A mesterséges intelligencia (MI) szélsebes térnyerése az üzleti életben – mondhatni a munka világában – számtalan olyan aggodalmat és kihívást támasztott a munkaerőpiacon, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Miközben az MI előnyei kétségtelenek, a munkavállalók egy „sötét oldaltól” rettegnek, amely (ha létezik) számos aggodalmat és problémát vethet fel a vállalkozások és az egyének számára egyaránt.
◼︎ Félelem és reszketés a vállalatoknál
Megvizsgáljuk a mesterséges intelligencia munkaerőpiacon jelentkező borúsabb következményeinek súlyát, megpróbáljuk megérteni ezeket a kihívásokat, és eligazítani a kedves olvasót az MI összetett világában, hogy könnyedén megtalálja azokat a hatékony megoldásokat, amelyek enyhítik a lehetséges negatív hatásokat az életében. A vizsgálódásban Kárai Anita, a hazai piacvezető HumanField fejvadászcég üzletfejlesztési igazgatója lesz a segítségünkre.
Munkahelyek vesznek és lesznek
„Érdemes egy kicsivel messzebbről kezdeni, hogy lássuk, honnan, hová jutottunk el. Az MI valóban slágertéma, ez teljesen egyértelműen látszik. Ezt leszögezve érdemes tudatosítani, hogy ma még igencsak gyerekcipőben jár”, adott léptéket a jelenségnek Kárai Anita, majd így folytatta: „Főleg Magyarországon igaz ez, Nyugat-Európához képest mi még nagyon-nagyon le vagyunk maradva. A másik fontos kiindulópont pedig jó eséllyel ezzel van összefüggésben: ez az automatizáció, vagy mesterséges intelligencia, egyelőre több munkahelyet teremt, mint amennyit megszüntet. A vállalatok részéről óriási igény van az automatizálási szakemberekre, ez egyértelműen látszik. Sokan úgy becsülik, hogy még néhány éves távlat az, mire eljutunk oda, hogy az MI valóban tömegesen szüntethet majd meg munkahelyeket, de ezek csak jóslatok, és el sem tudjuk képzelni, hogy milyen új munkakörök megnyílását fogja magával hozni.”
A mesterséges intelligenciával kapcsolatos talán legelterjedtebb aggodalom bizonyos munkakörök széles körű kiszorulásának és szoftveres automatizálásának lehetősége. Az MI-t alkalmazó technológiák kiválóan alkalmasak arra, hogy a rutinszerű és ismétlődő feladatokat hatékonyabban végezzék, mint az emberek, ami a különböző iparágakban elhozhatja az automatizálási lázat.
Az ITBUSINESS is írt már erről röviden összefoglalva az általános vélekedést: az adatbevitellel, ügyfélszolgálattal, ismétlődő tevékenységekkel és alapszintű elemzésekkel kapcsolatos munkakörök lehetnek veszélyben. A csevegőrobotok és a virtuális asszisztensek például képesek az ügyfelektől érkező kérdések kezelésére és az ügyféltámogatásra, csökkentve ezzel az emberi közreműködés szükségességét. Ez jelentős kihívásokat jelent a ma ilyen területen dolgozók számára, ami munkanélküliséghez és jövedelmi bizonytalansághoz vezethet.
Kárai Anita szerint évekkel ezelőtt még azt gondoltuk, hogy a fizikai munkavállalókat érintheti majd hátrányosabban az MI fejlődése. Azt jósolták, hogy az önvezető autók miatt a mesterséges intelligencia hatására egyre kevesebb sofőrre és kamionvezetőre lesz szükség, de egyelőre úgy néz ki, hogy nem ezen a területen várható robbanás. (Pont kamionvezetőkből például éppen óriási hiány van.) Nem ezeket a munkaköröket érintette a legsúlyosabban az MI térnyerése, hanem a szellemi pozíciókat, többek között például az ICT-szektorban dolgozókat is.
„Ki gondolta volna évekkel ezelőtt, hogy a mesterséges intelligencia kódrészleteket ír majd, komoly feladatokat oldva meg, és nem lesz szükség annyi IT-szakemberre? Most mégis itt tartunk, az ember helyettesíthető az MI-vel”, vázolta meglátásait a vezető munkaerőpiaci szakértő, aki szerint nehéz ma jósolni az idén márciusban „berobbanó” MI-piacból okulva. „Könnyen előfordulhat, hogy amit ma biztosra veszünk, az egy év múlva már nem is létezik. Az viszont egyre bizonyosabban kijelenthető, hogy közép- és hosszú távon teljesen átalakul majd a munkaerőpiac a mesterséges intelligenciának köszönhetően”, mondta.
