– Szükségszerű az, hogy egy sikeres üzletember az általa alapított és vezetett cég irányítását átadja másoknak?
– Ha az ember már sokat dolgozott, és elért valamit az életben, akkor nem az a célja, hogy a 12-14 órás munkanapok után az íróasztal mellől dőljön ki, hanem hogy egy kicsit élvezze is mindazt, amiért megdolgozott. Ettől persze még nem egyszerű dolog visszavonulni a munkától. A cég azért lett olyan, amilyen, mert nekem, mint alapítónak és vezetőnek van valamilyen filozófiám, az emberekhez és a világhoz való hozzáállásom. A vállalkozás sikerei ennek a filozófiának a sikerét is tükrözik, és csak akkor maradhat továbbra is ezen az úton, ha az utódok is ezt a hitvallást, gondolkodásmódot követik.
– Mit vár el attól, akinek majd átadja a stafétabotot?
– Mindenképpen olyan ember kell, aki ismeri a külföldi mentalitást, képes beleélni magát egy külföldi partner gondolkodásmódjába, üzleti szokásaiba. A másik lényeges alapelv, amit vallok, és amit elvárok az utódomtól is, hogy megbecsülje a vevőt, és tegyen meg mindent érte. A vevő tisztelete és megbecsülése körül Magyarországon még vannak problémák.
– Az elmúlt években az informatikai iparban (is) több hazai és külföldi példát láttunk arra, hogy az alapító-tulajdonos a háttérbe húzódik, a napi ügyek intézése helyett a stratégiai irányítást veszi kezébe. Ön is erre készül?
– Példa valóban több is van, de automatikusan követhető minták nincsenek, hiszen minden cég más: mások a méretek, más a jogi forma, más a szervezet, a munkamegosztás. A napi operatív irányítást egyébként már én is kiadtam a kezemből, és inkább csak a beszállítókkal és kisebb mértékig a vevőkkel való kapcsolattartást hagytam meg magamnak. Vagyis az „átadás-átvételi” folyamat nálunk is megindult, de még biztosan hos?- szúra fog nyúlni. A legnehezebb dolog a beszállítókkal való kapcsolattartás átadása, hiszen itt szükség van a külföldi gondolkodásmód ismeretére.
– Mennyi idő múlva kerülhet sor a végleges visszavonulására?
– Vannak, akik szerint öt perc múlva is késő lenne, és azt hiszem, én is hajlanék erre. De ez csak vágyálom; a realitásoknál maradva, ez még pár évbe is beletelhet. Konkrét időpontot nem tűztem ki magam elé, de az biztos, hogy a napi 12- 14 órás műszakokból már meglehetősen elegem van.
– A szemét a visszavonulás után is rajta tartaná a cégen, nem?
– Fő tulajdonosként ez érdekem és kötelességem is. Ha a vezetés olyasvalamire készülne, amivel nem értek egyet, amit butaságnak tartok, akkor biztosan közbeavatkoznék. Nem tiltanám meg kapásból a dolgot, de biztos, hogy megkérném a vezetést: magyarázza el, miért döntött így vagy úgy; és ha ésszerű magyarázatot tudnak adni, akkor rendben van a dolog.
– Milyen kedvteléseknek hódol majd, ha már visszavonult a cég irányításából?
– Sokat utaztam életemben, de még mindig vannak olyan helyek, ahova nem jutottam el, és ezeket mindenképpen fel akarom keresni. Emellett imádom a vizet és minden vízi járművet, ami komolyabb egy vízibiciklinél, és erre is több időt akarok szentelni.
