Miklósi Ádám: Mennyiben tehetők felelőssé génjeink rossz szokásainkért, például a dohányzásért?
Ha csak a dohányzásra szűkítjük le a kérdést, akkor a géneknek is komoly szerepük van benne, de egyedüli felelőssé nem tehetjük.
– Miért, ki vagy mi a többi felelős?
– Rengeteg tényező befolyásolja, hogy valaki dohányzik-e vagy sem. A kezdeti fázisban, a cigaretta kipróbálásának időszakában az egyén újdonságkereső magatartása, kíváncsisága a fő hajtóerő; ezt nagymértékben a közösség motiválja, de tudjuk, hogy az újdonságkeresésre való hajlamnak is vannak genetikai tényezői. A rászokás már megint más kérdés: a nikotinfüggőség kialakulása nagymértékben függ a génektől, és ebből a szempontból sok hasonlóságot mutat a drogfüggőség jellemzőivel.
– Ezzel akár fel is mentheti magát valaki, mondván, én a génjeim miatt lettem dohányzó, és nem tehetek róla, hogy nem tudok leszokni.
– Ez veszélyes és ráadásul hamis nézőpont. Ugyanis a gének hatásai nem abszolút érvényűek (kivéve néhány ritka, monogénes betegséget), mivel a gének a környezeti tényezőkkel – család, gyermekkor, szociális környezet, egyebek – kölcsönhatásban alakítják szokásainkat, képességeinket, tulajdonságainkat. Jó példa erre az a vizsgálat, amelyben kimutatták, hogy az egyik gén adott változata kapcsolatba hozható az agresszív, antiszociális viselkedéssel. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy az ilyen génváltozattal rendelkezők közül csak azokban „jön elő” ez a fajta viselkedés, és lesznek kötekedő, agresszív, a törvénnyel összeütközésbe kerülő emberek, akik gyerekkorukban rossz körülmények között éltek, bántalmazásnak voltak kitéve. Akik bántalmazás nélkül nőttek fel, azok viselkedése semmiben nem tért el a „jó génűekétől”. Számos további példa bizonyítja, hogy a gének hatásait a személy élettapasztalata és a környezeti hatások módosítják, alakítják, és ennek együttes eredményeképp jön létre, mondjuk, egy adott viselkedés.
| Sasvári Mária egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem |
|---|
|
Amikor a molekuláris genetikai laboratóriumomat megalapítottam, monogénes – vagyis egyetlen gén okozta – súlyos betegségekkel kezdtünk el foglalkozni. Elsőként egy magzati korban gyógyítható betegség magyarországi genetikai tesztjét vezettük be. A genetika és a pszichológia közös vetületeivel Gervai Judit pszichológus kollégám megkeresésére kezdtünk el foglalkozni: a csecsemők édesanyjukhoz való kötődését vizsgálták, és ennek a genetikájába vontak be bennünket. Ebből a kutatásból nagyon érdekes eredmények születettek, és így maradtam ezen a vonalon. Jelenleg számos klinikussal, pszichiáterrel és pszichológussal – köztük a lányommal – dolgozom együtt. Egyik izgalmas témánk a gondolkodás genetikájának kutatása: milyen genetikai tényezők befolyásolják az egyszerű feladatokra adott válasz gyorsaságát, vagy a gondolkodás merevségét. Ezeket a jellemzőket számítógépes tesztekkel mérjük, és ezek kiértékeléséhez kapcsoljuk a genetikai vizsgálatokat. Ezek elméleti kutatások, klinikai haszna jelenleg még nincs, de a jövőben lehetséges. Például a válaszgyorsasággal kapcsolatos kutatásaink célja, hogy jobban megismerjük az öregedés során bekövetkező idegrendszeri lassulás biológiai hátterét. |
– A közvélemény nagyon sokat vár a legújabb genetikai kutatások eredményeitől. Milyen területeken segítheti az orvostudományt a genetika?
– Ma az egyik legfontosabb terület a genetikai tanácsadás: ez lehetőséget ad arra, hogy kimutassuk, ha a magzat súlyos, halálos kimenetelű genetikai rendellenességet hordoz. Másrészt vannak olyan jellegű bajok, amelyeket időben észrevéve, még a méhen belül lehet gyógyítani. Egy másik kiemelt, de csak a jövőben megvalósítható terület a genetikai rizikófaktorok felderítése: célzott vizsgálatokkal kimutatható, hogy az illető rendelkezik-e olyan génvariánsokkal, amelyek hajlamossá teszik őt egyes betegségekre (mint például a cukorbaj vagy a magas vérnyomás). Ha ezeket „előre lehet látni”, olyan életvitel alakítható ki, mely a génhibákból adódó kockázatot a minimumra csökkenti.
– Ezzel együtt sokakban félelem is él a géntechnológiától. Mennyire megalapozottak azok a félelmek, hogy célzott génmódosításokkal adott tulajdonságokkal rendelkező emberek „tenyészthetők ki”?
– Az emberi tulajdonságok legnagyobb része rendkívül összetett, azaz sok-sok gén együttes hatása alakítja ki, melyek nagy részét jelenleg még nem ismerjük. Másrészt, ha elvben meg is ismerhetjük valamennyi genetikai szereplőt, hatásuk akkor sem jósolható meg egyértelműen, mert a genetika mellett legalább ugyanakkora szerepe van a tulajdonságok alakulásában a környezeti hatásoknak is: az egyén életmódja, tapasztalatai, családi és szociális környezete és sok egyéb, nem genetikai tényező éppoly erősen alakítja tulajdonságainkat, és az egyes betegségekre való hajlamunkat, mint a magunkkal hozott genetikai mintázat.
