Újítani próbált, más irányba elvinni a színház működését, de nem volt rá elég pénz, félmunkát pedig nem akart végezni.
Verebes István kalandor típusnak tartja magát; ha végigszaladunk tarka-barka szakmai életútján, világosan kiderül, hogy szinte nincs is olyan munkakör a hazai kulturális- és médiatérben, ahol ne alkotott volna maradandót. Mint mondta: döntéseiben kifejezetten inspirálja a kockázat, s egyáltalán nem fél a bukás lehetőségétől, mert meggyőződése, hogy a kudarcokból sokkal inkább lehet tanulni, építkezni. És bár gyakran megesik vele, hogy amibe belekezdett, azt a csúcson igyekszik befejezni, viszont félmunkát nem szívesen végez, s többek közt ezért is jelentette be távozási szándékát a Mikroszkóp Színpad utódjaként ismeretes Kabaré24 színházigazgatói székéből. A színházzal kapcsolatos célkitűzéseit ugyanis a rendelkezésre álló anyagi támogatás mértéke tulajdonképpen ellehetetlenítette. „A mi jelenlegi fenntartóink jóhiszemű emberek, de fogalmuk sincs arról, hogy egy színház miképp működik… Döntéseket és rendelkezéseket hoznak, de azt sem tudják, hogy mennyibe kerül egy százas szög!” – magyarázta Verebes István.
Döntésének természetesen más okai is vannak. Egész egyszerűen nem tud azonosulni azzal, ami ma Magyarországon a kulturális térben folyik. Szerinte a „régi” nagyok kivétel nélkül végigjárták az elismertséghez vezető szamárlétrát. Ehhez képest ma ránéznek valakire: csinos nő, jól mutat a képernyőn, ő lesz a „showman”. Használják, kidobják és jön a következő. Szerinte ugyanez megy a médiában, de a színház világában is. Nem is színészeknek, hanem színpadon lévő személyzetnek hívja őket. Verebes István csalódottságát fejezte ki a hazai kulturális politikával kapcsolatban, amely szerinte a valódi értékeket figyelmen kívül hagyva, mindent megpróbál egy kalap alá venni. „Tévedtem a tekintetben, hogy ezt a műfajt mások is fontosnak tartják” – tette hozzá.
Hasonlóképpen csalódott a kereskedelmi televíziózásban is, habár állítja, maga is a pénzért csinálta. „Persze amikor ezt mondom, sokszor meglepődnek az emberek. Úgy csinálnak, mintha mindenki kereszteslovagként dolgozna mindenhol, nem pedig zsoldosként. Ha nem fizetnek, nem dolgozom. Habár ez Magyarországon valamiért cinikusnak tűnik” – mondta Verebes István, aki egyébként pont e témában írta első regényét is. Az Ornél első olvasatra a kereskedelmi tévék, a bulvármédia görbe tükrét mutatja, a kisregény valójában több ennél: egy fényképész sorsán keresztül beszéli el a „rendszerváltó” kisember hamis, üres sikertörténetét.
Bár nem szokása megmásítani döntéseit, ha mégis lenne rá lehetősége, keményebb színházigazgató lenne.
„Gyakran elkövettem azt a hibát, hogy a döntéseimet emocionális, nem pedig szakmai alapokra helyeztem. Mindig is bajom volt a hatalom gyakorlásával, de belátom, hogy olykor sajnos kegyetlenebbnek kellett volna lenni” – tette hozzá a nyáron leköszönő színházigazgató.
Miski Gábor
