Nem megy az elmozdulás

43,8 pont a lehetséges százból, ami közel 10 százalékpontos elmaradás az EU-átlagtól, ezzel pedig a 22. hely a 27 uniós tagállam között – ezek az idei DESI-jelentés legfőbb megállapításai Magyarország digitális fejlettségéről. Gyakorlatilag minden téren történt előrelépés, ám az ország nagyjából az EU átlagával együtt mozgott, így továbbra is csak bizonyos szűk területeken, elsősorban az infrastruktúrában sikerült felülmúlni az átlagot.

◼︎ Digital Economy and Society Index (DESI) 2022

A jelentés nemcsak az egyes tagállamok teljesítményét vesézi ki, hanem az unió egészét tekintve is több kritikus észrevételt fogalmaz meg. Eszerint a legtöbb tagország ugyan halad előre a digitális transzformációban, de bizonyos kulcsfontosságú technológiák – például a mesterséges intelligencia és a Big Data – adaptációja még mindig rendkívül alacsony a vállalkozások körében, még az éllovasok esetében is. A digitális készségek elégtelen szintje a lakosság körében a jövőbeni fejlődést hátráltatja, mélyíti a digitális szakadékot és növeli a lemaradás kockázatát, ahogy mind több (és sokszor már kulcsfontosságú) szolgáltatás csak online érhető el. Ugyancsak további erőfeszítésekre van szükség a szélessávú infrastruktúra még teljesebb körű kiépítésében, elsősorban az 5G terén.

A digitális fejlettség terén továbbra is dominánsak az északi országok. Az első négy sorrendje Finnország (69,6 pont), Dánia (69,3 pont), Hollandia (67,4 pont) és Svédország (65,2 pont), amelyek mind legalább tíz ponttal múlják felül az 52,3-as uniós átlagot. A sor túlsó végén Lengyelország (40,5 pont), Görögország (38,9 pont), Bulgária (37,7 pont) és Románia (30,6 pont) áll.

Megnézték a jelentés összeállítói azt is, hogy az elmúlt öt év távlatában mely országok tudták a legnagyobb mértékben csökkenteni lemaradásukat, és melyek azok, amelyek az átlag alatt fejlődtek. Ebből kiderül, hogy Magyarország a maga nem egészen 9 százalékos éves fejlődésével gyakorlatilag csak az EU átlagát hozta, ezért nem is sikerült érdemben előrelépnie. A leginkább túlteljesítő országok között van Olaszország, Írország és Lengyelország, míg az átlagnál sokkal lassabban nőtt (az egyébként magasabb szintről induló) Lettország, Luxemburg és Észtország. Figyelemre méltó, hogy az öt évvel ezelőtt is élenjárónak számító Finnország, Dánia és Hollandia tempója mindig az EU átlag fölött volt, így előnyüket még növelni is tudták a többiekhez képest.

Pénz pedig lenne

Kitér arra is a DESI-jelentés, hogy milyen jelentősége van a digitális felzárkóztatásban az uniós helyreállítási és ellenállóképességi eszköznek (RRF-nek). A pénzügyi konstrukció 325 milliárd euró támogatást és 165 milliárd euró kölcsönt kínál a tagországoknak, hogy növelhessék gazdasági ellenállóképességüket és innovációs potenciáljukat. A 27 tagország közül már csak Dánia és Magyarország benyújtott tervezetét nem fogadta el az EU Tanácsa, miközben 21 tagország már kapott előleget, öt pedig már le is hívta a támogatások első részletét.

A feltételek szerint a tagországi tervek legalább 20 százalékát kell a digitális átállás támogatására, illetve az abból fakadó kihívások kezelésére költeni. Az elfogadott tervekben ez az arány általában 20-27 százalék között van, de például Ausztria és Dánia a nekik járó összeg több mint felét, 53 százalékát fordítaná digitalizációs célokra. Összességében 127 milliárd euróról van szó a 25 tagállamban; a tervek szerint ennek 13 százaléka menne nagy sebességű hálózatok építésére, 37 százalék a közszolgáltatások fejlesztésére, 19 százalék a vállalkozások (különösen a kkv-k) digitalizációjára, 17 százalék a digitális készségek fejlesztésére, 14 százalék pedig kutatásokra és a fejlett technológiák alkalmazására.

Az emberen múlik

Nem kérdés, hogy a digitalizációt semmilyen szempontból nem lehet sikerre vinni megfelelő képzettségű felhasználói bázis nélkül. Elektronikus közszolgáltatásokat csak digitálisan írástudó állampolgárok képesek igénybe venni, de a munkahelyek digitalizációja sem képzelhető el a számítógépet és szoftvereket készségszinten használni képes dolgozók nélkül.

