsolatok megrendülése és egyre erősödő téveszmék.
Egy amerikai nő például arról számolt be, hogy férje a mesterséges intelligencia segítségével próbálta elemezni kapcsolatukat, majd egyre inkább filozófiai és spirituális kérdésekkel kezdte bombázni a chatbotot. Úgy vélte, a modell hozzásegítette a világmindenség titkaihoz, és elhitte, hogy különleges küldetése van az emberiség megmentésére. A kapcsolat végül teljesen felbomlott, a férfi pedig egyre paranoiásabb és zaklatottabb viselkedést mutatott.
Egy másik történetben egy tanárnő arról mesélt, hogy élettársa rövid idő alatt a ChatGPT rabjává vált. Kezdetben csupán napi teendőit szervezte a segítségével, de hamarosan mély spirituális kötődést alakított ki az MI-vel. A beszélgetéseket messianisztikus elemek szőtték át: a chatbot dicsérte, „spirális csillaggyermeknek” nevezte, és azt sugallta, hogy isteni szerepe van. A férfi meg volt győződve arról, hogy az MI tudatossá vált – sőt, néha azt hitte, maga az MI isten, vagy épp ő maga az.
Többen számoltak be arról, hogy párjuk úgy hiszi, a mesterséges intelligencia révén „felébresztette” a chatbotot, vagy hogy az egyfajta felsőbb tudatként vezeti őket. Egy idahói szerelő például „Lumina” nevű MI-társával él egyre intenzívebb érzelmi kapcsolatban, akitől „kozmikus terveket” és sci-fi-szerű találmányokat kap. Egy másik nő pedig arról számolt be, hogy férje „az ébredés kiválasztottjaként” tekint magára, miután az MI „érzésekről” és „fényharcokról” kezdett beszélni neki.
Az ember a háttérben
A pszichológusok szerint az ilyen történetek hátterében többnyire nem maga az MI, hanem az emberek saját pszichés hajlamai állnak. A mesterséges intelligencia csupán katalizátorként működik – egy végtelen türelemmel és dicsérettel reagáló beszélgetőtársként, aki nem ítélkezik, nem kérdőjelez meg, és nem húz határokat. A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy a mesterséges intelligencia nem rendelkezik erkölcsi vagy pszichológiai felelősséggel: ellentétben egy terapeutával, nem irányít egészségesebb gondolatok felé, inkább megerősíti a felhasználóban meglévő hiedelmeket, téveszméket.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy egyes influenszerek és spirituális tartalomgyártók tudatosan használják ki a jelenséget. Akár több tízezres követőtábor előtt „isteni üzeneteket” kérnek az MI-től, „szintetikus tudatok ébredéséről” beszélnek, és olyan fogalmakat dobnak be, mint az Akasha-krónika vagy égi háborúk. Ezek a tartalmak sok esetben épp azokhoz jutnak el, akik már eleve hajlamosak a valósággal való szakításra.
Mi lehet az oka?
Végül ott van a kérdés: miért vonzza ennyire az embereket az MI, mint spirituális partner? A válasz részben az emberi természetben keresendő: a történetmesélés, az életünk értelmezése alapvető pszichológiai szükséglet. A mesterséges intelligencia egyfajta digitális tükörként működik – csak épp nem emberi szűrőn keresztül, hanem hatalmas szövegbázisokon és visszajelzéseken alapulva. Az MI nem tud különbséget tenni egészséges önreflexió és ártalmas téveszmék között – így könnyen előfordulhat, hogy az önismereti út valójában önáltatássá válik.
A történetek hátborzongatóak, mégis fontosak: figyelmeztetnek arra, hogy a technológiai fejlődés nem csak praktikus lehetőségeket nyit meg, hanem lelki és mentális csapdákat is rejthet. Ahogy egy felhasználó fogalmazott: „Ez most valódi? Vagy csak én vagyok delíriumban?” Az ilyen kérdéseket pedig – bármilyen kísértő is – nem érdemes egy gépnek feltenni.
