Nincsenek még lemaradva semmiről azok a magyar cégek, amelyek még nem állnak készen a felhőszolgáltatások bevezetésére, de világosan kell látniuk, milyen úton induljanak.
Ha valaki úgy érzi, hogy az adatközpontok területén ma már minden a virtualizációról szól, jól érzi. Világszerte több mint 50 millió szervert használnak a cégek, szervezetek, s ezek fele már virtuális szerverként üzemel – mondta Fauszt Gábor, az IDC Magyarország vezető elemzője az adatközpontok jövőjéről tartott konferencián.
Drágább a felügyelet
Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az infrastruktúrával kapcsolatos gondokat megoldották a cégek. A szerverek átlagos kihasználtsága még mindig 10 százalék alatt van, ami a piac egészét tekintve 100 milliárd eurónyi kihasználatlan kapacitást jelent! Eközben az üzemeltetési költségek folyamatosan nőnek. Míg tíz évvel ezelőtt az adatközpontokra fordított összegeknek legalább a felét a hardver ára adta, a szerverek ma egyre kisebb költséghányadot képviselnek.
| Szerverpiaci trendek |
|---|
|
A válság első éve, 2009 óriási visszaesést hozott az eladott szerverek darabszámában és értékében Közép-Európában is – idézte felméréseik adatait Fauszt Gábor. Tavaly már mutatkozott némi fellendülés; és az előrejelzések szerint tartósnak is ígérkezik, de a felfutás lassú lesz. A piac mérete talán csak 2013-ban éri el a válság előtti szintet. Magyarországon még nagyobb volt a 2009-es visszaesés: a piac a 2008-as 100 millió dolláros szintről alig több mint 60 millió dollárra zuhant vissza. A darabszámban nem volt ekkora a visszaesés, ami jól mutatja az átlagos árszint csökkenését. Mostanra Magyarországról is eltűnni látszanak a legkisebb szerverek: négymagosnál kisebb processzorral már itthon sem lehet szervert eladni – ezek pedig már kiválóak a virtualizációs feladatokra. |
A szerverekre költött minden egyes euró után további 50 centet kell fizetni a tápellátásra és a hűtésre, az üzemeltetési-karbantartási költségek pedig nyolcszorosát teszik ki az infrastruktúra bekerülési árának – sorolta az adatokat Fauszt Gábor.
A felügyeleti költségek akkor kezdtek meredeken emelkedni, amikor a vállalatok nagyobb számban vágtak bele a szerverek virtualizálásába – vagyis egyértelmű, hogy a felügyeleti költségeket a virtualizáció növeli. Épp ezért az infrastruktúrával kapcsolatos feladatok közül az egyik legfontosabb a racionalizálás. Ennek nem csupán a hardverek egységesítésére kell kiterjedni, hanem a felügyeleti eszközökre is. Minél kevesebb, de annál hatékonyabb felügyeleti eszközre van szükség, hogy a költségnövekedés a minimális szintre legyen leszorítható, és az adatközponti infrastruktúra ne szabaduljon ki végképp az ellenőrzés alól.
A technológia másodlagos
Nem számíthat könnyű útra az a cég, amelyik elhatározza, hogy infrastruktúráját alkalmassá teszi a virtualizációra, a felhőszolgáltatások igénybevételére – vette át a szót Gary Barnett, a The Batwick Group főtechnológusa. Nem könnyű sétára, hanem a Mount Everest meghódítására kell felkészülni.
Ha valaki a világ legmagasabb hegycsúcsára készül, nem vág neki egyből. Először is azt kell felmérnie, hogy milyen erőnléti állapotban van, mire képes jelen pillanatban. Ezt kell tennie a vállalati informatikának is: választ kell találnia az olyan egyszerűnek tűnő kérdésekre, hogy például mennyi szerver van a cégnél; kell-e annyi; melyik szoftverből hány licence van a cégnek; ez túl sok vagy túl kevés-e; hány darab belső fejlesztésű alkalmazás működik a vállalatnál?
Ha már tudja a cég, hogy milyen állapotban van, akkor meghatározhatja az első lépéseket. Az útvonal megtervezéséhez jól jöhet egy érettségi modell: az segíthet meghatározni a pillanatnyi helyzetet és az egymás után következő lépcsőfokokat is.
Attól a tévképzettől meg kell szabadulni, hogy minden a technológián múlik. A fejlett technológia csak azokat segíti, akik tudják használni – állítja határozottan a szakember. Egy amatőrnek mindegy, hogy régi faütővel vagy a legmodernebb karbonszálas csodával teniszezik-e, a profi így is, úgy is megveri; csak az éljátékosok esetében számít, hogy milyen az ütő alakja vagy a húrozás keménysége. Ha egy cég még nincs profi szinten, nem a technológia számít, hanem sokkal inkább a folyamatok, az irányítás.
Lépésről lépésre
Az adatközponti káosztól az adatközponti Nirvánáig terjedő kilencfokozatú skálán egy átlagos vállalat a negyedik, szabványosított szinten van – hozott rögtön egy példát is az érettségi modellre Gary Barnett. Az infrastruktúra elemei persze lehetnek más-más szinten: a levelezőszerverek sokkal előrébb tarthatnak, mint például a vállalati okostelefonok.
A negyedik szinten a szabványosításon van a hangsúly. Először is pontosan tisztázni kell, hogy milyen hardveres és szoftveres erőforrásokkal rendelkezik a szervezet, majd szabványosítani kell, amit csak lehet – beleértve a folyamatokat. Meg kell találni a felesleges elemeket: a főtechnológus azt tanácsolja ügyfeleinek, hogy minden negyedévben kapcsoljanak le egy szervert és egy alkalmazást. „Tudom, nem könnyű, de muszáj valahol elkezdeni a takarítást” – mondja a tanácsadó. Ez már átvezet a következő szintre, a konszolidációra, vagyis az aktív számítógépek és alkalmazások számának csökkentésére.
Erre mindenképpen szükség van, figyelmeztet Gary Barnett: a káoszt nem érdemes virtualizálni, mert az attól még káosz marad. Az egyszerűsített rendszer viszont virtualizálás után is áttekinthető és könnyebben üzemeltethető lesz. Ha csupán ezt a két lépcsőfokot végigjárja egy szervezet – kis, gyorsan megtérülő projekteket végrehajtva –, máris 25 százalékkal csökken az infrastruktúra működési költsége, miközben javul a megbízhatóság és a rendelkezésre állás.
Az egyes lépcsőfokok megmászása közben gyarapodik a tudás, a tapasztalat, a szervezet egyre magasabb csúcsok (optimalizálás, automatizálás) meghódítására indulhat, míg végül elérhet az adatközponti Nirvánáig. Bár még kevesen jutottak a közelébe, de az első lépéseket már most meg kell tenni – tette még hozzá Gary Barnett.
Schopp Attila