Az EU 2030-ként azt tűzte ki célul, hogy a lakosság 80 százaléka rendelkezzen legalább alapvető digitális készségekkel. (Lásd „A DESI és a digitális évtized című” keretet!) Ehhez képest most 54 százaléknál jár a kontinens, és csak Hollandia vagy Finnország közelíti meg a célt (79 százalék). Nem meglepő módon a demográfiai jellemzők erősen befolyásolják a digitális készségeket. A 16-24 évesek 71 százaléka és a felsőfokú végzettségűek 79 százaléka rendelkezik ilyen képességekkel. Velük szemben az 55-74 évesek között csak 35 százalék azok aránya, akiknek vannak alapszintű számítógépes ismereteik, mint ahogy a vidéki lakosság ismeretei is elmaradnak a városiakétól (46 százalék szemben a 61-gyel).

Nem áll jól Európa az ICT-munkavállalókat tekintve sem. 2030-ra az EU célja, hogy 20 millió ember (a teljes munkaerő 10 százaléka) dolgozzon a szektorban – jelenleg 8,9 millió (4,5 százaléknyi) embert foglalkoztat az ICT-szektor. A legtöbben Németországban dolgoznak (2 millióan), de Francia- és Olaszországgal együtt a három tagállam az EU ICT-szakembereinek több mint 40 százalékának ad munkát. A jelentés szerint ugyanakkor, ha marad a mostani növekedési ütem, nem sikerül elérni a 2030-as célt.

A humán területen Magyarország elmarad az uniós átlagtól. Az ország a 23. helyen áll, pontszáma 38 a 46 pontos uniós átlaggal szemben. Az emberek kevesebb mint negyede, 24 százaléka rendelkezik alapszintű, és további 25 százaléka ennél magasabb szintű digitális készségekkel. A digitális tartalom előállítására alapfokon a magyarok közel 60 százaléka képes, ami viszont megint csak a 23. hely eléréséhez volt elegendő. Az ICT-szakemberek aránya az összes foglalkoztatott között 3,9 százalék, és az utánpótlás sem látszik igazán biztosítottnak, mert a diplomásoknak csak a 3,1 százaléka folytatott ICT-vel kapcsolatos tanulmányokat.

Infrastruktúra: ahol kisebbek a gondok

A DESI négy fő dimenziója közül mindig is az infrastruktúra és az ahhoz kapcsolódó területek voltak azok, ahol Magyarország az EU-átlagnál jobban teljesített, sőt, időnként kimondottan az éllovasok között volt. Nincs ez másképp idén sem. Bár a fő dimenziót (angolul connectivity-t, magyarul internet-hozzáférést) tekintve elmaradunk az EU-átlagtól (amely 59,9 pont), a 13. helyezés és az 57,6 pontos mutató egyáltalán nem mondható rossznak.

Még rózsásabb a kép, ha a konkrét indikátorokat nézzük. A szélessávú (legalább 30 megabit/másodperces letöltési sebességet kínáló) internetlefedettség 96,7 százalékos, ami a 8. legjobb az EU-ban, de itt már csak tized százalékpontok döntenek az egyes helyezésekről. A lefedettséget elég jól ki is használják a magyar háztartások: 83,3 százalékuk fizet elő ilyen szolgáltatásra, szemben az EU-átlagot jelentő 77,8 százalékkal, de minél fejlettebb technológiákat nézünk, annál jobban áll az ország.

A legalább 100 megabit/másodperc sebességű kapcsolatok terén ötödik Magyarország: a háztartások 61,5 százalékában van ilyen internetelérés (az EU-átlag alig haladja meg a 40 százalékot). A legalább 1 gigabit/másodperces internetelérés a magyar háztartások 21,8 százalékában található meg, amivel Franciaország kivételével mindenkit messze maga mögé utasít az ország: a franciáknál ez az arány 26,7 százalék, míg az EU-átlag 7,58 százalék.

