Az e-kereskedelemben kialakult adásvételi modell klasszikusan úgy épül föl, hogy a kínálatból válogat a kereslet. De bizonyos területeken – vagy akár az egész ágazatban – ez a modell fordítva is működőképes lehet.
A döntéshozatal a kulcs
A klasszikus ár-összehasonlító rendszerek módszere az, hogy összevetik a webshopok kínálatait, megmutatják a felhasználónak, hogy ugyanazt a terméket hol mennyiért lehet megvásárolni. Ezt a modellt alapvetően a fizikális megoldásokra, termékekre találták ki. Ennél egy picit ma már több a dolog, mert a piacvezetők azokat a körülményeket is megmutatják, amelyek a vásárlási döntés meghozatala szempontjából fontosak lehetnek; azt, hogy mennyire megbízható az adott e-bolt, milyen kiszállítási feltételeket vállal, mit gondolnak róla a korábbi vevői. Az összes olyan információ nyilvánosságra kerül, ami a fogyasztónak a vásárlási döntéshez szükséges lehet.
De nem gondolom azt, hogy ez a modell az egyetlen üdvözítő az e-kereskedelemben, mert emellett szerintem működhet az a megoldás is, hogy összegyűjtjük a keresleti oldal igényeit, és ehhez próbáljuk meg felhajtani a szolgáltatókat, illetve hagyjuk, hogy a kínálati oldal találjon rá a keresletre. Lényegében így működnek a kuponos cégek: irtózatos méretű e-mailes adatbázisokat építenek, maguknál tartják a keresletet, és a kínálati oldalt terelgetik a kereslethez. Két kulcskérdés van ezzel a modellel: ez akkor működik jól, ha tömeget lehet vele a kereskedő felé irányítani. A másik fontos szempont a regionalitás, amihez kulcsfontosságú egy megfelelően felépített csapat, amihez itthon csak pár szereplőnek van elegendő erőforrása.
Jön a hal, és harapni akar
Néhány éve nekiálltam ingatlant keresni. Fárasztónak találtam, hogy a 15-20 neves ingatlanportálra egyesével kellett beregisztrálni, és mindegyikre egyesével kellett rögzítenem az igényeimet. Ennyi regisztráció nemcsak hosszadalmas és fárasztó, de karban is kellett tartani, 20 helyről kaptam a hírleveleket, és amikor módosult az igényem, 20 helyen kellett módosítanom is. Amikor pedig az egyiknél szerencsésen célba értem, egyesével kellett leiratkoznom.
Feltettük a kérdést: miért nincs egy olyan központi portál, ahol az emberek személyes igényei vannak az origóban? Ebből jött az ötlet: olyan generális adatbázist hozzunk létre, ahol mindenki, kategóriáktól mentesen rögzítheti igényeit, melyekből egy algoritmus kulcsszavakat generál, amire a kínálati oldalról már érdemes lesz bekapcsolódni. Tehát a megszokott modellel ellentétben a kínálat talál rá a keresletre.
Már generáljuk azt a keresleti oldali indulótömeget, ami lendületbe hozza a gépezetet. A példa kedvéért maradjunk az ingatlanoknál: egy ilyen portál, ha felveszi a szűréshez szükséges néhány kulcsszót, egyből megkapja azokat a találatokat a keresői tömegből, akiknek az ő kínálatához a legközelebb álló igényei fogalmazódtak meg. Itt a folyamat ugyanis onnan indul, hogy jön a hal, és harapni akar – nem pedig onnan, hogy több tucat, ugyanolyan horog van bent a vízben arra várva, hogy ha jön a hal, az melyikre fog harapni.
