Vannak társaságok, amelyek iptv-szolgáltatást hirdetnek Magyarországon. A legtöbb felhasználóhoz azonban még nem ér el az optikai kábel. Vajon mire számíthatnak így az előfizetők? Nyújtható jó minőségű szolgáltatás rézdróton?
Igen, ha és amikor
Akkor lehet iptv-szolgáltatást nyújtani rézdróton, ha a drót nem túl hosszú (300-500 méter), és ha mentes a vonalromlástól – ez ugyanis a megvalósítás technikai feltétele. Önmagában az, hogy az iptv-szolgáltatás kívánatos, kevéssé vitatható; nagyon jó volna, ha a digitális adást mindenki elérhetné, méghozzá hd-minőségben.
Ez a lehetőség egyben azt jelentené, hogy az elektronikus szolgáltatásokat mindenki igénybe vehetné. Az ehhez szükséges (adekvát) infrastruktúra azonban az optikai kábel és nem a rézdrót. Még akkor sem, ha a technológia fejlődése (adsl után vdsl) – bizonyos megkötésekkel – csavart érpáron is megvalósíthatóvá teszi a szükséges sávszélességű adatátvitelt.
Régóta folyik az a diskurzus, amelyik keresi a megoldást a szűk vállalati érdek (a meglévő kábelhálózatok maximális kihasználása) és az össztársadalmi érdek (egyenlő esélyű hozzáférés, társadalmi különbségek csökkentése) között. Az a törekvés, hogy a rézdrót lehetőségeit a végsőkig kiaknázzák, azt jelenti, hogy egyre kevesebben lehetnek a 21. századi modern Magyarország egyenrangú polgárai. Pontosabban csak azok, akik az egyébként igen korlátozott kiterjedésű optikai hálózattól legfeljebb 300-500 méternyire laknak. Én tehát szívesen válaszolok igennel, de a „ha”-k sorát megtoldanám azzal a feltétellel, hogy „amikor azt az optikai hálózat kiépítettsége lehetővé teszi”, vagyis amikor az üvegszál legalább minden települést elér.
*****
Fontos kezdeményezés
A televíziózás azért kényes terület, mert már apróbb zavarok is komoly ügyfél-elégedetlenséget okoznak. Míg az internetböngészésnél a sebességcsökkenést általában észre sem veszik a felhasználók, addig az iptv nagy és ingadozásmentes sávszélességet igényel. Ellenkező esetben olyan minőségromlás történhet, ami teljességgel megengedhetetlen.
Gondoljuk csak el, mit szólnának a nézők, ha a kép 4-5 percenként csak néhány másodpercre bekockásodna. A televíziózás világában ez elfogadhatatlan. Ez az oka annak, hogy jó minőségű iptv-szolgáltatás csak a központok pár száz méteres körzetében nyújtható a meglévő, rézkábeles hálózaton. Sőt még ott sem egész biztosan.
A dsl világában ugyanis a minőség a kábel terheltségének függvényében is változik. Ha például egy körzetben újabb előfizetőket kapcsolnak be, akkor egy bizonyos ponton túl az egyes érpárak között már olyan áthallások keletkeznek, amelyek nemhogy az iptv, de az internetelérés minőségét is lerontják.
Mindezek dacára senki se gondolja azt, hogy a mostani iptv-szolgáltatás csak kényszermegoldásnak tekinthető. Kétségtelen, hogy vannak korlátai – amire a szolgáltatók felhívják ügyfeleik figyelmét –, ám megvan a haszna is. Egyrészt tanulságos a szolgáltatók számára, másrészt megismerteti az első ügyfeleket az iptv-vel. Meglehetősen reménytelen vállalkozás volna először kiépíteni az optikai hálózatot, majd csak utána belefogni az ügyfélszerzésbe. A most alkalmazott mód megteremti a fokozatos migráció lehetőségét.
Ferge Sándor, Szép Tibor
