Múltkoriban beszélgettem business coach ismerősömmel, s azt tudakoltam, mit is csinál mostanság. Mire rám zúdította, hogy elképesztő, amit tapasztal, különösen a magyar tulajdonú cégeknél: jókora „bajban” vannak utánpótlás terén. Merthogy valóságos utódlási hullám söpör végig az országon, s az átadás-átvétellel elképesztően nehezen birkóznak az átadók-átvevők. Ugyanis nemegyszer ilyenkor derül ki még a legnagyobb cégekről is, hogy nincsenek profin felépítve, így az információkat nem tudja az alapító átadni.
Persze azonnal beindult az agyam, s jutott eszembe számtalan jobbnál jobb ict-cég, ahol hasonló szituációk zajlottak, zajlanak. Van, ahol például a drága papának nem igazán akaródzott átadni a gyeplőt amúgy a businessbe már alaposan betanult, s már nem is annyira kölök számba menő fiának. S hogy a sztori még szebb legyen, az említett úriember már maga is próbált nemegyszer hátrébb lépni, s igyekezett megtalálni azt a profi menedzsert, akire jó szívvel rábízná cége operatív vezetését. Másoknak látszólag sikerült megtalálni az utódjukat, bár az ott dolgozók tudnak szép történeteket mesélni, hogy valóságban képtelenek elengedni a cég „kezét” az alapítók. Persze akad példa jól működő tandemre is, amit a cégen belül is így érzékelnek, s a piac is ezt látja.
Nincs recept arra, hogy mi az üdvözítő megoldás: a family business folytatása mellett voksolni vagy családon kívül keresni a megoldást. Vagy a kettőt netán valahogy mixelni? Egyik sem egyszerű, hisz a családi üzleteknek az informatikában még nincs múltja, kultúrája, és tagadhatatlan, hogy ma már a family business is egy szakma. A körön kívüli keresgélés elvileg ugyan működik, mert tele a piac tapasztalt talentumokkal. S valljuk be, a multi cégeknél a karrierjük csúcsára ért vezetőknek gyakran ez lenne az egyik természetes továbblépési lehetőség. Mert ők megjárták a multik útját, felvérteződtek mindazzal, amivel egy cégvezetőnek rendelkeznie kell, hogy sikeres legyen ő is, meg a cég is. Csak hát ne lenne ott az a fránya bizalom! Persze nem lehet mindent a bizalomhiányra fogni! Hiszen többnyire nem a bizalom nincs meg, hanem sokkal inkább az a belső kontrollingrendszer hiányzik, amivel a jövevényt ellenőrizni lehetne, és segítségével mindent meg lehet mutatni a cég működéséről. A bizalmat el kell nyerni! Sokszor hallom, hogy itthon a cégtulajdonosok arról panaszkodnak, a bizalmat előre oda kell(ene) adni. De nehezen tudok elképzelni például olyan német cégtulajdonost, aki akár a fiának, akár más profi menedzsernek pusztán bizalomból átadja a cégét. Részéről a megelőlegezés mindössze abban áll, hogy akár a gyerkőc, akár e kintről érkező menedzser képes lesz majd megoldani a feladatát. De a bizalomért meg kell küzdenie!
Mit tagadjam, én is érintett vagyok a témában, de időben nálam még azért jóval arrébb van a céges utódlás kérdésköre. Azt azért nem gondolnám, hogy bármelyik fiam is örömmel állna a helyemre ezen a fronton. Nekik mások a személyi törekvéseik, amiket egy szülőnek, azt hiszem, illik maximálisan tiszteletben tartani. Professzionalista révén inkább arra hajlok, hogy kineveljem vagy a piacról majd egyszer „megvegyem” az utódom.
Sziebig Andrea
