Soha nem egyszerű feladat az igényeknek és a vállalati pénztárcának is megfelelő tárolórendszer kiválasztása. Még nehezebb a választás, ha virtuális szerverek mellé kell tároló.
Nincs is olyan megoldás, amely mindenkinek egyformán jó lenne: itt is gondosan mérlegelni kell az egyes technológiák előnyeit és hátrányait. Csodák persze nincsenek, virtuális környezetben is ugyanazon technológiák közül választhatunk, mint hagyományos adatközpont esetében. A Fibre Channel (fc) és ennek Etherneten keresztül működő változata (fcoe) továbbra is népszerű választás, de mellettük megtalálható az iSCSI és a hálózati tárolás (network-attached storage, nas) is.
Klasszikusan új környezetben
A nagyobb teljesítményt és megbízhatóságot igénylő adatközpontok régóta a Fibre Channel technológia mellett teszik le a voksukat. Sebessége – 8, illetve hamarosan már 16 gigabit/másodperc –, stabil működése és a tárolóhálózat elszigeteltségéből adódó viszonylag magas biztonsága kedveltté tette azok számára, akik hajlandók és képesek megfizetni a külön hálózati infrastruktúra (adapterek, kapcsolók, kábelezés) és az ezzel járó felügyelet költségeit. Nem sokkal olcsóbb megoldás az fcoe sem, mert az 10 gigabites Ethernetet igényel, bár legalább a két elkülönült hálózat fenntartásától megkíméli magát a felhasználó.
Ezzel együtt az fc alapú tárolóhálózat jó megoldást kínál virtualizált környezetekben is, különösen, ha a vállalat már beruházott a technológiába. Egy ilyen tárolórendszer különösen alkalmas lehet a nagy teljesítményigények kielégítésére olyan környezetben, ahol a gazdagépen futó virtuális szerverek egyenként is nagyszámú lemezírási és -olvasási műveletet generálnak (például adatbázis-szerverek esetén).
További előnye a technológiának, hogy a szervereket el is tudja indítani a tárolóhálózatról, így a fizikai gazdagépen belüli tárhelyre nincs is szükség. A VMware ügyfelek számára megnyugtató lehet az is, hogy a vSphere VMFS kötetei használhatók a blokk-szintű tárolórendszerrel, így az integráció viszonylag könnyen megoldható.
Hardverrel vagy szoftverrel?
A Fibre Channel architektúrák népszerű alternatívája az iSCSI. Ez is blokkszintű tárolást kínál, viszont a hagyományos Ethernetet használja kommunikációra a szerverek és a tárolók között. Ennek (no meg az általában kedvezőbb árú iSCSI tárolórendszereknek) köszönhetően jóval olcsóbb lehet, mint vetélytársa – már ha valaki megelégszik az 1 gigabites Ethernet-csatlakozással. A 10 gigabites Ethernet ugyanis jókora teljesítménynövekedést jelent (így már felveszi a versenyt az fc-vel), cserébe viszont az árát is jelentősen megemeli. Az iSCSI szintén jó választás lehet virtuális környezetekbe, különösen olyan helyeken, ahol nincs kiépített fc infrastruktúra. Blokkszintű tárolókörnyezetként ugyanúgy használható a VMware vSphere VMFS kötetekkel, mint az fc, kiépítése és működtetése viszont egyszerűbb amazénál. Beépített biztonsági funkciói (felhasználóhitelesítés, titkosítás) is jobbak.
Figyelni kell arra, hogy szoftveres vagy hardveres initiatort használunk-e (ez a komponens küldi a parancsokat a szerverről a tárolóegységre): a szoftveres olcsóbb lehet, de jobban megterheli a gazdagépet, míg a hardveres nagyobb teljesítmény mellett a szerver erőforrásait is kíméli.
|
A másik oldal |
|---|
|
Sokat tesznek a virtualizációs szoftverek gyártói is azért, hogy megkönnyítsék a tárolást. A VMware vStorage programozási interfészei lehetővé teszik a virtualizációs réteg és a tárolórendszer szoros integrálását, illetve módot adnak arra is, hogy a tárolással kapcsolatos feladatok jó részét a hypervisorról a háttértárra testálják. A VMware-nek külön listája is van azokról a tárolóeszközökről, amelyek biztosan együttműködnek a vSphere-rel. A Microsoft Hyper-V gyakorlatilag az összes tárolórendszert támogatja, amely a Windowszal használható. |
Blokk helyett állományok
Az előzőektől eltérően működnek a hálózati tárolóeszközök (nas-ok). Ezek nem blokkokban, hanem fájlokban tárolják az információt, és ezeket a fájlokat osztják meg a szerverekkel. Az állományrendszer karbantartása nem a szerver feladata, hanem a tárolórendszeré, amely külön állományátviteli (cifs/smb vagy nfs) protokollokon keresztül kommunikál a szerverrel.
A protokollokat kezelő kliensprogramok megtalálhatók a virtualizációs platformokban, így a nas-eszközök a virtuális szerverek számára is elérhetők. Ennek konkrét megvalósítása többféle is lehet. Például virtuális nas-szoftver segítségével hálózati tárolóvá alakíthatunk egy fizikai szervert. De ha nagyobb teljesítményre vágyunk (és több pénzünk van), dedikált tárolóeszközt is beilleszthetünk a hálózatba.
Az a nas-megoldás előnye, hogy a teljesítményét csak a hálózati kapcsolat sávszélessége és a lemeztömb képességei határozzák meg, mert a gazdagépekre kevesebb feladat hárul. Bár a virtualizációs réteg kénytelen egy szoftverkliensen keresztül kommunikálni a tárolórendszerrel. Hátránya lehet még, hogy nas-eszközről nem lehet bebootolni a rendszereket, illetve a viszonylag nagy késleltetés miatt bizonyos alkalmazásokhoz nem ajánlható ez a technológia.
Több kártya helyett csak egy
A szervervirtualizációval párhuzamosan egyre több helyen kezdik alkalmazni az i/o virtualizációt is. Ez lehetővé teszi, hogy egyetlen fizikai i/o adapter többszörös virtuális adapterként jelenjen meg, legyen szó hálózati (network interface card, nic) vagy tárolórendszeri (host bus adapter, hba) adapterről.
A szervervirtualizáció egyik nagy kihívása, hogy a gazdagépeknek a rajtuk futó virtuális szerverek számának növekedésével több adapterre van szükségük az adat- és tárolóhálózatokhoz való kapcsolódáshoz. Nem ritka, hogy egy gazdagépben 6-8 hálózati és két tárolócsatoló is működik.
Az i/o virtualizációval ezeket a fizikai kártyákat lehet konszolidálni, a terheléstől függően egy-két, esetleg több adapterre. Ennek több megoldása is létezik a piacon. A Xsigo Systems például a meglévő nic-eket és hba-kat emulálja szabványos Ethernet vagy InfiniBand kártyákon. A Virtensys egy PCI Express kártyán keresztül külső eszközhöz kapcsolódik, és ez utóbbi tartalmazza a megosztott adaptereket.
Bármilyen megoldást is válasszunk, mindig ügyelni kell arra, hogy a fizikai kártyák áteresztőképessége korlátozhatja a virtuális szerverek i/o-kapacitását, illetve biztonsági megfontolások miatt bizonyos szerverek forgalmát érdemes dedikált fizikai kártyákon keresztül bonyolítani.
Összeállította: Schopp Attila
