A magyar gazdaság egyik legnagyobb baja az alacsony foglalkoztatottság. Pedig az alternatív, atipikus foglalkoztatási formák lehetővé tennék a rugalmasabb munkavégzést és a munkaerőpiac bővülését.
Az atipikus foglalkoztatási forma általában rövidebb vagy kötetlenebb munkaidejű foglalkoztatást jelent, esetleg nem írják elő a személyes jelenlétet – mindenesetre olyan feltételeket teremtenek, amelyek mind a munkaadó, mind a munkavállaló számára előnyösek lehetnek.
A munkáltató költségeket takaríthat meg, illetve szabadabban gazdálkodhat a rendelkezésére álló munkaerővel, a másik oldalon viszont olyan munkavállalók is munkalehetőséghez juthatnak, akik egészségi állapotuk vagy élethelyzetük miatt másként nem jutnának keresethez.
Van hova fejlődni
A bizonytalan piaci viszonyok elméletileg kedveznek az atipikus munkavégzési formák terjedésének; a csökkenő munkaerőigény, a magyar munkakultúra (és némiképp a törvényi szabályozás) viszont ez ellen hat. Magyarország még mindig messze elmarad az uniós átlagtól az atipikus foglalkoztatási formák terén. Ezek között hazánkban a határozott idejű munkaszerződés a legnépszerűbb (a munkavállalók 7,3 százaléka dolgozik ebben a formában), míg az unióban kétszer annyian (14,5 százalék). Különösen nagy a lemaradás a részmunkaidős foglalkoztatás esetében: ez a szám Magyarországon 4 százalék körül van, az EU-ban viszont 17,7 százalék.
A nehéz helyzetbe került cégek vezetői számára sok esetben az elbocsátás jelenti az elsődleges és leggyorsabban megléphető költségcsökkentési formát. A leépítéssel valóban hatékonyan lehet spórolni, mégis érdemes alaposan átgondolni az esetleges alternatívákat.
|
Atipikus munkavégzési formák |
|---|
|
A nagyobb leépítéseknek gyorsan híre megy, nagymértékben rontja a cég hírnevét, piaci megítélését. Másrészt a kulcsemberek megtartásának fontosságát nem kell külön hangsúlyozni: a már kiképzett, bevált, tapasztalt munkaerő elvesztése nagyobb kárt képes okozni, mint a megtartása; az elbocsátás utáni feltöltés költséges gyakorlat, és veszélyes lenne azt hinni, hogy a gazdaság beindulásakor könnyedén pótolhatók a dolgozók, gyorsan visszavehetők a korábban elküldöttek.
Ráadásul ha a munkavállalók látják, hogy a cég mindent megtesz a dolgozók megtartásáért, az növeli lojalitásukat, és könnyebben elfogadják az egyéb, őket hátrányosan érintő lépéseket.
Van alternatíva
Ilyenkor érdemes választani az alternatív lehetőségek közül, amelyek középtávon is megoldást kínálhatnak. Számítógéppel végezhető munkák esetében szóba jöhet a tényleges távmunka, amikor a dolgozó teljes egészében otthonról végzi munkáját, és ezzel a fizikai munkahelye felszámolható.
A „job sharing” (munkakör-megosztás) a délelőtti és a délutáni műszakok váltását jelenti, ilyen értelemben a részmunkaidős foglalkoztatás egy fajtája. Nehézsége, hogy meg kell állapodni a közös munkakörért viselt felelősség megosztásában és a közös munka kisebb zökkenőket is okozhat.
Schopp Attila
