Gacsal József: Mennyire becsülik meg nyugaton a magyar mérnököket?
Szerencsére megbecsülik őket: értékelik a jó elméleti felkészültségüket, a gyakorlati képességeiket, a kreativitásukat, és hogy meg tudják állni a helyüket.
– Ez az elismerés csak az adott személynek szól, vagy automatikusan kivetítik a többi magyar mérnökre is?
– Természetesen benne van mindig az egyén is, de a magyaroknak már általában van jó hírük. Tudják róluk, hogy kiváló egyetemi képzésben részesültek: a bolognai rendszer előtti ötéves BME-képzés MSc fokozatú tudást adott, miközben a nyugat-európai országokban a mérnökök többsége csak BSc diplomával rendelkezik. Ezért is lehet, hogy Európában, de akár a Szilícium-völgyben is számos vezető beosztású magyar mérnököt találunk.
– Indiával, Kínával, a többi közép-európai országgal összevetve is jobb hírük van a magyar mérnököknek?
– Nem könnyű egy ilyen összehasonlítás. Az egyértelmű, hogy az indiai és kínai kollégákhoz képest nagy előnyünk, hogy sokkal közelebb állunk a nyugati stílushoz, normákhoz, úgy a viselkedésben, mint a munkában. Emiatt lehet könnyebb egy magyar mérnökkel együtt dolgozni. Ez az előny persze nincs meg a környezők országokkal szemben. Viszont a javunkra szól, hogy a térségben Magyarország volt az egyik legfontosabb elektronikai fejlesztési központ. Mind a BME-nek, mind az ELTE-nek nagyon jó volt a színvonala, így aztán olyan tudás koncentrálódott mind a felsőoktatásban, mind a szakmában, amelynek a kedvező hatásait máig érezhetjük és élvezhetjük.
– A magyar felsőoktatás mai gondjait látva meddig tartható fenn ez a hírnév? Mert ha egyszer elvész, nagyon nehéz lesz visszaszerezni…
– Sajnos, már látszik, hogy erodálódik a színvonal, amelynek egyik oka az utánpótlás hiánya. Kevesebben akarnak mérnöknek menni, és sokan csak jobb híján választják ezt a pályát, ami a hozzáállásukon is meglátszik. Felkészültségük kívánnivalót hagy maga után, ami az egyetemi oktatásra is kihat, hiszen sokkal alacsonyabbról kell kezdeni a tanítást, mint 15–20 éve.
– Magyarországon mennyire becsülik meg a mérnököket, akiknek jelentős szerepük van a gdp nagy részét adó elektronikai iparban és járműgyártásban?
– Az biztos, hogy a szélesebb közvélemény szemében nem túl megbecsültek a mérnökök. A tömegmédiában nem látunk sok sikeres mérnököt: ott az énekesek és más celebek számítanak sztárnak és követendő példának. Nem véletlen, hogy a fiatal generációk jelentős hányada a médiában akar érvényesülni, pedig a műszaki tudományok, a mérnöki pálya sokkal könnyebb elhelyezkedést és biztosabb megélhetést kínál. De a természettudományok már a közoktatásban sem kapnak elég súlyt.
– Vannak még „mérnökvezérelt” vállalatok, vagy már mindenütt a dizájnnak, a marketingnek, az értékesítésnek van alárendelve a műszaki tartalom?
– Az biztos, hogy az Ericsson innovációorientált cég. Akkor leszünk versenyképesek, ha olyan innovatív technológiákat fejlesztünk, amilyenek másnak nincsenek. Fejlesztéseink arra irányulnak, hogy a fontosnak talált szegmensekben elsők legyünk. Ezért nagyon erős az innovációs, fejlesztési „kényszer”, ami fontossá teszi a mérnököket. De a műszaki tartalom is mindig nagyon fontos. Még ha úgy is látszik, hogy a dizájnnak rendelnek alá mindent, akkor is kell a kiváló minőségű termék, mert a selejtet a legjobb marketing sem tudja sikerre vinni.
|
Beskid Vilmos |
|---|
|
Nem véletlenül lettem mérnök, már gyerekkoromban érdekeltek a műszaki tudományok. A családi legendák szerint már hatéves koromban azt kérdeztem, hogy miért kell a hordozórakéták hajtómű-fokozatainak egy adott magasság után leválni; aztán a konnektorba dugtam a 4,5 voltos villanymotort, de szerencsére túléltem. Innen már egyenes út vezetett a kolozsvári, majd a budapesti műszaki egyetemre. Az Ericssonnál először szoftverfejlesztéssel foglalkoztam, de 2004-ben már hardverfejlesztésbe foghattunk. Az eredeti tízfős csapat mára 150 fős részleggé fejlődött, amiben nekem is részem volt. A hardverfejlesztés számomra egy kicsit „igazibb” mérnöki munka, hiszen kézzelfogható eredmény születik belőle. Az elektronika a hobbim is. Tizenhat-tizenhét évesen megcsináltam az első távirányítómat – egy repülőmodellhez. Ma a ház körül szeretek automatizálási feladatokat megoldani, de úgy, hogy még a hardvert is én szerelem össze. Az egyik legutóbbi projektem, hogy a házunkhoz tartozó kútban csak akkor működjön a szivattyú, ha van elegendő víz. Elég komoly elektronika figyeli a vízszintet és szabályozza a szivattyút. Régóta tervezem, hogy intelligenssé tegyem a házunkat. |
Schopp Attila