Általános, mégis egyenlőtlen hatás
Ahogy említettük a mesterséges intelligencia hatása nem egyenletesen oszlik meg az iparágak között a munkaerőpiacon. Egyes ágazatokban jelentős munkahely-áthelyeződésre kerülhet sor, más ágazatokban minimális zavarok lesznek csak, sőt, a munkahelyek diverzitása akár növekedhet is. Azokat az iparágakat, amelyek nagymértékben támaszkodnak a kétkezi rutinfeladatokra, az MI automatizálása különösen érzékenyen érinti. Már ma is egyensúlyhiány áll fenn a magasan és alacsonyan képzett munkavállalók között: egy raktári rakodómunkás állása veszélyben lehet, egy képzett, rutinos villanyszerelőé egyelőre betonbiztos és jövőálló.
„Mi az MI-t sajátos munkaerőpiaci optikából nézzük, és egyelőre fokozatosságot látunk, nem azt, hogy hirtelen drámai változások jönnének, de persze, bármikor bekövetkezhet váratlan fordulat”, mondta Kárai Anita. „Most annyira nehéz a munkaerőpiac helyzete, olyan, korábban elképzelhetetlennek hitt mértékű munkaerőhiány van, hogy a vállalatok fellélegeznének, ha kevesebb feladatkörre kellene jelöltet találni. Ma gyakorlatilag teljes foglalkoztatás van Magyarországon, és szó szerint a föld alól kell előkotorni a jelölteket. Ha a mesterséges intelligencia kapcsán szépen, fokozatosan enyhülne ez a helyzet, az nagy könnyebbséget jelenthetne ezen a piacon”, fejtette ki az üzletfejlesztési igazgató.
„Nagyon jelöltvezérelt a munkaerőpiac, óriási igény van a magas hozzáadott értékű pozíciókra, és ugyanez jellemző a kétkezi-, vagy a fizikai munkásokra is. Ezért érkeznek nagy számban hazánkba távol-keleti országokból a kevésbé kvalifikált pozíciókra szakemberek, ezt a folyamatot is a fenti kényszer szülte, hiszen egyszerűen nincs Magyarországon elegendő munkaerő kiszolgálni azt a rengeteg multinacionális céget, amelyek már itt vannak, sőt továbbiak is érkeznek. Egyre több esetben figyelhető meg, hogy az új beruházások nemcsak fizikai, de szellemi oldalon, például a kutatás-fejlesztés területén is komoly igényeket generálnak”, jellemezte a piacot Kárai Anita, hozzátéve, hogy mindez globálisnak mondható: a régióban és Nyugat-Európában is jellemző, sőt Amerikában is hasonló tendenciák figyelhetők meg.
Etikai megfontolások és elfogultság
Az MI-rendszerek nem immunisak a feltanításukhoz használt, képzési adatokban rejlő torzításokra. Vannak piacok – a magyar talán nem ilyen – ahol az önéletrajz-szűrő algoritmusok előítéletességével és diszkriminációjával kapcsolatos aggodalmak erősödtek fel, mivel ezek kvázi lemásolják a meglévő társadalmi előítéleteket, és diszkriminálhatnak bizonyos csoportokat. Az etikus és elfogulatlan mesterségesintelligencia-rendszerek biztosítása gondos tesztelést, értékelést és folyamatos nyomon követést igényel. Ha nem foglalkozunk ezekkel az aggályokkal, az állandósíthatja a társadalmi egyenlőtlenségeket és megerősítheti az előítéleteket a munkaerőpiacon. Magyarországon azonban másféle fenntartások jelentkeznek, amelyekre nemsokára visszatérünk.
Kárai Anita szerint gyakran megkérdezik tőlük, hogy a kiválasztásban hogyan alkalmazzák a mesterséges intelligenciát, mivel az a közkeletű vélekedés szerint megkönnyítené a toborzást. Mennyi időt és energiát lehetne megspórolni, ha 300 jelentkezőből előválogatná az MI a tíz legígéretesebbet, idézte az ötletelőket Kárai Anita, majd így folytatta: „Nos, a legtöbb esetben nincs 300 jelentkező, a legtöbbször egyetlen releváns jelölt sem érkezik egy hirdetésre, hanem mindegyiket komoly munkával kell fejvadászni, így egyelőre ez az MI-előválogatás távoli vágyálomnak tűnik.”
