Én már évek óta azzal számolok, hogy szeptember közepétől legalább két héten át garantáltan biztonságban telnek napjaim.
Merthogy ekkor van az Informatikai Biztonság Napja, ami most már ugyan csak a nevében egynapos, merthogy pár év alatt kétnaposra hízott. S talán ezt a név–idő ellentmondást előbb-utóbb csak feloldják… Meg aztán ott van a Hacktivity is, amire kezdetben sokan úgy tekintettek, mint az ITBN kistestvérére. De valahogy az öcskös jó alaposan kinőtte magát, meg el is nemzetköziesedett.
Itt van két hazai ict-viszonylatban jókora rendezvény, amely úgy tűnik, békésen megfér egymás mellett, s nemcsak mint Péter és Pál a naptárban, hanem a valóságban is. S mivel szerintem is kialakult az „idilli”, élni és egymást élni hagyni állapot, így talán a szervezők jövőre jobban odafigyelnek arra, hogy ne ugyanarra a napra, ugyanarra az időpontra hívják össze például a sajtót egy kis tájékoztatóra. Merthogy rossz az optikája. Pedig, ismerve a szervezőket és a célokat, ez egyáltalán nincs így. Meg hát a két rendezvény látogatói körében is minimális az átfedés, bármennyire is biztonságról szól mindkettő. Akkor meg mi végre ez a nagy egymásra nem figyelés?
Mindenki tornázik, hogy minél gigantikusabb, szakmailag minél izgalmasabb rendezvényt csináljon. És tessék, itt van kettő is belőle! De miért pont ennek a szegmensnek sikerül ilyet csinálnia? Miért pont egy réspiacnak? Médiában tudnám rá a választ… Az analógia is kézenfekvő: a médiában a tiszta célcsoportot megszólító kiadványoknak áll a zászló, az ict-területen pedig az igazán szűken vett tematikus rendezvények viszik a prímet.
Persze elgondolkodom azon, az ict-piacnak miért pont ez a területe ennyire sikeres. És nem csak rendezvény szinten. Van nekünk két olyan hírlevelünk, ami nem az egész ict-szektort szkenneli, hanem az egyik a kormányzati területet, a másik meg naná, hogy a biztonságot. S ezekre a hírleveleinkre önként és dalolva feliratkozók száma igen hasonló, s összemérhető a napi ict-betevőt nyújtó, vezetői ict-összefoglalónak is tekinthető általános célú hírlevelünkkel.
Aztán az is érdekes, hogy az informatikai biztonság, az információbiztonság az a piac, amely nem ácsingózik olyan mértékben állami projektekre, mint más ict-területek. Emlékszem, tavaly novemberben, az Infotér konferencia után biztosra vettem, hogy legalább szeptemberig nagyjából a fű sem nő az államigazgatásban az ict-szállítóknak. Igazam lett: közel hatodára estek vissza az állami projektek, a volumenükről ne is beszéljünk! Sajnos igazam lett… S most, hogy itt van az ősz, itt van újra, úgy tűnik, a helyzet most sem lesz sokkal rózsásabb.
Az informatikai biztonságban utazók mintha tudomásul vették volna ezt a realitást, s a piacról igyekeznek megélni. Van, akinek ez jobban sikerül, van, akinek kevésbé. Az idei biztonsági rendezvényeken plasztikussá válik majd, kinek mindez hogy sikerül(t). Legalábbis eddig.
Sziebig Andrea
