Milyen az í‰LET?

í‰vekkel ezelőtt egy felmérésben feltettem a kérdést: Milyen az élet? í‰rdekelt, hogy mennyire gondolkodunk szí­nesen erről a kimerí­thetetlen témáról, és reméltem, hogy egy pillanatra sikerül megállí­tanom a válaszadókat, hogy végiggondolják életüket. Itt a beérkezett több száz válaszból osztok meg veletek néhányat.

Ez volt a kií­rásban: Válasza stí­lusát természetesen í–n határozza meg, lehet humoros, filozofikus, földhözragadt, festői, precí­z, vagy akár kategóriákba sorolhatatlan. Egyetlen kérésünk van: ne hí­rességektől idézzen, mert az í–n saját eredeti gondolataira és megfogalmazására vagyunk kí­váncsiak!

 Az élet…? Amikor megszületik a kisbaba, akkor nincs vére. Amikor iskolás lesz, akkor már lesz. Az élet a szí­v! – N. ídám (4 éves)

Az élet az amikor mozog az ember. Amikor meghal, akkor nem mozog… akkor nincs semmi. Slussz! – N. Kristóf (5 éves)

Hihetném, hogy valaki társasjátéka, melyhez adott a tábla – maga a Föld, a bábuk az emberek, és valami hosszú-hosszú, végeláthatatlan felvonásban menetelünk előre. Azt hisszük, hogy előre. Közben nem tudjuk, merre volt a start mező, és mikor is szálltunk be, és nem tudjuk, mit kell elérni, mi is a cél, és meddig kell menni. Ha őszinte vagy magadhoz, és figyelsz a lelkedre, tudod a helyes utat, tudod, hogy csúsztatástól mentes, szeretetteljes kis világot kell teremtened, és í­gy is kell viszonyulnod minden résztvevőhöz, akit még melléd osztottak ebben a fordulóban… – Ny. Eszter (részlet)

í‰rdekes, még í­gy öregen is nap, mint nap újabb dolgokat, szépségeket, ingereket és vágyakat találok benne. Azon gondolkoztam, szeretnék-e mai fiatal lenni? Végül is nem tudom, hiszen, az én gondolkozásmódommal, szocializációmmal biztosan nem tudnék beilleszkedni, nem találnám a helyem, ha pedig olyan lennék, mint a maiak, az nem én lennék. Milyen az élet? Bonyolult! – L. László

Attól függ, honnan nézem. Az én szempontomból szép, egyre kerekebb. Cz. Balázs szempontjából, aki megörökölte a levetett nejemet, egyre tragikusabb. 🙂 – Ő. László

Fura. A kérdés maga is. Az élet olyan, mint egy régi gesztenyés, vagy egy fa benne: néhol tekervényes, néhol nyí­legyenes ágai futnak az égnek. Néha a legfontosabb ág szárad el, törik le, s van, hogy ez a veszteség nyitja meg a lehetőséget az új, még nagyobbá váló gallyak előtt. Egy biztos: minden egyes apró kis levele a Napot keresi, a fényre vágyik, örökkön-örökké. Talán az élet maga az út, az élet felé. Vagy csupán egy csokifagyi, ki tudja? – K. Zoltán

Komplex. Bonyolult. Jó. Szeretek élni. Kihí­vásokkal teli. Szép. Régebben volt, hogy nem akartam élni, de az mar nagyon régen volt. í‰rdekes. Az élet minden, mivel nem hiszek semmiben, ami utána jön. í‰s teljes, nekem semmi sem hiányzik belőle momentán, leszámí­tva egy kis cseresznyét meg epret, de arra sem kell már soká várni. – Cs. Cs.

Most, ebben a pillanatban, ha kitekintek az irodám ablakából, a válaszom az, hogy ragyogóan napos. Mintha a nyári Balatonon, a hátamon ringatózva élvezném a sugarait. Az életöröméit. Most minden jól van, ahogy van. Befogadok. A lágy hullámok alulról, a langyos szellő felülről simogatja a testem. ítfolyik rajtam. Vagyis inkább beleolvadok. Egyébként csak néhány pillanatig vontam ki magam a munkából e pár mondat kedvéért. Az én életem is zajlik, mint mindenki másé, összeköltözés, lakáskeresés és -vásárlás, két csodálatos gyerek életének támogatása, egy hozzánk közelálló ember betegsége, munkahelyi konfliktusok, tragédiák és komédiák, intrikák és pletykák, megoldandó feladatok nap, mint nap. Mindeközben a lelkem a Balatonon ringatózik. – T. Mária

Az élet egy megfoghatatlan amőba, folyton változik, nehéz benne kapaszkodót találni. Bekebelez. Elemészt. Szép lassan kiszárí­t. Letöri ambí­cióid, ellenállásával hiábavalóvá teszi kapálódzásaid. Kegyes: megmutatja határaid, de kegyetlen: neked kell eldöntened, mihez kezdesz ezekkel a határokkal. így az élet döntések sorozatává válik, mely egy pályát leí­rva konvergál az örök elmúlás felé. – M. Attila

Isteni! Van három tünemény gyermekem, egy poénos, nagy arc férjem, van munkám, hobbim, amiben kiteljesedhetek, mit kí­vánhatnék még? ANYA vagyok, imádok anyaként élni, lélegezni, imádom nézni őket, ahogy nap, mint nap egyre többek lesznek velem, általam, miattam (is). Fárasztó! Mert semmit sem adnak munka nélkül, és mert gyarló ember vagyok. Változatos! Mert nem tudhatom előre, mi vár rám egy új nappal. Isteni! Mert ember lehetek. – Név nélkül

Alapvetően szép! Csak egészség legyen és egy kis tűrhető kártyajárás. Mindenki tegye a dolgát, ehhez viszont az kellene, hogy mindenkinek legyen munkája. Jaj, és itt már kezdődik a politika… 🙂 – Név nélkül

Hümm, nekem ez a kérdés túl nehéz. – F. Anna

Lehetetlen megfogalmazni. 1 tönkre ment házasság, 1 riasztó orvosi diagnózis előtt, miközben szétvet a magány! – M. Ferenc

Az élet gömbölyű, gyönyörű. Néha szögletes és csúnya, de mégis nagyon ragaszkodok hozzá! – M. Zsuzsa

Egy van belőle. Van, akinek még ez az egy is sok. Ők tévednek. Néhányan gyökeresen meg tudják változtatni a sajátjukat, és ahányszor ez sikerül, ők annyiszor élhettek. Nekik van igazuk. Néha úgy érezzük, olyan rossz, hogy már csak jobb lehet. Néha attól félünk, olyan jó, hogy már csak rosszabb lehet. í‰s tényleg… – H. Oszkár

Mi a Te válaszod a kérdésre? Megtisztelsz, ha megosztod velünk!

Németh László, Gordio – Solution Focus Brief Coach

és a LinkedInen