A koronavírus-járvány harmadik hulláma után a digitális transzformációtól és kihagyhatatlan innovációs lehetőségektől volt hangos a magyar üzleti élet. A vállalkozások ugyan innovatívnak láttatják magukat, de a valóság sokszor csalóka, sokan csak több éves elmaradásukat próbálják behozni, míg mások tényleges versenyelőnyre is szert tudtak tenni a covidos kényszerhelyzet miatt. Ugyan a friss kormányzati támogatások is erre ösztönöznék a cégeket, mégis kisebbségben vannak azok, akik ténylegesen új termékeket dobtak a piacra a pandémiás interregnum alatt.
A nagyvállalatok majdnem 70 százaléka valamilyen újdonságot volt kénytelen kihozni a járvány időszaka alatt is, míg a kisebb cégeknél ez csak 38 százalékban sikerült a K&H első negyedéves innovációs indexe szerint (melyben a 300 millió forint éves árbevétel feletti cégek kerültek górcső alá). 100-ból 43 cég tudott tényleges nóvummal előrukkolni (új szolgáltatásokat vagy terméket vezettek be, méghozzá sikeresen), ráadásul a szolgáltatási szektorra és az iparra volt ez a leginkább igaz (több mint 50 százalékban), az agrárium és a kereskedelem viszont jócskán lemaradásba került (29 százalék) az elmúlt másfél évben, itt főként a túlélésre koncentráltak, nem az új termékek fejlesztésére.
A felmérésből kiderült, hogy a cégméret határozza meg a leginkább, mennyire mert a pandémia alatt egy-egy cég innovációkban gondolkodni. Az árbevétel csökkenésével ez a trend radikálisan mérséklődött, a magyar piacon nem ismeretlen módon. A merész és bevállalós cégek 15 százaléka a fejlesztésektől legalább 20 százalékos árbevétel-növekedést vizionált, 26 százalékuk 10-20, míg 23 százalék 10 százalék alatti részesedést jósolt bevezetett digitális újdonságainak. Érdekes tény, hogy minél nagyobb egy vállalat és nyitottabb a nóvumok bevezetésére és implementálására, annál kevesebb bevételt remél az innovációitól.
Az innováció mindenkinek más jelent
A magyar cégek előszeretettel szeretik innovatívabbnak mutatni magukat, mint amilyenek, hiszen a vevők igényeinek folyamatos kiszolgálása új termékekkel, vagy a meglévők minőségi javítása a versenyelőny záloga lehet. A piaci pozíciót is megszilárdíthatja és új pályázati forrásokat is jelenthet, ami nem elhanyagolandó a mostani, pandémia utáni pályázati dömpingben.
Viszont a legtöbb vállalkozásnál még 2021-ben is a forráshiány volt az innovatív fejlesztések kerékkötője, a K&H innovációs első negyedéves indexe szerint a cégek 27 százaléka küzd ezzel, és 22 százalékuk az ilyen jellegű pályázatokat sem tudja megfelelően kamatoztatni. Sokakat az riaszt vissza, hogy egyes fejlesztések csak hosszabb idő után térülnek meg, illetve nem előzik meg releváns piackutatások sem ezeket, és maguk a cégek sem felkészültek a változásra, generációs és egyéb hátráltató HR-problémák miatt.
A magyar vállalkozások hatvan százaléka nem is hajtott végre igazi digitális innovációs fejlesztést az elmúlt két évben, leszámítva a kényszerdigitalizációs, átmeneti home office-os megoldásokat. Mégis voltak néhányan, akik előremenekültek valamilyen digitalizációs metódus vagy automatizáció bevezetésével, mert a Covid negyedik hulláma után már lényegesen kisebb esélyük lenne a felzárkózásra és ügyfeleik figyelmének ismételt megnyerésére.
Nem meglepő tehát, hogy az innovációs index 31 ponton zárta az első félévet (ez a közepesnél gyengébb teljesítményt jelent), a legjobb eredmény 38 pont volt, de ez csak a 10 milliárdot meghaladó árbevételű vállalatok erénye volt. Náluk viszont már kötelező az innovációs jövőstratégia, és folyamatosan több mint 5 százalékot költenek is az ilyen jellegű megoldásaikra.
Megjött a kedv végre a beruházásokhoz?
A vállalatok innovációs ódzkodása némileg csökkent a második negyedévben, mert az elmúlt időszakban sorra jelentek meg kedvezményes államilag támogatott finanszírozási eszközöket is tartalmazó pályázatok. Az innovációs folyamatokat felgyorsítását nálunk leginkább csak így lehet kieszközölni, ha nem mernek kockáztatni, akkor az állami források gazdaságba áramoltatásával lehet a hazai céges szektort (főként kkv-kat és mikrovállalkozásokat) a nemzetközi piachoz felzárkóztatni. Így még az eddig újítást és digitális transzformációt mereven elutasító cégeknek is meg tudják találni azt a területet, ahol a legtöbb nehézséggel küzdenek a mindennapi működésükben. Ilyen lehet a covid harmadik hulláma utáni tartós munkaerőhiány, amely a folyamatok automatizálására és egyszerűsítésére késztetheti a cégeket, hiszen így sikerülhet a betöltetlen munkaköröket kiváltaniuk.
Ez pedig, úgy tűnik, tényleges ösztönző erőként működhet, hiszen a kis- és középvállalkozások körében a K&H bizalmi indexének második negyedéves kutatásából már egy sokkal magasabb beruházási hajlandóság látszik. A digitális transzformáció a pandémia negyedik hullámának árnyékában már „kötelező” lett, így a legtöbben valamiféle informatikai fejlesztést terveznek, de a gép- és gépjárművásárlás is (30, illetve 28 százalékosan) slágertémává vált, főképp a két leginkább megtáltosodott szektorban, a mezőgazdaságban és az építőiparban. Itt látványosan jelentkezett a beruházási láz, hiszen az első negyedévben csak a cégek ötöde gondolkodott a gépjárműpark megújításban.
8 százalékponttal megnőtt azon kkv-k aránya az előző negyedévhez képest, akik már a következő egy évben beruházást terveznek, így a cégek több mint háromnegyede (76 százaléka) mindenképpen fejleszteni fog. A legutóbb a koronavírus-járvány előtt, 2019 harmadik negyedévében állt ilyen szinten a beruházási hajlandóság.
A bátrabb innovációs kedvet az okosan a cégekre szabott és célirányos fejlesztéseket támogató pályázatok és a negyedik hullám az oltottság magasabb aránya miatt enyhébbnek vélt lefolyása is támogatja. Ezt az optimista hajlandóságot a KSH második negyedéves adatai is alátámasztják, ugyanis 10,8 százalékkal emelkedett a beruházási összérték az előző év hasonló időszakához képest, de 3,6 százalékosra hízott a szezonálisan kiigazított növekedés is.
Tölgyes László
