Néhány hete megalakult az Önkéntes Kibervédelmi Összefogás (Kibev), amely az állami szerveknek kíván szakmai segítséget nyújtani kritikus információs infrastruktúrák védelmére. De miért van szükség önkéntesekre?

– Egy 2008-as kormányrendelet már felsorolja az érintett területeket. Ugyanakkor a Kibev egyik célja olyan tudományos párbeszéd kezdeményezése, amelynek során a szakma konkrétan meghatározná, hogy mely hálózatok, információs rendszerek tartoznak pontosan ide, és azoknak kik az üzemeltetőik. Egyébként nem csak Magyarország adós a pontos definícióval, ezt más országokban sem tették még meg.
– Most kinek a feladata az ország infrastruktúrájának megvédése egy kibertámadás ellen?
– Jelenleg nem eldöntött, hogy egy összehangolt kibertámadás esetén kinek a feladata a védekezés összehangolása, a kritikus infrastruktúrák védelme. A CERT Hungaryt, illetve az annak bázisán működő Nemzeti Hálózatbiztonsági Központot bízták meg a kibervédelemmel, de az ő jogosultságuk kizárólag a közigazgatási rendszerekre és hálózatokra terjed ki, bár informálisan együttműködnek a pénzintézeti szektorral, illetve az energiaszolgáltatókkal.
Ez viszont még csak egy részét jelenti a kritikus információs infrastruktúráknak, és úgy látjuk, szükség esetén a hivatalos szervek nem érnék el az összes üzemeltetőt. Arról nem is beszélve, hogy mivel ezeknek az infrastruktúráknak egy jó része magánkézben van, az államnak nincs lehetősége arra, hogy kötelező módon bevonja ezeket a cégeket és az ottani illetékes szakembereket a védekezésbe.
– Tehát nem arról van szó, hogy nem bíznának a CERT Hungary szakértelmében?
– Abszolút nem. A Kibevnek egyáltalán nem célja, hogy állami feladatot vegyen át. Ez olyan civil fórum, ahol az infrastruktúra-üzemeltetők könnyen elérhetők és megszólíthatók, és amely folyamatos párbeszédet tarthat fenn kibervédelemmel megbízott állami illetékesekkel. Talán a katasztrófavédelemhez tudnám hasonlítani: arra is vannak állami szervek, de ha nagy a baj, számítanak az önkéntes mentők és tűzoltók segítségére.
| Szakmai pálya |
|---|
|
– Hogyan nézne ki ez a segítség a gyakorlatban?
– Nyilvánvaló, hogy a hétköznapokon nem a Kibev tagjainak a feladata az ország megvédése; ők a saját szervezetük, rendszereik biztonságáért felelősek. De mi van, ha olyan összehangolt támadás érné az országot, mint a sokat emlegetett 2007-es észtországi események? Először is, ki kell nyilvánítani, hogy ilyen támadás történt: ez egy állami szerv feladata, de az információk az infrastruktúra-üzemeltetőktől érkeznének. Ha sok helyről fut be egyszerre jelzés, akkor az illetékes állami szervezet az általa korábban kiképzett önkénteseken keresztül látja el a védelmet. Az önkéntesek ugyanúgy a saját rendszereiket védik, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy információt szolgáltatnak, illetve információkat kapnak vissza, ami egyébként nem történhetne meg. Ebben lenne nagy szerepe a Kibevnek.
– Mi lenne a szerepe az állami központnak, ha a védekezés az egyes infrastruktúráknál történik?
– Egy ilyen központ, mint például a CERT Hungary is, olyan kapcsolati hálózattal és elemzői kapacitással rendelkezik, amellyel az egyes üzemeltetők nem feltétlenül. Ráadásul nekik teljesebb képük lesz arról, hogy mi zajlik az országban, így összehangolhatják a védekezést, és módszertani segítséget tudnak adni az üzemeltetőknek a hatékonyabb védekezéshez.
– Vannak külföldi példák hasonló működési modellre?
– Nagyon sokféle modell létezik a világon. Van, ahol a hadsereg, illetve a hadseregen belül felállított különleges egységek feladata a védekezés (ilyen az amerikai Cyber Command), de van, ahol a nemzetbiztonsági szolgálatok látják el ezt.
– A Kibevbe önkéntes a jelentkezés, de nem automatikus a felvétel. Milyen szempontok alapján válogatnak?
– Elsősorban azoknak a szakembereknek a jelentkezése fontos, akik a „terepen” dolgoznak, tehát mindennapi feladatuk a kritikus infrastruktúrák informatikai védelme. A tényleges tagfelvétel majd csak az ősz elején indul el, addig csak a kapcsolatokat gyűjti a kezdeményezés ötletgazdája.







