Egy új, szokatlan trend van kibontakozóban a Linkedin professzionális karrier-, és vállalatközi kapcsolatépítésre szakosodott közösségi-média portál felületén. A felhasználók panaszkodni kezdtek valamire, ami vagy mindig is velünk volt, vagy egy olyan friss felismerés, ami rátapintott egy nagyon fontos hatásra. Vajon te is érzed a szekunder szégyen hullámait?
Az elefántot a szalonban most épp a Business Insider (BI) portál nevezte a nevén, rávilágítva hogy a Linkedinen megjelenő bejegyzéseinket általában, illetve legtöbbször a munkánk részeként tesszük közzé, nem pedig szórakozásból – ahogy szinte bármelyik másik közösségi-média alkalmazásban tennénk. Ilyeténképp – vélekedett a BI – rendkívül nagy figyelemmel vagyunk afelé, hogy mit teszünk közzé ezen az „árnyék munkahelyi üzenőfalon”. Néha attól rettegünk, hogy túl komolynak tűnhetünk, néha attól, hogy sok lesz az önreklám, és persze a legrettenetesebb fenevad, a „cringe” (ciki, szégyen) is folyvást ott ólálkodik a sorok között.
Szekunder szégyen
Az, hogy a LinkedIn sokszor kelt szégyenhullámokat a felhasználókban, már többen is megerősítették, és a kérdést éppen ezért a Redditen, a mainstream médiában, sőt magán a LinkedInen is sokan boncolgatták már. A LinkedIn tulajdonképpen az álláshirdetések, a munka világának hivatalos közösségimédia-felülete. Ez – mint az összes többi közösségimédia-oldal – mesterséges tér, ahol mindenki igyekszik a legjobb arcát mutatni a többieknek, ugyanakkor az összes hasonló felület közül itt válunk a legkiszolgáltatottabbá. Ennek miértje sem misztikum:
A Linkedinen muszáj tonnaszám megadni a valós adatainkat, és „hivatalos” előéletünk minden sikere és kudarca ott lapul a sorokban és közöttük, hiszen ha nem így lenne, akkor a potenciális munkavállalók vagy munkaadók sem tudnának mit kezdeni a profillapunkkal.
Egy különös, ömlesztett kapcsolati-tér
De vajon akkor lehetséges-e egyáltalán itt posztolni anélkül, hogy folytonos szorongást élnénk át? Bármennyire is professzionális platform a LinkedIn, van benne valami nagyon személyes. Összehasonlítva más közösségi oldalakkal, például az Instagrammal, az X-el vagy a TikTokkal, a többin mind elbújhatunk egy anonim fióknév mögé, de a LinkedIn-en minden ott sorakozik: a fotónk, a munkásságunk, a végzettségeink, a szakmai múltunk, a céljaink és a valódi érdeklődési körünk – hogy mindez előmozdítsa a karrierünket és bővíthessük kapcsolati tőkénket. A Linkedin egy konkrét közönségre fókuszál: leendő munkaadókra, potenciális vezetőkre, ami megköveteli, hogy saját magunk legjobb változatát prezentáljuk.
„Azt, ahogyan az emberek itt pozícionálják magukat, és mindent, amiről valójában a felületen beszélnek, átszűrik az etikett lencséjén, annak tudatában, hogy – legalábbis munkaidőben – minden szem mindig rájuk (is) szegeződik. Csaknem olyan ez, mint egy mindenre kiterjedő állandó megfigyeléssel operáló disztopikus állam – mondta Nathan Allebach, közösségi média stratéga és kreatív igazgató.
A LinkedIn-en az emberek a kontextus összeomlásával szembesülnek, amikor egyszerre kommunikálnak különböző embercsoportokkal. A legtöbb egyéb közösségi-médiafelületen pontosan tudják, hogy kivel vagy kihez beszélnek, kommunikálnak éppen – a csoportos csevegésben résztvevő barátokkal vagy e-mailben a kollégákkal – de a LinkedIn az összes csoportot egybemossa, ez pedig egyfajta meghasonláshoz vezet, melynek mottója az lehetne, hogy:
Melyik énünknek is szeretnénk látszani valójában?