Kevésbé kedvező a kép, ha a mobilellátottságot nézzük. A 4G-re a DESI már nem sok szót veszteget, a lefedettség egész Európában teljesnek mondható. Az 5G bevezetésében már kicsit lassabb a kontinens. A lakott területek kétharmadán volt elérhető az 5G hálózat 2021-ben, a legmagasabb (90 százalék feletti) arányt Olaszország, Dánia és Hollandia érte el. Magyarország az utolsó harmadban helyezkedik el, 18 százalékos lefedettséggel. Jobban állunk, ha azt vizsgáljuk, hogy a kimondottan 5G-re szánt frekvenciaspektrumok (700 MHz, 3400 MHz, 26 GHz) mekkora részét osztották már ki. Itt már hat ország gyakorlatilag a teljes spektrumot kiosztotta, a magyar 60 százalék a középmezőnybe tartozik. A mobil szélessávú szolgáltatásokra a felnőtt lakosság több mint 84 százaléka fizet elő, ami csak minimálisan marad el az európai átlagtól.

Vállalkozások digitalizáltsága: ez a fájó pont

Egyetlen DESI-dimenzió tekintetében sem áll olyan rosszul Magyarország, mint a vállalati szektor digitalizáltságában. Ezen a téren 26,1 pontot szerzett az ország a lehetséges 100-ból, és a 25. helyen áll, csak Romániát és Bulgáriát megelőzve. A dimenzióban azt vizsgálja az EU, hogy milyen digitális technológiákat használnak a vállalatok. Ezek között szerepelnek olyan mutatók, hogy használják-e a közösségi média legalább két fajtáját, felhőszolgáltatást, vállalatirányítási rendszert, rendelkeznek-e CRM-rendszerrel, de azt is megnézik, hogy alkalmaznak-e bármilyen mesterségesintelligencia-technológiát. Különös hangsúlyt fektetnek a kkv-k e-kereskedelmi tevékenységére: forgalmazzák-e termékeiket online módon a saját országukban és nemzetközi szinten, illetve bevételeik milyen aránya származik ebből.

Különösen a kisvállalati digitalizáltság mutat lesújtó képet Magyarországon. A hazai kkv-k 18 százaléka használja legalább alapszinten az ICT kínálta eszközöket (ez szintén a 25. helyet jelenti), miközben az uniós átlag 55 százalék, a legjobbak (Svédország, Finnország) pedig már meghaladták a 80 százalékot, a 2030-as uniós célkitűzés pedig a 90 százalék. A gyenge teljesítmény azért különösen szomorú, mert a kkv-k a magyar gazdaság meghatározó szeletét adják, így hatékonyságuk, versenyképességük javítása a modern technológiák révén az egész gazdaságra jótékony hatást gyakorolna.

Bármelyik indikátort nézzük (Lásd a „Magyar vállalkozások digitalizáltsága” táblázatot!), a magyar kis- és középvállalatok meglehetősen gyengén teljesítenek. A vizsgált tucatnyi technológia és megoldás közül az összes, 10 főnél többet foglakoztató vállalat több mint 60 százaléka maximum csak hármat használ, így nagyon alacsony a digitális intenzitásuk. A magas vagy nagyon magas intenzitásúak közé (ahol már 7-12 vizsgált technológiát alkalmaznak), a magyar vállalatok alig 10 százaléka került be. A képet csak az e-kereskedelem javítja, ahol a határokon átnyúló kereskedelem kivételével a hazai vállalkozások megközelítik az európai átlagot.

Digitális közszolgáltatások: az igény jelen van

A digitális közszolgáltatások tekintetében a fő mutatók vegyes képet mutatnak. Magyarország 57,4 pontot ért el, ami a 21. helyhez volt elegendő. Jelentős előrelépés történt az e-kormányzat keresleti oldalán: 2021-ben az internethasználók 81 százaléka vett igénybe online közigazgatási szolgáltatásokat, szemben a 2019. évi 64 százalékkal, és ezzel jócskán meghaladta a 65 százalékos uniós átlagot. (Érdekesség, hogy ebben a mutatóban Németország jócskán lemaradt, csak a 24. helyen áll.)

Ugyanakkor még viszonylag alacsony a teljes ügyintézési folyamat digitalizáltságának mértéke, legyen szó az állampolgárokról vagy a vállalkozásokról.

A jelentősebb eseményekhez, élethelyzetekhez, vállalati történésekhez kapcsolódó adminisztratív teendőknek egyelőre csak szűkebb köre intézhető teljesen online módon, ami az uniós mezőny hátsó harmadába száműzi Magyarországot.

A magánszemélyeknek szánt szolgáltatások között 64,4 pontot ért el az ország (22. hely), míg a vállalkozások számára nyújtott szolgáltatásoknál a 74 pont a 23. helyre volt elegendő. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi mutató tekintetében eléggé kiegyenlített a mezőny, a többség 70 és 85 pont között teljesített. Az előre kitöltött űrlapok körében is megközelíti Magyarország az uniós átlagot.