Magyarországon az internetellátottsághoz képest viszonylag nagy a szélessávú hozzáférések aránya. Kérdés, hogy végleg leáldozott-e a betárcsázós (dial-up) internetnek, és valóban a dinoszauruszok sorsára jutnak-e a modemes összeköttetések.
Nem!
Laczkó Tóth Gergely
ügyvezetõ igazgató, Tele2 Kft.
A betárcsázós internet pontosan arra a legjobb és legolcsóbb megoldás, amire az emberek egy része mindig is használni fogja a netet: e-mailezésre, hírek olvasására, tájékozódásra, csevegésre. Bármilyen piackutatási adatot megnézünk, kiderül: az emberek nagy többsége az internetet elsõsorban ezekre a feladatokra használja. Ezekhez pedig bõven elegendõ az olcsó keskenysáv. És a lakosság egy részének az ár mindig is fontos szempont lesz.
Egyes szolgáltatásokhoz – a film- és tartalomletöltéshez, az online játékokhoz, a digitális videoszolgáltatásokhoz – persze elengedhetetlen a nagy sávszélesség. De emiatt még nem kell idõ elõtt eltemetni egy technológiát, ami kedvezõ árfekvése és egyszerû kezelhetõsége révén a lakossági igények nagy részét tökéletesen kielégíti.
Tömegesen használt technológiák nem szûnnek meg, legfeljebb más szerepkört kapnak. Így van, így lesz ez a betárcsázós internettel is. A szolgáltatóknak nem az a feladatuk, hogy pálcát törjenek egy szolgáltatás felett, amelyet ma is több százezren használnak. A hazai internet-ellátottsági szintet, valamint a digitális írástudatlanságot látva azt kellene elsõsorban célul kitûzniük, hogy minél elõbb és minél többen kezdjék el használni az internetet. Keskeny- vagy szélessávon, ahogy az igényeik, a földrajzi, illetve gazdasági lehetõségeik engedik.
Igen!
Szûcs László
médiamenedzser, UPC Magyarország Kft.
Már többször bebizonyosodott, hogy a darwini evolúcióelmélet a technológiákra is érvényes. Az életképesebb technológia burjánzik, míg életképtelennek bizonyuló alternatívája elsorvad. Gondol-junk csak az analóg rádiótelefonra vagy a bakelitlemezre.
Megjósolható, hogy elõbb vagy utóbb erre a sorsra jut a betárcsázós internet is, amely felhasználóbarátnak jóindulat-tal sem nevezhetõ mûködése miatt inkább riasztja a netezéssel kokettáló felhasználókat, mintsem hogy megkedveltetné velük a világhálót.
Természetes ugyanakkor az is, hogy a szélessávú technoló-giák összes fejlett lehetõségét soha nem fogja mindenki kihasználni. A netpolgárok tekintélyes hányada bõségesen megelégszik a csak keskenysávot igénylõ e-mailezéssel, hírolvasással, csevegéssel.
Ezt a tömegigényt már a szolgáltatók is felismerték, ezért alakítanak ki „keskeny szélessávú” szolgáltatásokat, a DSL vagy kábeles kapcsolatot lelassítva egészen akár az analóg telefonvonal sebességére. Egyre többen kínálnak „forgalomszámlálós” szélessávú kapcsolatot is, miközben a gyors szélessávú kapcsolat ára is folyamatosan, drasztikusan zuhan – a dial-up szintjére.
Miért használnánk akkor továbbra is az elavult és nehézkes technológiát, ha ugyan-akkora költséggel sokkal kényelmesebbet is igénybe vehetünk? Ez a folyamat jelenti a dial-up számára az igazi pusztító meteort.
