Az emberi testben fellelhető anyagokat használja fel áramtermelésre a már kísérleti stádiumban lévő bioelem. Eleinte csak implantátumok energiaellátására lesz jó, de később akár mobil eszközöket is tölthetünk a testünk energiájával.
Tudóscsoportok a világ számos pontján dolgoznak azon, hogy a Mátrix bolygóméretű energiatermelő rendszerét lekicsinyítve, az egyes emberi testben lezajló biokémiai folyamatokat „megcsapolva” állítsanak elő elektromos áramot. A Grenoble-i Egyetem kutatói elsőként már azt is bizonyították, hogy a az elgondolás a gyakorlatban is működik: berendezésüket egy patkányba ültették, és az valóban termelte az áramot, adta hírül a BBC News.
A bioelemek működési elvét nem most fedezték fel, de a technológia csak most érett meg a kísérleti alkalmazásra. A két elektróda egyike elektronokat tud felvenni a glükózból, a másik elektronokat tud leadni az oxigénnek; ha ezt a két anyagot tartalmazó oldatba merítjük az elektródákat és összekapcsoljuk őket, máris kész az áramkör. Mivel a glükóz és az oxigén egyaránt nagy mennyiségben, folyamatosan újratermelődve megtalálható a szervezetben, a bioelemek elméletileg folyamatosan tudja termelni az energiát – ha fogytán az üzemanyag, csak ennek kell egy kis csokit vagy inni egy kólát.
Az elmúlt évek áttörését egyrészt az enzimek folyamatos kutatása, másrészt a nanotechnológia fejlődése tette lehetővé. A kutatók rájöttek, hogy a glükóz-oxidáz nevű enzim felgyorsítja az elektrontermelést, a szénből készült nanocsövekből pedig előállíthatók a szükséges miniatűr vezetőszálak. A grenoble-i kutatók rizsszemnyi méretű bioelemében az elektródákhoz a nanocsöveket glükóz-oxidázzal, illetve polifenol-oxidázzal keverik, majd préselik; az áramot a beléjük helyezett platinaszál vezeti ki az áramkörbe. Az elektródákat külön is becsomagolják, majd az egész elem kap egy különleges védőréteget, amely a szervezet immunrendszere ellen védi az elektródákat, miközben lehetővé teszi a glükóz és az oxigén szabad áramlását.
Ha a kísérletek továbbra is kedvezően haladnak, egy évtizeden belül a bioelem alkalmas lehet a testbe ültetett gyógyszeradagolók, szívritmus-szabályozók működtetésére – ehhez már elegendő áramot termelnek. Ha ennél is nagyobb teljesítményt lehet majd kicsikarni belőlük, műszervek (vese, szív), illetve művégtagok energiaellátására is felhasználhatók lesznek.
A technológiában a Sony is meglátta a lehetőséget: nemrég bejelentette, hogy glükóz és víz felhasználásával olyan energiaforrást állított elő, amely képes volt meghajtani egy mp3-lejátszót. Innentől kezdve pedig már nem lehetnek nagyon messze az olyan mobiltelefon- és notebook-akkumulátorok, amiket víz és cukor hozzáadásával lehet feltölteni. És ki tudja, a következő lépés a testbe épített konnektor lehet.
Schopp Attila
