Voltunk (vagyunk, leszünk) már úgy néhányan, hogy baromira unjuk a banánt a munkahelyen, s a legszívesebben jó nyugis (és nyugdíjas) vasutas állásba mennénk, ráadásul családostul ingyen vonatozhatnánk. Csakhogy akkor hajnali ötkor kellene kelnünk, s dolgozhatnánk akár három siktában.
Hihetetlen, de az emberek több (globális szinten) mint fele elégedetlen a munkájával, s a legszívesebben ott is hagyná munkahelyét. Ennek ellenére – mint ahogy az Accenture felmérése kimutatta – csak kevés szakember tervezi, hogy faképnél hagyja a munkáltatóját. A felmérésben részt vevő nők és férfiak szinte azonos, 57, illetve 59 százaléknyi arányban elégedetlenkednek, ám összességében több mint kétharmaduk mégsem keres aktívan más munkát. Ők a rugalmas munkafeltételekkel érvelnek a maradás mellett. Hát, ha ezzel le lehet kenyerezni őket…
Karrierrekedés
Tény azonban, hogy az elégedetlenkedők karrierje valamilyen formában megrekedt. Fő ok a lehetőségek vagy a világos karriertervezés hiánya a válság miatt, de akadnak szép számmal olyanok is, akiknek szakmai pályája állítólag a családi kötelezettségek miatt futott holtvágányra. A felmérés szerint 42 százalék mondta azt, hogy gyakran áldoz a családdal töltött időből a siker érdekében, és 41 százalék szerint a karrierkövetelmények negatív hatással vannak a családi életükre. Ugyanakkor a válaszadók ugyancsak több mint kétharmada arról számolt be, hogy mindig vagy szinte mindig meg tudja őrizni a munka és a magánélet közötti egyensúlyt.
Ám a karrierfejlődéshez fontos tulajdonságok is szükségesek. Ezek közé leggyakrabban a következőket sorolták: önbizalom, személyi készségek és nagy munkabírás. Mindemellett azért nem árt néhanapján egy kis karrier-tanácsadás; a válaszadók körülbelül egyharmada arról számolt be, hogy a munkatársaktól vagy a családtagoktól kapnak ilyen tanácsokat.
|
Micsoda különbség! |
|---|
|
A cikkben emlegetett rugalmas munkaidő nem keverendő össze a kötetlen munkaidővel. Előbbi bármilyen beosztású dolgozóra vonatkozhat, az utóbbi munkaforma azonban szinte kizárólag a vezetőkre vagy a projekt alapú munkákat végzőkre jellemző. Sokszor azonban az álláshirdetésekben ígért kötetlen munkaidő nem mindig fedi a valóságot: ügynöki munkánál sokszor napi 10-12 órás munkából lehet csak megélni. Ezzel szemben egy szoftverfejlesztőnek rossz esetben akár több teljes napjába, viszont jó esetben csak egyetlen órájába telik, hogy „megvilágosodván” rájöjjön egy probléma helyes megoldására. |
Vállalati segédlettel
Persze, az elégedetlenek is tesznek azért különböző lépéseket a karrier aktív menedzselése érdekében, beleértve más szerepkör vagy felelősségi kör elvállalását, több képzést vagy oktatást, valamint a túlórázást. Ezt, az Accenture szakértői szerint, a vállalatoknak is célszerű támogatniuk, és világosan meghatározott karriert kell biztosítaniuk az embereiknek, beleértve az innovatív oktatást, a vezetői képességek fejlesztését és az előrelépési lehetőségeket.
Hát igen, a munkatársak különböző módokon határozzák meg a sikert, kialakítják a saját megközelítésüket, és személyes igényeiket a sikervágyukhoz igazítják. Ez viszont a munkáltatók számára jelent kihívást. El kell gondolkodniuk, miként segítsék a munkatársakat abban, hogy karrierjük során átfogóan integrálják szakmai és magánéleti igényeik teljes spektrumát.
Összeállította: Mártonffy Attila
