A szerzői jogok szép új világa

Kiváltják-e az e-könyvek a papír alapú könyveket, vagy csak kiegészítik a kínálatot? Olcsóbb-e a digitális könyv, mint a papír alapú? Valóban komoly konfliktusok várhatók-e a szerzői jogok terén? Milyen háborút hoz a 3d-nyomtatás?

– Miből fognak élni az írók, ha nem számíthatnak a jelenleg érvényes szerzői jogok által biztosított jövedelmekre – a könyv bevételének mintegy tíz százalékára?

– Aki nem bestselleríró, eddig sem tudott megélni a könyveiből. A technológiai váltás csupán az arányt változtatja meg, amelynek alapján a szerző és a kiadó, a fordító, a szerkesztő, az illusztrátor stb. osztoznak egy könyv bevételén, az olvasó azonban nem feltétlenül jut olcsóbban a művekhez; az e-könyvek többsége beállt a tízdolláros szintre, amely egy paperback árának felel meg. Vannak olyan modellek is, ahol akár ötven százalék is jár a szerzőnek – ha például maga adja ki a művét, ám ehhez egy óriás, például az Amazon infrastruktúráját veszi igénybe. Az igazi változás a self-publishing (saját kiadás) térnyerése, az, hogy a kulturális javak termelésének, terjesztésének, értékesítésének a költségei nagy mértékben csökkentek.

– El fog sorvadni a papír alapú könyvkiadás, vagy ez még odébb van?

– Egy nyári lektűr esetében a digitális formátum – ha erre az olvasó technikailag fel van készülve – helyettesítheti a nyomtatottat, de például a továbbra is kinyomtatott szakkönyveket a digitális változat csak kiegészíti – például, hogy kereshetők legyenek. Nem a technológiai korlát az, ami egy formátumot életben tart vagy éppen kinyír, hanem az, hogy megtalálja-e a szerepét. Az antikváriumi árakon látható, hogy azok a könyvek fognak kikopni a nyomtatásból, amelyeknek a másodlagos piacon nincsen áruk.

– A szerzői jogok tekintetében milyen változás várható? Jelenleg a copyright a szerző halála után 70 évvel jár csak le – ezt akarják sokan minimálisra csökkenteni.

– A szerzői jog de jure soha nem volt olyan erős, de facto soha nem volt még olyan gyenge, mint ma. De az csak a látszat, hogy minden e körül forog. Az a háború, ami a kalózok és a kulturális ipar szereplői között zajlik, apró helyi villongás ahhoz képest, ami ennek a küzdelemnek az igazi tétje. Néhány hetes hír, hogy valaki 3d-nyomtatással ismétlőfegyvert készített magának. A 3d-nyomtatás nem papírra nyomtat tintával, hanem különböző anyagokból, például műanyagból vagy kerámiából nyomtat szinte bármit. Ha ugyanaz történik a 3d-nyomtatók piacán, mint ami a számítástechnikában történt az elmúlt 15 év alatt, akkor belátható távolságban van egy olyan nyomtató, amely ki tudja nyomtatni önmagát. S ha ez így van, akkor a használati tárgyak, a csészétől az autóig mind abba a státusba kerülnek, ahol ma a digitális zene van. Ahogy Cory Doctorow blogger, a Boing Boing weboldal üzemeltetője fogalmaz: „a szabadon hozzáférhető számítástechnika és a szabadon hozzáférhető hálózat lesz a tétje az elkövetkező évtizedek küzdelmeinek”.

– Ez persze már nem a copyrightról szól.

–Olyannyira nem, hogy a jogtulajdonosok érdekeit már ma sem a bíróságok védik meg. A kormányok is hidegháborús eszközökkel nyúlnak a darázsfészkekbe. A Demonoid nevű ukrán torrentoldal jogsértéseinek orvoslása végett például nemrég az ukrán miniszterelnök-helyettes Washingtonba utazott – azután pedig a Demonoid szervereit túlterheléses támadások érték, majd meghekkelték, az anyagait leszedték, végül pedig kiszállt a rendőrség.

Az sem a jogok triumfálása, ami a londoni olimpia „brand exclusion zone”-jaiban történt, ahol letakartatták a kirakatokban az Adidas címkéket, mert az adott zónában a Nike volt a hivatalos szponzor. Ugyanez volt a wifivel is; egy 4–5 kilométer sugarú körben csak a British Telecom hotspotjai éltek, a többit lebénították. Az olimpia jól mutatja, milyen az ideálisnak elképzelt világ – a termelők oldaláról. Nagyon könnyű elképzelni, hogy ha ezt a „modellt” az olimpián sikerült fenntartani, akkor akár uralkodóvá is válhat.

Gerlóczy Ferenc