Manapság sok stressznek van kitéve az ember munka közben. A megnövekedett bizonytalanság, a romló munkafeltételek, a szervezeten belül keletkező feszültségek együttesen kiégéshez vezethetnek.
Lelki, érzelmi megterheltség, stressz, kimerülés, ingerültség, reményvesztettség, tehetetlenség, a kiúttalanság érzése. Kipihenhetetlen fáradságérzés, testsúlyváltozás, gyakori megbetegedések, alvászavar, krónikus szorongás, kényszerképzet, táplálkozási zavar stb. A szakirodalom e tünetegyüttest kiégésnek (burnout szindrómának) nevezi, és minden olyan hivatásban előfordulhat, ahol az emberekkel folytatott közvetlen kommunikáció jelentős szerepet tölt be.
Szakemberek szerint húsz év múlva ez a jelenség első helyen állhat a halálozási listán. S ami a legszomorúbb, hogy míg három évtizeddel ezelőtt az ötvenes éveik végén járó munkavállalók között találkozhattunk kiégett emberekkel, manapság 27–30 év közötti, magasan képzett fiataloknál is előfordul.
Számos okra vezethető vissza a kiégés. Ilyen többek között a teljesítménymérés (kontroll), a visszajelzés, a megerősítés hiánya a munka során, az alacsony jövedelem, az extra igénybevétel melletti nagy felelősség, a gyakori válsághelyzet, a korlátozott előrelépési lehetőség. Csak tetézi a bajt, ha elégtelen az adminisztratív támogatás, illetve túlzott adminisztratív terhek nehezednek ránk – idéz „Módszertani kézikönyv coachoknak és coachingszemléletű vezetőknek” című könyvéből Komócsin Laura business coach.
Megelőzés
Ha jó egy munkahelyi közösség, s szemfüles a főnök (feltéve, ha éppen nem őrajta van a kiégés sora), akkor időben észre lehet venni, amikor egy kolléga elindult a rossz úton, s el lehet indítani a kezelést. A legjobb azonban a megelőzés, amiben fontos tényező a foglalkozásválasztás átgondolása. Ebben a fázisban is nagy segítség lehet egy coach. A motivációk tudatossága döntő, hiszen ha nem a valós szükségleteinkre válaszolunk az adott tevékenységgel, akkor azok nem is elégülhetnek ki, és belső feszültséget okozva továbbra is hatnak ránk.
Azzal is elkerülhetjük a kiégést, ha 5–7 évente szakmai szerepet váltunk, esetleg alkotó időszakokat iktatunk be. Az a szervezeti kultúra, amelyben a személy a munkájával kapcsolatban megélheti saját fontosságának, jelentőségének érzését, kisebb eséllyel termel kiégett munkatársakat. Fontos a munkatársaknak megadni az autonómiát, a szakmai fejlődés lehetőségét, az anyagi és erkölcsi megbecsülést.
Megállítás
A kiégés folyamatának megállításában a szellemi beállítottság megváltoztatása a legfontosabb. Tisztáznunk kell magunkban, melyek azok a problémás területek, ahol sikertelenséget élünk meg. Meg kell figyelnünk, melyek azok a helyzetek, amelyekben a túlterheltség jelei mutatkoznak, rá kell szánni magunkat a munkahelyi, illetve a magánéleti problémák tisztázására.
Érdemes felülvizsgálni a mindennapi rutinjainkat is, s esetleg próbáljunk ki új módszereket. Szakítsunk időt a számunkra fontos örömök átélésére, pihenésre, kikapcsolódásra. A pihenőidőt tudatosan építsük be a napi, illetve heti programjaink közé, a hosszabb szabadságot pedig úgy érdemes kialakítani, hogy valóban regenerálódást eredményezzen.
Mártonffy Attila
