„A mesterséges intelligencia elveszi a munkánkat!” Ezzel és ehhez hasonló félelmekkel gyakran találkozhattunk az elmúlt néhány évben, de szerencsére megjelentek a mérsékeltebb üzenetek is: ezek szerint az MI nem elvesz csak átalakít. Persze ehhez nekünk is alkalmazkodni kell, de hogyan?
◼︎ Ki az új kolléga? Nem: MI az új kolléga!
A német író, Erich Kästner 1931-ben jelentette meg „Május 35.” című szatirikus regényét. Ebben Konrád, a főhős kisfiú sokféle szürreális kalandot él át, ezek egyike az, amikor olyan gazdagok közé kerül, akik számára már mindent automatizál a modern tudomány. A gépek az emberek helyett dolgoznak, még az ételt is egész a szájukig viszik, és a házak is sétálnak a tulajdonosaikkal, hogy nekik ne kelljen felkelni sem az ágyból. Sokféle scifi találgatta még, hogyan segítenek majd a számítógépek és a robotok könnyebbé tenni az életet – ehhez képest a mesterséges intelligencia legújabb, valóságos hulláma kissé másféle hatással van a társadalomra.
Gépies társalgás
A számítástechnikai eszközök és szoftverek jó ideig csupán az emberi munka megkönnyítői voltak, a gondolkodás, tervezés, kreativitás megmaradt humán privilégiumnak, amelyen a PC-k, az okostelefonok és az internet csupán gyorsítottak és könnyítettek. A mesterséges intelligencia azonban már egész feladatsorokat képes átvenni az emberi munkaerőtől, amire már konkrét példák is akadnak.
Egyre terjednek például az emberi kommunikációt imitáló mesterséges asszisztensek, amelyek képesek többek között átvenni egy vállalat telefonos ügyfélszolgálatát. Megértik a hagyományos megfogalmazású kérdéseket, beszélt nyelvi formában tudnak válaszolni, és akár ügyintézési feladatokat is elvégezhetnek. Intelligens chatbot segítheti a webáruházak látogatóit a legjobb termékek megkeresésében, az árak összehasonlításában, és egy teljes rendelési folyamatot is lefolytathat anélkül, hogy akár egyetlen emberi munkatársnak be kellene lépnie.
Hasonló megoldások az élet egyre több területén megjelennek: gyártási folyamatokat vezérelnek, logisztikai rendszereket kezelnek, üzleti statisztikák alapján folynak bele a tervezésbe és befektetési stratégiákat állítanak össze. Ez alapján tehát mondhatjuk, hogy munkát vesznek el az emberektől – de távolabbról nézve ez nem feltétlenül igaz.
A változás újabb lépcsőfoka
Ha visszanézünk a történelemben, hasonló átalakulások mindig is voltak. A szakócakészítők munkája ellehetetlenült az első rézeszközök megjelenésekor, ahogy a patkolókovácsok és „szíjjártók” számára is egyre kevesebb babér termett, ahogy elterjedtek a gépjárművek. A világ változik, de aki képes megérteni, hogy lehet vele együtt változni, azt nem tiporja el az új világ.
Napjainkban az emberi munkaerő átcsoportosításának két fázisával kell foglalkozni. Az egyik ezek közül azokat érinti, akik már rendelkeznek olyan szakmával, amelyet részben vagy egészben feleslegessé tesz a gyorsabb, hatékonyabb és bizonyos esetekben olcsóbb MI alkalmazása. Ez azonban, főleg az algoritmusok jelenlegi tudása mellett, még nem azt jelenti, hogy emberekre nincs szükség.
Az ügyfélszolgálatos robot egyszerű kérdéseket ugyan megválaszol, de ha a hívó valamilyen komplexebb problémával áll elő, kevés az előre beprogramozott tudás. Ez az emberi munkaerő szempontjából akár jó hír is lehet, hiszen végre nem kell azzal vesztegetni az időt, hogy naponta ugyanazokra az egyszerű kérdésekre válaszolnak. „Igen, tényleg 9990 forint.” „Nem, az akció lejárt.” „Igen, önnek jár a kedvezmény.” Viszont ha valaki azzal telefonál, hogyan lehetne összevonni a család különféle előfizetéseit, ráadásul a költözés után erősebb internetre is szükség van, és apropó, szükségük volna tanácsra, milyen új eszközökkel kompatibilis a legfrissebb router, azt már kreatívan, érzékenyen, emberien kell megválaszolni. Nem is beszélve arról, hogy korábban minden ügyfél ugyanabban a virtuális sorban várakozott, miközben ötvenhetedszer indult újra a „Für Elise”. Egy jól megszervezett hibrid ügyfélszolgálaton gyorsabban halad a sor, hiszen az automatikusan intézhető ügyek a gépi segédeken futnak át.
