Az egészségügyi informatika alapvető feladata a betegadminisztráció csökkentése. Ha nincs központi koordináció, a heterogén rendszerek csak részmegoldásokat nyújtanak.
– Közel 5 évet töltött el az OEP informatikai vezetőjeként. Mi az, amit mai tudása szerint másként csinálna?
– Tűzzel-vassal próbálnám végigvinni a központi nagy projekteket. Így például a kártyaprojektet, valamint a három elmaradott régióban az intézményközi rendszer központjának kialakítását. Ez utóbbinál mára bebizonyosodott: jobb lett volna, ha a Hefop 4.4 keretében egyetlen központi rendszer épül ki – állami felügyelettel, állami beruházásból, állami szabálykörnyezetben. Ezen kívül sokkal többet kommunikálnám az eredményeket a döntéshozók felé.
– Milyen a hazai egészségügyi informatika jelenlegi helyzete?
– Sajnos az egészségügyi informatikának nincs egy független, központi, hiteles koordinációs szervezete. A minisztériumnak számtalan egyéb dolga akad, és nincs egyetlen olyan döntéshozó sem, aki dedikáltan az informatikáért volna felelős. Ahol van erőforrás – mint például az OEP-nél –, ott csak a közfinanszírozással foglalkozhatnak, a népegészségügyért felelős ÁNTSZ-nek nincs sem erőforrása, sem megfelelő infrastruktúrája. Az egészségügyi informatika szabványosítási kérdései – immár 10 éve – lógnak a levegőben. Mindezek egyenes következménye, hogy összehangolt lépések helyett egyre jobban szaporodnak a részprojektek.
| Szakmai pálya |
|---|
|
– Mik volnának a legfőbb tennivalók?
– Az első és legfontosabb feladat a területért felelős döntéshozó kijelölése. Ezután olyan eszközöket kellene az illető kezébe adni, amelyekkel be tudja vonni a munkába az egészségügyi informatikával foglalkozók meglehetősen szűk táborát. Önszerveződések már vannak; az IVSZ eHealth munkacsoportja például számos előremutató lépést tett. Vagy itt van az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet, ahol szintén foglalkoznak egészségügyi informatikával, de alapvetően igen távol a szolgáltatók által is használható megoldásoktól. De említhetném az OEP-et is, amely jóllehet domináns szereplő, és megold több operatív kérdést, mégsem felelős a teljes egészségügyi ágazati informatikáért. Vannak tehát kezdeményezések, de központi koordináció híján nem tudják orvosolni az összes operatív problémát.
– Mekkora a piaci szereplők mozgástere?
– Egyrészt nagyon kis piacról van szó, másrészt az egészségügyi informatikai tudás kevéssé konvertálható. Probléma az is, hogy az egészségügyi intézmények száma véges. Mivel jelenleg nincs központilag kezelt nagy projekt, a szereplők csak lokális pályázatokon vehetnek részt. Gyakorlatilag mindenki indul minden kiíráson, ennek ellenére nem beszélhetünk igazi versenyről. A teljes egészségügyi informatikai piac átpolitizált; felelős döntéshozó, illetve szabályozás híján sokan próbálnak beleszólni a beszerzésekbe.
– A hazai szereplőknek meg kell küzdeniük a külföldi konkurenciával is?
– A külföldi szereplőknek szinte semmi esélyük sincs a magyar jogszabályi környezetben. A befektetendő energia nincs arányban a kis piac lehetőségeivel. A magyar kis- és középvállalatoknak tehát – elméletben legalábbis – jó lehetőségeik nyílhatnának a hazai piacon. A már említett problémák mellett azonban vannak továbbiak is. Így például az, hogy az egészségügyi informatikai képzés nincs megoldva, nagyon nehéz képzett fejlesztőt találni. Ráadásul a piac képtelen igazodni az informatikai infrastruktúra gyors fejlődéséhez.
Mallász Judit
