Napjaink legfelkapottabb játéka a póker, sorra nyílnak az interneten is a kaszinók, ahová tízezrével özönlenek a vendégek – legtöbbször veszíteni. Sokáig. Kevesen vannak annyira kitartóak, hogy a sok tanulás után tényleges eredményeket érjenek el.
A pókerben a legfontosabb, hogy itt valódi ellenfelekkel játszik az ember, tehát számít a megszerzett tapasztalat. Aki most kezdene bele a pókerkarrierbe, annak sajnos nehezebb dolga van, mint azoknak, akik évekkel ezelőtt szálltak be a játékba, mert már ez a piac is egyre telítettebb.
Ráadásul vannak olyan eleve gazdag játékosok, akiknek nem számít, ha veszítenek, miattuk is nehéz a játék, tehát azt is ki kell találni, hogy hol száll be az ember.
Â
Egy dollárból kétmillió
Egy normális karrier úgy néz ki, hogy valaki már egy ideje játszik, és jól megy neki, akkor könyvekkel, valamint a pályatársak tanácsaival okosítja magát, ezek után pedig óvatosan belevág.
Ha van esze, az első 100 dollárját nem rögtön elveri, hanem egy úgynevezett bank roll management segítségével belövi, hogy ennek hány százalékát kockáztatja csak. Versenypókerben a nevezési díj ennek az 1 százaléka lehet csak, különben félő, hogy bukni fog, de ezt betartva végül akár több százszorosát is nyerheti a betett összegnek.
Szóval először párcentes alapon ajánlatos kezdeni, és akkor érdemes továbbmenni, ha a bank roll 50-szerese áll rendelkezésre, és így lépeget felfelé az ember lépcsőről lépcsőre. Egy lapunknak név nélkül nyilatkozó egykori újságíró kolléga pont azért hagyta el a pályát, mert két év alatt elérte azt a szintet, ahol már jövedelemnek tekinthető összegeket kezdett keresni, pedig akkor még csak napi két-három órát játszott. Látta, hogy érdemes még több időt szentelni a dolognak, és elkezdett csak ezzel foglalkozni. Ezen a szinten óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan lehet munkából játszani, ráadásul úgy, hogy ne okozzon függőséget?
A póker e tekintetben nem különbözik a többi szerencsejátéktól: aki hajlamos rá, az mindegy, hogy milyen játékot játszik. Egyébként nincsenek sokan, akik függők. Emberünk napi átlag 3–4 órát játszik, és olyan 2–3 órát fordít a tanulásra: fórumokat olvas, oktatóvideókat nézeget, másokkal konzultál, így napi 6–7 órát törődik vele, de ezt munkának tartja. Sokszor nincs is kedvem játszani, de mivel munka, ezért rábírom magam, kivéve, ha nagyon nem megy a játék – nyugtat meg minket.
Millió összetevője van ennek a sportnak, és ezekre mind figyelni kell, különben nem lehet belőle megélni. Ha mégis belevágna valaki, fontos tudnia, hogy nem érdemes például a havi bevételt nézni, mert változik mindig, de éves szinten már mérhető az eredmény, amely akár több millió forintra is rúghat.
Volt pályatársunk utolsó mínuszos hónapja tavaly májusban volt, átlagban pedig 70-30 százalékban szokott nyerni a játékon.
Â
Az élő példa
Koroknai András, aki nemrég megnyerte a World Poker Tour Los Angeles-i főversenyét, mindezeket a lépcsőfokokat végigjárta az első kivételével, ő free-roll versenyeken indult, és küzdötte fel magát a legjobbak közé öt és fél év alatt. Ennyi online játék után is nagy kockázatot vállalt, amikor belevágott az élő versenyekbe, mert saját bevallása szerint is keveseknek adatik meg akkora szerencse, hogy megüssék a főnyereményt. Bécsben ült asztal mögé legelőször, a harmadik évében, ott versenypókert játszott (ahol szerinte csak az első hely lehet az elfogadható), itt nyolcadik lett, és pénzügyileg jól jött ki a dologból, de innentől nem volt megállás, elkapta a versenyszellem.
Ez az a szint, ahol a professzionális játékosok elkezdenek specializálódni, Koroknai András fő profilja a cash game lett, abban szerzett nagyfokú rutint – ha lehet ilyenről beszélni ebben a sportban. A nagy nyeremény után azt hihetnénk, hogy a debreceni játékos élete csupa derű, de majdhogynem ellenkezőleg: pont az okozhat nehézséget neki, hogy alulmotivált lesz az eddigi tétjeire, így nem biztos, hogy folytatja az online játékot, de versenyekből próbál még többet összehozni, illetve olyan virtuális vetélkedőkre benevezni, ahol még érzi a megmérettetést.
Réz B. Gábor