Ha egy üzleti folyamatot átruházunk az MI-re, ettől még meg kell tartani az értékes emberi munkaerőt, többek között a kreativitásuk, empátiájuk, emberi tapasztalataik, komplex feladatmegoldó képességeik miatt. A rendszert úgy kell kialakítani, hogy a gép és az ember közös feladatkörben, egymást kiegészítve működhessen.
Egyre több kép- és videógeneráló megoldást látunk, lassan a zenei MI-k is túllépnek a gyerekbetegségeken, de ettől tényleg nincs többé szükség fotósra, videóvágóra, zenészre? Dehogynem, legfeljebb máshogy. A kreatívnak nevezett algoritmusok egyike sem képes ugyanis önállóan „alkotni”, hanem meglévő adatokból, mások által írt, festett, leforgatott darabkákból állítanak össze újat (vagy újszerűt). Az igazán eredeti alkotásokhoz továbbra is kell az ember, ráadásul, ahogy más területen sem tévedhetetlen a mesterséges intelligencia, így itt is megjelenik egy új munkakör: az „MI-idomáré”.
A digitális bébi hús-vér csősze
Érdemes hosszabb távon kezelni az MI által behozott változásokat. A már meglévő szakmákban a fenti példák alapján eltolódnak a hangsúlyok, és meg kell találni az emberek számára az igazán kreatív, a gépet támogató feladatköröket. De a jövőre már most gondolni kell, ez pedig az oktatás feladata. Az MI által végezhető tevékenységek helyett lassan át kell billenteni a hangsúlyt új tudásformákra, amelyek új munkavállalói kört teremtenek.
Az előbb „MI-idomárnak” neveztük, a szaknyelvben „eticistának” hívnak egy szakmát, amely a közeljövő egyik slágere lehet. Eticista az a szakember, aki érti, mit tud és mit nem tud a gép, képes megállapítani egy MI által írt szakmai cikkről, hogy valóban eredetinek számít-e és nem csak korábbi szövegek összeollózott halmaza. Átlátja azt, hogy egy algoritmus alkalmazása egy bizonyos területen valóban hasznos-e mindenki számára. Az ilyen szakértők lesznek a megfelelői azoknak, akik annak idején a gyalogos és lovas közlekedés alkonyán a megjelenő gépjárművekre fókuszálva megalkották és azóta is alakítják a KRESZ-t.
Szintén slágerszakma lesz azoké, akik a gépeket tanítják. Láthatjuk ugyanis, hogy az MI nem mindenható, a ChatGPT is csak mellébeszél, ha nem a megfelelő kérdéseket tesszük fel, nem a megfelelő formulákat használjuk. Az algoritmusokat speciális feladatra tanító szakemberek, valamint az MI működését folyamatosan alakító, az igények és tapasztalatok szerint bővítő vagy épp korlátozó „adatzsokék” előtt fényes jövő állhat.
Feladatok a küszöbön
Jelenleg egy olyan világban élünk, ahol az MI által nyújtott jövőt már látjuk, de még a legtöbb területen épp csak az ajtóban állunk. A döntéshozók előtt első körben az a feladat áll, hogy az újfajta gépi megoldásokat valóban hatékonyan építsék be az üzleti folyamataikba, valamint felkészítsék az alkalmazottakat arra, hogy saját munkakörükben milyen változásokat okoz mindez – de mindezt a lehetőségek felől közelítsék meg.
A kommunikáció kiemelten fontos: mik azok a funkciók, amelyekkel mostantól nem kell törődni? Melyek azok az új tudnivalók, amelyeket el kell sajátítani? Hol végződik majd a gép feladata egy folyamatban, milyen „munkadarabot” adnak át az emberi kollégáknak, és hogyan kell azt végleges formába önteni?
Ez nem megy egyik pillanatról a másikra, tehát senki ne várjon csodát, miszerint az MI majd egy csapásra mindent megold. Kezeljük inkább úgy, mint egy új kollégát, akinek a meglévő csapatba kell beilleszkednie: ilyenkor az érkezőnek és a már ott lévőknek is alkalmazkodnia kell egymáshoz, hogy közösen jobbra és többre legyenek képesek, mint azelőtt.
