Péczely Lajos (59), könyvkiadó, Közép-Ázsia-utazó
Varga Mihály: Hogyan lett egy építési vállalat vezetőjéből Közép-Ázsia kutatója és könyvkiadó?
Nem annyira kutató, mint inkább Ázsia-utazó vagyok, amikor pedig lehetőségem lett, megvalósítottam régen dédelgetett álmomat, könyvkiadót alapítottam.
– Mikor és hogyan történt a váltás?
– 1974-től 1999-ig dolgoztam a Vegyépszernél, a végén már felsővezetőként. Amikor elváltak útjaink, két dologban voltam biztos: nem akarok alkalmazott lenni, és annyit fogok utazni Ázsiában, amennyit csak tudok. Elsőként egy lakásberuházásokat lebonyolító céget hoztam létre.
– Hogyan lett ebből könyvkiadó?
– Kezembe került egy könyv, Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában címmel. Ez 84 rövid beszélgetést tartalmaz az apát és tanítványai között. Óriási hatást tettek rám, mert ezek a könnyednek tűnő rövid beszélgetések végső soron a létezés és a boldogulás nagy kérdéseivel foglalkoznak. Ezután határoztam el, hogy alapítok egy könyvkiadót, amely a Kelet szellemiségét, gondolkodóit ismertetné meg a magyar közönséggel. Ez lett a Kelet Kiadó, amely azóta már számos könyvet adott ki ebben a témában.
– Van érdeklődés az ezotérián és áltudományokon túlmutató keleti tanítások iránt?
– A Nyugat nagyon sokat tanulhatna a Kelettől, ha nem azzal lenne elfoglalva, hogy a saját értékrendjét és szellemiségét ráerőltesse más kultúrákra. Hogy csak egy példát említsek: Keleten a vallás – beleértve az iszlámot, a buddhizmust, a konfuciánus tanokat vagy a hinduizmust is – sokkal mélyebben ágyazódik a mindennapokba, és ezért tud segíteni a problémákkal küszködő embernek. A nyugati ember viszont alig talál megnyugtató válaszokat kérdéseire a kereszténységben.
|
Péczely Lajos (59), könyvkiadó, |
|---|
|
Mindig is mély vonzalmat éreztem a könyvek iránt. Számomra minden könyv egy csoda, ahogy akár több ezer évvel ezelőtt élt emberek gondolatait, szellemiségét tudja közvetíteni. És ezek a gondolatok időállóbbak lehetnek, mint akár a legmasszívabbnak tűnő építmény – egyik nagy kedvencem, Platón beszélgetései például szerintem ma is legalább annyira aktuálisak, mint voltak megszületésük idején. Mit tanított nekem a Kelet? Egy ókori bölcs abban foglalta össze a tanítását, hogy az ember legyen hűséges önmagához, és legyen jó a külvilág felé. Ehhez én még egy dolgot tettem hozzá: a mértékletességet. Én ezt a három dolgot igyekszem betartani, és bizony nem megy egyszerűen. De ha sikerül, akkor kiegyensúlyozott életet tudok élni. Számomra nem az jelenti a boldogságot, ha küszködve próbálok elérni valamit. Abban, hogy hol és milyen körülmények között érezzük jól magunkat, benne van az egész bensőnk, a képességeink, a vágyaink. Én útközben érzem rendkívül jól magam, a nehézségek, az áldatlan tábori állapotok cseppet sem zavarnak, és ha egyedül ülök egy tábortűz mellett a sivatag mélyén, akkor úgy érzem, érdemes és jó dolog élni. |
– A kiadó megalapítása után kezdett el utazgatni Közép-Ázsiában is?
– Az egy sokkal korábbi szerelem volt. Először 1976-ban léptem Ázsia földjére, amikor másfél hónapot töltöttem Törökországban, mindösszesen 212 dollárt költve. Két évvel később jött egy hosszabb út, amikor Isztambulból autóstoppal mentem Indiába, át Iránon, Afganisztánon és Pakisztánon. Egy évvel később egy hónapra elutaztam Mongóliába. 1984-ben jött Thaiföld (ami akkor szintén nem volt az a turistaparadicsom, mint most), de meglátogattam Burmát és Nepált is. Amikor vezető lettem a Vegyépszernél, vége szakadt az utazásoknak, és csak 2002-ben nyílt újra lehetőségem útra kelni. Azóta gyakorlatilag mindig Közép-Ázsiába megyek, és ott is Türkmenisztán a kedvencem; összeadva most már jó egy évet töltöttem ott.
– Mi vonzza vissza újra és újra erre a területre?
– Elsősorban a természet lenyűgöző szépsége. Én nagyon szeretem a magas hegyeket, de Közép-Ázsiában rá kellett jönnöm, hogy a végeláthatatlan síkság, a határtalanság érzése is óriási hatással van rám. Azóta leginkább a pusztaságokat járom UAZ dzsipekkel: a Kara-kum, a Kizil-kum sivatagokat, vagy az Aral-tó és a Kaszpi-tenger között található Üsztürt-fennsíkot. Olyan természeti csodák találhatók ezeken a területeken, amilyeneket elképzelni sem tudtam: például egy több ezer négyzetkilométert elfoglaló hófehér, sós ingovány, a Barsza-kelmesz. Számomra külön öröm, hogy afféle felfedezőnek érezhetem magam, hiszen azokon a tájakon idegen gyakorlatilag sohasem járt, de még a helyiek sem igen vetődnek arra.
De a történelmi emlékek is világra szólóak. A Kara-kum sivatagban 30 éve folyó ásatások feltárták egy ötezer éves kultúra, Margus nyomait; elfogadott vélemények szerint ez volt a világ ötödik legrégebbi civilizációja.
Schopp Attila