„Nehéz átgondolni, hogy hogyan tegyek bármit közzé, vagy mit tehetek közzé, mikor ott vannak a főnökeim, ott vannak a volt főnökeim, a gimnáziumi osztálytársaim, a jelenlegi kollégáim vagy gyakornokaim, mind együtt. Mindenkivel eltérően viselkedünk attól függően, hogy éppen kivel beszélünk. Amikor ezek az emberek mind ott vannak egyben, nagyon nehéz megtalálni azt a módot, hogy jól jöjjünk ki ebből az egészből”, érzékeltette Sunny Xun Liu, a Stanford Social Media Lab kutatási igazgatója.
A LinkedIn-felhasználók a professzionalizmusnak és mindannak a csapdájába esnek, ami ezzel együtt jár. Az a „személyiség” amit a főnökkel vagy az ügyfelekkel osztunk meg, valószínűleg nem a valódi énünk. Ez az alapállás pedig a posztolást – vagy akár csak egy profil létrehozását és karbantartását is – rendkívül nagy téttel terheli meg és mesterkélté teheti az ilyen megnyilvánulásokat. A LinkedIn-en nincs olyan tánc, amire senki sem figyelne – írta a Business Insider elemzésében.
Teljesítménykényszer és a macskajaj
Ez a hatalmas elvárásokkal megterhelt teljesítménykényszer okozhatja a LinkedIn romló megítélését, miszerint gyakori a felületén a fanyalgást keltő, álságos és gyakran őszintétlen tartalom. A kritikusok szerint a Linkedinen szaporodnak az olyan fickók, akik feleslegesen bölcselkednek, az olyan vezérigazgatók akik gyakran siránkoznak, és olyan területek szakértőié, melyekben senkinek sincs szüksége a szakértelemre. Nem véletlen az sem, hogy szintén sokasodnak a Best of LinkedIn és hasonló kifejezéseken létrehozott közösségimédia-fiókok, amelyek a LinkedIn-bejegyzéseken gúnyolódnak. Még a LinkedIn-t üzemeltetők is tudják, hogy ha valami virális sebességgel terjed, az gyakran nem túl jó jel.
A LinkedIn tett is némi erőfeszítést a dolgok megváltoztatására – úgy módosította az algoritmusát, hogy megpróbálja feljavítani a minőségi tartalmak megjelenítését – kvázi szerették volna megmutatni az embereknek a kapcsolataikból származó jó és pozitív lehetőségeket. Bár ennek eredményeképp valóban kevesebb az értelmetlen vagy közhely a platformon, ahogy Brendan Gahan, a Creator Authority, LinkedIn influencer marketing ügynökség társalapítója elmondta, még mindig van egyfajta erőteljes másnaposság, afféle macskajaj, a LinkedIn megítélésében.
Lehetséges, hogy a LinkedIn már javulásnak indult, de még így is képes kínos perceket okozni. A posztolás és az interakció a legtöbb ember számára továbbra is az erőltetett pozitivitást és performatív professzionalizmust jelenti, amivel az interneten sehol máshol nem találkozhatunk, legalábbis anélkül, hogy az a szóban forgó hely üzleti értelemben vett zuhanórepüléséhez vezetne.
„A LinkedIn egyfajta visszhang. Mindenki a legjobb arcát igyekszik felmutatni, de bizonyos szempontból ez a legjobb kép a legrosszabb is, mert ez nem az igazi énje”, vélekedett John Hickey szabadúszó kreatív igazgató, a fent említett Best of LinkedIn létrehozója.
Hogyan ússzuk meg a Linkedin-cikit?
Tehát a LinkedIn néha egy kis idegességet is okoz. Mi hát a legjobb módja annak, hogy ezt az impulzust a lehető legkisebbre csökkentsük? A Business Insider kérésére a LinkedIn hivatalosan nem volt hajlandó kommentálni a történetet – de azért elküldtek néhány linket, köztük az egyiket egy blogbejegyzésről, ami arról szólt, hogy a felhasználóik szeretnének tudásalapú tartalmakat olvasni, egy másikat pedig a LinkedIn-alkotóvá (creatorrá) válásról szóló útmutatóról, ami több, egész estére szóló olvasmány, ám a BI egy kicsit nehéznek találta a kiigazodást rajta.