Pszichológiai hatás és egy spontán, önkéntelen vallomás
A mesterséges intelligencia munkahelyi és munkaerőpiaci bevezetése mélyreható pszichológiai hatásokkal járhat a munkavállalókra nézve. A munkahely elvesztésétől való félelem, a jövővel kapcsolatos bizonytalanság és a csökkent emberi interakció fokozott stresszhez, szorongáshoz és munkahelyi bizonytalansághoz vezethet. Emellett bizonyos munkakörök leértékelődése és a mesterséges intelligencia automatizáló funkcióinak előtérbe kerülése alááshatja a munkavállalók céltudatosságát és a munkával való elégedettségét. Az MI bevezetése által érintett munkavállalók pszichológiai jólétének prioritást kellene élvezni a vállalkozások és a politikai döntéshozók számára.
Kárai Anita megosztott egy érzelemdús anekdotát is. „Kaptunk a minap egy visszajelzést az egyik jelöltünktől, aki az ICT-szektorban dolgozik. Azt mondta, idézem: »életemben először éreztem, nálatok, hogy a tanácsadó vezeti a folyamatot, és nem csak random önéletrajzokat rak a futószalagra, hogy eljussanak egy meghatározott végpontba a lehető legnagyobb számossággal. Már az első megkeresésedkor nyilvánvalóvá vált, hogy elolvastad a profilomat. Ez sajnos meglepően ritka, de te megtetted, és ezt onnan tudom, hogy releváns pozícióra ajánlottál, és követted a folyamatot. Lehet, hogy ez neked természetes, de olyan IT-szakemberként, akit folyamatosan megtalálnak a fejvadászok, ez üdítő élmény volt, ugyanis ezt pontosan így kéne csinálni. Ezzel szemben általában már az első megkeresésnél kiderül, hogy annyit nem foglalkozott az illető a kiválasztási folyamat megkönnyítésével, amit én mondjuk a reggeli kávémra szánok. Általában az alapvető fogalmak is elcsúsznak, vagy érződik, hogy valójában a LinkedIn keresője talált rám. Ez a munkavállalói oldalon fehér zajként jelenik meg, eltántorít attól, hogy az esetleges értelmes megkereséseket kiválogassuk a levélszemétből.«„ Mit is lehetne ehhez hozzátenni? Elméleti szinten a mesterséges intelligenciával történő munkaerő-kiválasztás, a kulcsszavas keresés mind nagyon jól hangzik, de a jelöltélményt valószínűleg nem is érhetné az automatizálásnál nagyobb csapás.
Praktikus üzleti információként pedig ez azt jelenti, hogy vannak olyan humán területek – nyilván nem egyedüli szereplői a halmaznak a HR-cégek és a fejvadászok –, ahol akkor sem változna semmi, ha maholnap beköszöntene az általános mesterséges intelligencia (AGI) kora, amitől még messze vagyunk. Osztja ezt a vélekedést Kárai Anita is, aki szerint ma nem áll készen erre a magyar piac, sem a jelölti, sem pedig a vállalati oldal. Rengeteg minden csúszhat félre, és ha így esik, az a jelöltnek nagyon rossz élmény a kiválasztási folyamat során, ami nemhogy váltási hajlandóságot generálna, hanem inkább eltántorítja a kiválasztási folyamatban a további részvételtől.
Figyelni kell a fejleményeket
Miközben a mesterséges intelligencia ígéretes lehetőségeket rejt magában, elengedhetetlen, hogy felismerjük és kezeljük a munkaerőpiacon okozott aggodalmakat és problémákat. A munkahelyek kiszorulása, az iparágak közötti egyenlőtlen hatás, a szakképzettségek polarizálódása, az etikai megfontolások és a munkavállalókra gyakorolt pszichológiai hatás olyan sürgető kérdések, melyek figyelmet igényelnek. A mesterséges intelligencia felelős integrációja proaktív intézkedéseket igényel a negatív következmények minimalizálásának érdekében.
A vállalkozásoknak, a kormányoknak és az oktatási intézményeknek együtt kell működniük, hogy olyan átfogó stratégiákat dolgozzanak ki, melyek prioritásként kezelik a munkavállalók jólétét, átképzési és támogatási programokat biztosítanak, valamint tisztességes és befogadó munkaerőpiacot biztosítanak a mesterséges intelligencia korában. Csak ezen akadályok leküzdésével lehet a kiegyensúlyozott és fenntartható munka jövője felé törekedni.