Fenntartással kezelték az egyébiránt 3224 feliratkozót mutató, egy órás, webinárium-meghívót is, ami a „réspiacunk sikeres megdolgozásáról” szólt, de az „oszd meg a posztodat, és kérdezd meg az ismerőseidet, hogy mit rontasz el alapvetően” tematikájú programokban sem kaptak kedvet a részvételhez. A legtöbb ember célja a LinkedIn-en amúgy sem az, hogy alkotóvá váljanak, egyszerűen csak az, jelen legyenek és láthatók sőt vonzók maradjanak a munka világában, munkaerő, vagy munkaadó szerepkörükben. Tekintettel a hivatalos tanácsok gyenge értékelésére, a BI a szakmát is megkérdezte, hogy hogyan kell „cringe-mentesen” posztolni a LinkedIn-en.
Vox (pro) Populi
Brandon Smithwick, LinkedIn creator és a Kickstarter tartalomvezetője szerint általában jó ötlet röviden fogalmazni. „Egy posztnál, ami egy hatalmas szakdolgozat szinte vagy bekezdések sokasága, elgörgetek mellette, ugrálni fogok, nem is olvasom el. A mémek jól teljesítenek, de az is jó, ha csak lazán elköteleződünk – osszunk meg egy tetszetős blogbejegyzést, kommenteljük mások bejegyzéseit, vagy egyszerűen tartsunk fenn egy tisztességes megjelenésű profilt”, mondta. Brandon ütemezi a posztjait, és javasolja, hogy mások is tegyék ugyanezt, különösen, ha ijesztőnek tűnik túl sok időt eltölteni a LinkedIn-en és ötleteken gyötrődni. Hasznos lehet ez azoknak a „posztszégyenlősöknek” is, akik rettegnek attól, hogy megnyomják a „közzététel” gombot, és azonnal látják megjelenni az üzenetüket.
Natalie Marshall influencer a „Corporate Natalie” a közösségimédia-márka tulajdonosa szerint a legjobb megközelítés az, ha megpróbálunk nem túl erőltetett tartalmat készíteni. Mindig lehetséges néhány személyes narratívát vagy anekdotát hozzáadni a bejegyzésekhez, és érdemes megkérdezni a követőket a saját tapasztalataikról és visszajelzéseikről. Fontos a megfelelő terjedelem is. Nem mesemondók vagyunk – mondta. „A LinkedIn-en ráadásul jobban el lehet bújni az írott szó mögé, mint azokon a platformokon, ahol videókat teszünk közzé. Nehéz egyensúlyozni”, vélekedett az influencer. Érdemes arra is emlékeznünk, hogy teljesen abba is hagyhatjuk a posztok közzétételét.
„Ha nem akarsz posztolni, ne tedd” , mondta Marshall.
Két közösségimédia-menedzsert is megkérdeztek a dologról – egyet a Business Insidernél, egyet pedig egy másik cégnél – hogy mondják el véleményüket a LinkedIn-posztokkal kapcsolatban. Ők trükköket ajánlottak: próbáljunk meg kérdéseket feltenni a bejegyzés végén, adjunk meg néhány extra részletet, esetleg dobjunk be néhány hashtaget. A végén aztán mindketten ugyanarra a következtetésre jutottak: nincs mód arra, hogy elkerüljük a szorongást és arra sem, hogy ne legyünk erőltetettek. „Mindig is úgy gondoltam erre, hogy ez a munka része, de ettől persze a dolog nem lesz kevésbé ciki”, mondta Mr. menedzser 1.
„Azt javasolnám, hogy fogadjuk magunkba a cringe-t”, mondta Mr. menedzser 2.
Ezen tapasztalatok egyáltalán nem értékelik le a Linkedin portált – ne tessék ezen megdöbbenni, nincsenek tökéletes rendszerek, ha lennének, Arkhimédész már kifordította volna a sarkaiból a földet – a közösségi média webhelyei közül valószínűleg ez a leghasznosabb – legalábbis a munkánk szempontjából –, legyen az bármi. Néha ettől függetlenül érezhetünk cikis helyzeteket itt is, nem lesz sokkal rosszabb, mint mikor a nagybátyánk kommentel csupa nagybetűvel a TikTok-videónk alá.
„Végül valahogy beadod a derekadat. Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy úgy írjam a posztjaimat, ahogy a való életben is elmesélném a dolgot, de persze a való életben beszéd közben nem használok sortöréseket, ‘pöttyös’ listákat, de számozottakat sem, és a Linkedinen megcélzott közönségem mégis elégedett lesz a posztjaimmal, mert végső soron szeretnének valamilyen előnyre szert tenni ezen a platformon keresztül. Nem pusztán a saját örömömre posztolok a LinkedIn felületén”, zárta mondandóját Allebach.
(forrás)
